helyrajzi szám

ZiU–9

A hetvenes évek elején a BKV gyakran kötött szerződést az Ikarusszal, mivel a fővárosi közlekedésben inkább a buszoknak állt a zászló, mint a villamosoknak.

Azonban 1974. október 10-én a BKV nem szimpla megrendelést adott le a buszgyártónak, hanem „együttműködési megállapodást” írtak alá trolibuszok tárgyában. „A két vállalatot az a cél vezeti, hogy a nagyvárosok – elsősorban Budapest főváros – levegőtisztaságát a tömegközlekedési eszközök minél kevésbé szennyezzék, és ugyanakkor az új trolibuszok az autóbusszal azonos alkatrészek és fődarabok felhasználásával kerüljenek kialakításra” – állt a szerződésben, amelynek az volt a lényege, hogy az Ikarus szimpla kocsiszekrényeket ad a BKV-nak, utóbbi pedig azokat az 5–8 évvel korábban vásárolt – és nem különösebben sikeres – szovjet trolibuszok elektronikájával szerelik fel, vagyis trolibusszá alakítják át. A művelet nem okozott különösebb nehézséget. Egy hónappal a szerződés aláírása után már elkészült a szóló és a csuklós Ikarus trolik prototípusa, a sárga színű kocsik (az Ikarusnál nem voltak kéznél piros buszok) 1975. január 6-án álltak forgalomba.

A próbafutások alatt mindkét jármű beváltotta a hozzá fűzött reményeket, és a BKV még abban az évben nekikezdett az 55 csuklós troli kialakításának úgy, hogy a kocsikba továbbra is a viszonylag új szovjet járművek elektronikáját szerelték. Ezzel csak az volt a baj, hogy így szép lassan kezdtek elfogyni a BKV szovjet szóló trolibuszai. Noha logikus lépésnek tűnt, hogy ezeket majd új Ikarusokkal pótolják, ám arra már nem volt pénze a vállalatnak, hogy az Ikarus-kocsiszekrényekbe új elektromos alkatrészeket vásároljon. Méghozzá valutáért, mivel a szocialista táboron belül kizárólag a Szovjetunióban gyártottak trolibuszt, és ők csak kész járműveket voltak hajlandók exportálni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

A tudatlanság hatalma

  • - turcsányi -

A Leidseplein (Leiden tér) Amszterdam kitüntetett helye, valaha ide futott be a leideni út, ma turisták éjjel-nappali gyülekezőhelye, fények és nyüzsgés, a létező világok legjobbika, kábé száz méterre innen lőtték fejbe 2021 nyarán Peter R. de Vriest, az ország egyik vezető bűnügyi újságíróját, aki épp egy híres maffiaper koronatanújának volt a tanácsadója.

A levegőben

Magyarországon elképzelhetetlen a zsigeri gyűlölet, amely a francia rendőröket övezi különféle (elsősorban, de nem kizárólag) szélsőbaloldali eszmék hívei közt.

Úgyszólván páratlan

Mivel itthon a téma jószerivel a futottak még kategóriájába sem tartozik, megemlítenénk, hogy jövő vasárnap rendezik Romániában az államfőválasztás megismételt első fordulóját. (A második menet, már ha semmi nem jön közbe, május 18-án lesz.)

Elfogytak az ötletek

A miniszterelnök minden évben tiszteletét teszi a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara évindító konferenciáján – az idén ezt március 7-én tartották. A szokásos menetrend szerint a kamara elnöke, a gazdasági miniszter és a jegybank elnöke is szólnak a meghívottakhoz – s bár 2021 óta Matolcsy György már nem tűnt fel az emelvényen, Varga Mihály most igen.

Mindenki ellenzékben

Egy évvel az országgyűlési választások előtt a 15 éve kétharmados parlamenti többséggel kormányzó Fidesz kapkod, híres-hírhedt kommunikációja csak követni képes Magyar Péterét. A kormánypárt gyarapodó aljasságaival leginkább a már sokszor legyőzött parlamenti ellenzék foglalkozik.