helyrajzi szám

ZiU–9

A hetvenes évek elején a BKV gyakran kötött szerződést az Ikarusszal, mivel a fővárosi közlekedésben inkább a buszoknak állt a zászló, mint a villamosoknak.

Azonban 1974. október 10-én a BKV nem szimpla megrendelést adott le a buszgyártónak, hanem „együttműködési megállapodást” írtak alá trolibuszok tárgyában. „A két vállalatot az a cél vezeti, hogy a nagyvárosok – elsősorban Budapest főváros – levegőtisztaságát a tömegközlekedési eszközök minél kevésbé szennyezzék, és ugyanakkor az új trolibuszok az autóbusszal azonos alkatrészek és fődarabok felhasználásával kerüljenek kialakításra” – állt a szerződésben, amelynek az volt a lényege, hogy az Ikarus szimpla kocsiszekrényeket ad a BKV-nak, utóbbi pedig azokat az 5–8 évvel korábban vásárolt – és nem különösebben sikeres – szovjet trolibuszok elektronikájával szerelik fel, vagyis trolibusszá alakítják át. A művelet nem okozott különösebb nehézséget. Egy hónappal a szerződés aláírása után már elkészült a szóló és a csuklós Ikarus trolik prototípusa, a sárga színű kocsik (az Ikarusnál nem voltak kéznél piros buszok) 1975. január 6-án álltak forgalomba.

A próbafutások alatt mindkét jármű beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és a BKV még abban az évben nekikezdett az 55 csuklós troli kialakításának úgy, hogy a kocsikba továbbra is a viszonylag új szovjet járművek elektronikáját szerelték. Ezzel csak az volt a baj, hogy így szép lassan kezdtek elfogyni a BKV szovjet szóló trolibuszai. Noha logikus lépésnek tűnt, hogy ezeket majd új Ikarusokkal pótolják, ám arra már nem volt pénze a vállalatnak, hogy az Ikarus-kocsiszekrényekbe új elektromos alkatrészeket vásároljon. Méghozzá valutáért, mivel a szocialista táboron belül kizárólag a Szovjetunióban gyártottak trolibuszt, és ők csak kész járműveket voltak hajlandók exportálni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Magyar Péter szupersztár

Napok alatt tökéletesen összeállt a Tisza Párt által koordinált zarándokút, Magyar Péter speciális országjárás keretében gyalogol el Budapestről Nagyváradra. De miért nem a sajtószabadsággal foglalkozik? Elmondta.

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.