„200 millió dolláros diákfilm” – így emlékszik vissza Jeff Bridges a Vasemberre

  • narancs.hu
  • 2022. július 25.

Mikrofilm

Az Oscar-díjas színész szerint a 2008-as film a legjobb Marvel-mozi, de a forgatás az őrületbe kergette.

A Marvel-filmek ma egyet jelentenek a sablonokkal, a jól megtervezett univerzumépítéssel, ahol minden film ilyen-olyan módon összekapcsolódik – na meg a töméntelen bevétellel. Nem volt ez mindig így: a sikersorozatot, valamint a Bosszúállókkal befejeződött első fázist a 2008-as Vasember indította el. Persze előtte is voltak már képregényfilmek, elég csak Sam Raimi ugyancsak sikeres Pókember-trilógiájára gondolni, de a Vasember más volt: laza, látványos, szórakoztató, és egyáltalán nem vette komolyan magát. Arra viszont nagyon is sok energiát fordított, hogy lefektesse a későbbi szuperhősmozik alapját. Lassan 15 évvel később pedig a formula még mindig működik.

A színfalak mögött azonban nem volt ilyen rózsás a helyzet, legalábbis ez derült ki Jeff Bridges beszámolójából, aki a 2008-as filmben az Obadiah Stane nevű főellenséget játszotta. „Ez volt a Marvel első kalandja a filmkészítés terén. Szerencsések voltunk, hogy ott volt nekünk Jon (Favreau , a rendező), és Downey (Jr., a főszereplő), mert mindketten kiválóak az improvizációban. Heteket töltöttünk el a forgatókönyvön való munkával és a közös próbával, mert egyszerűen nem tetszett nekünk az eredeti könyv, és azt gondoltuk oké, ezt-azt helyrehozunk benne” – mondta el a Vanity Fairnek adott interjújában.

Bridges szerint aztán a forgatás első napján a Marvel egyszerűen kidobta a forgatókönyvüket, amin annyit dolgoztak. „Össze voltunk zavarodva, mi volt a mi szkriptünkben, mit fogunk mondani. Órákat töltöttünk el a lakókocsinkban, átfutottuk a szövegeket, próbálgattuk, hogyan is csináljuk majd: »Oh, te játszod az én részem, én pedig a tied«” – emlékezett vissza. A helyzetet végül Jon Favreau rendező oldotta meg, aki konzultánsként vette fel a kapcsolatot az eredeti forgatókönyvírókkal, miközben a stáb többi tagja a háttérben, lábaikkal dobolva várta a fejleményeket. Bridgest saját bevallása szerint teljesen megőrjítette ez a helyzet, amíg át nem állította az agyát: „Jeff, nyugi, egy 200 millió dolláros diákfilmet készítesz. Csak nyugi, próbáld jól érezni magad – a trükk pedig működött, együtt dolgozhattam két elképesztő művésszel, jól szórakoztunk, és végül így készítettük el a filmet” – idézte fel. A végeredmény pedig őket igazolta: a Vasember nemcsak hatalmas siker lett, de a színész szerint máig ez a legjobb Marvel-mozi.

Azóta vélhetően a munkamódszer is sokat változott: Kevin Feige, a Marvel stúdió elnöke vasmarokkal tartja kézben a filmuniverzum sorsát, Oscar-díjasokat és tehetséges függetlenfilmeseket bevonva az alkotási folyamatba – a végén azonban mégis csak az történik, amit ő akar. Az eredmények pedig őt igazolják, hiszen a szuperhősmozik sikere töretlen. Az is igaz azonban, hogy az elmúlt 14 évben nem nagyon született jobb, szabadabb és szórakoztatóbb mozi a stúdió berkein belül, mint a Vasember.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.