Martin Scorsese legutóbbi filmje, Az ír (kritikánk) tervét régóta dédelgette, de egyetlen hagyományos stúdió sem volt hajlandó 160 millió dollárt adni neki, hogy leforgassa álmát. Nem számított Joe Pesci, Robert De Niro és Pacino neve, nem számított a gengszterműfaj és nem számított Scorsese rezüméje sem: egyszerűen túl nagy kockázatot láttak egy háromórás eposzban, ami elsősorban a főszereplők digitális megfiatalítása miatt került ilyen sokba. A rendező végül a Netflixnél talált menedéket, ahol a díjszezon kívánalmainak megfelelően néhány moziban azért bemutatták Az írt – a végeredmény 9 millió dollár bevétel és 10 Oscar-jelölés lett.
Scorsese legújabb alkotásának, a Megfojtott virágoknak (kritikánk) némileg bonyolultabb a helyzete. A projekt mögé a Paramount révén beállt ugyan egy hagyományos stúdió, ám a költségek hamar az egekbe szálltak: DiCaprio önmagában 30 milliós gázsit kapott, 2020-ban pedig a koronavírus-járvány miatt kellett szüneteltetni a forgatásokat. A költségvetés hamar elérte a 200 millió dollárt, ami aggasztani kezdte a stúdiót, ezért a rendező felkereste a két legnagyobb hatalmú és legpénzesebb streaminget, a Netflixet és az Apple-t. Végül utóbbival sikerült megegyezni: beszálltak a film finanszírozásába, valamint az Apple TV+ platformjukkal a disztribúcióba is, azzal a kikötéssel, hogy a moziban továbbra is a Paramount teríti a filmet.
Most akkor streaminges film a Megfojtott virágok vagy nem? A válasz: is-is. A film premierje az idei Cannes-i Filmfesztiválon volt, ahol kizárólag hagyományos mozifilmek versenyezhetnek. Később Amerikában és a világban mindenhol – így Magyarországon is – mozikban debütált a film, a streamingre pedig várhatóan csak azután kerül fel, hogy kifutott a vásznakról. A Paramount és az Apple ugyan közösen finanszírozta a produkciót, de a két stúdió alapvetően máshogy, más céllal működik: előbbi hagyományos stúdióként elsősorban abban érdekelt, hogy a film minél nagyobb bevételt érjen el a mozikban. Utóbbit streamingként nem igazán izgatja a bevétel; az ilyen platformok hagyományosan azért költenek százmilliókat filmekre és sorozatokra, hogy azok megdobják az előfizetőik számát. Az Apple – az Amazonnal karöltve – azonban még ebben is egyedinek számít: üzleti tevékenységük és bevételük egészen kicsi részét teszi ki a streaming, hiszen az Apple elsősorban telefonokat, számítógépeket és kütyüket árul (míg az Amazon a világ egyik legnagyobb online piacterét működteti). Cikkek sora foglalkozik vele, hogy a világ legértékesebb cégeként az Apple akkor mégis miért vágott bele a streamingbe – röviden azért, mert nem akar lemaradni, és mert így szeretné szélesíteni a profilját, mint olyan vállalat, ami értéket nyújt vásárlóinak. Ez alapján tehát a cég elsősorban abban érdekelt, hogy elismert, maradandó tartalmat nyújtson a platformján – tavaly a CODA-val az Oscart is sikerült megnyerniük, a Megfojtott virágokkal pedig újabb értékes film kerülhet majd a videótékájukba.
Egyelőre úgy néz ki tehát, hogy az Apple nyert az üzlettel – a Paramount már kevésbé. Legalábbis a hagyományos logika szerint ezt gondolhatnánk, nagyon úgy fest azonban, hogy napjainkban ha a moziról van szó, sutba kell vágnunk a hagyományos logikát.
A bemutató óta eltelt három hétben a film világszinten 120 millió dollár bevételt ért el, ami egy sztárokat felvonultató, 200 millióba kerülő filmnél nagyon kevés.
A Variety elemzése szerint ha hagyományos mozifilm lenne, máris mindenki az év egyik legnagyobb bukásáról beszélne. Azáltal azonban, hogy ott áll mögötte az Apple is, máris máshogy áll a dolog: a cég a már emlegetett Amazonnal együtt évente 1 milliárd dollárt tervez befektetni olyan filmekbe, amiket aztán a saját platformjuk mellett a mozikban is bemutatnának. Vélhetően egyfajta reklámként fogják fel a nagyvásznat: ha itt sikerrel fut valami, akkor az vélhetően streamingen is menni fog, így emelni fogja az előfizetők számát. De hogy mindez végül valóban sikerrel jár-e, azt csak sejteni lehet: míg a box office-számok nyilvánosak, a streamingek hagyományosan titkolóznak, ha saját adataikról van szó.
„Soha nem tudhatjuk, hogy az Apple és a streamingek hogyan osztják fel a költségeiket, hozzákötik-e az előfizetőktől származó bevételeket a produkcióra szánt pénzekhez. Azt sem tudni, az előfizetők számának növekedése, vagy valamilyen egyéb előnyük származik mindezekből” – fogalmazott egy elemző. Egy biztos: egyetlen hagyományos stúdió sem engedhetne meg magának egy akkora buktát, mint a Megfojtott virágok, épp ezért nem vállalkozott egyik sem arra, hogy magában finanszírozza. Vélhetően azonban a Paramountot se kell sajnálni: az Apple-től szép summát tehetnek el terjesztési díj címén, így akkor is pénzüknél maradnak, ha végül nem csörögnek a kasszák.
Végső soron azonban a leginkább mi, nézők nyertünk, hiszen moziban élvezhetjük Scorsese eposzát, ami valóban nagyvászonra kívánkozik. Három és fél órás, felnőtteknek szánt, sötét történelmi mozi – ilyenekben egyre kevésbé bíznak hagyományos stúdiók a kockázat miatt, a streamingek azonban a fentebb fejtegetett okok miatt kifejezetten örülnek ezeknek.
„Az Apple-nek egy 200 millió dolláros filmet készíteni körülbelül olyan, mint neked venni egy kávét, amit aztán véletlenül kiborítasz”
– fogalmazott a Chapman University filmiskolájának vezetője, hozzátéve: az persze végső soron nekik sem jó, ha egy film megbukik a kasszáknál, mert azzal a reputációja is sérül – de nagyon azért nem bánkódnak miatta.
Az idei év egyik másik nagy kritikuskedvence, az Air – Harc a legendáért sorsa egészen hasonlít a Megfojtott virágokéra: az Amazon Nike-mozija a kedvező kritikák ellenére a kasszáknál nem aratott nagy sikert. Persze csak 90 millióba került, és körülbelül ennyi bevételt is hozott, azaz nem bukott hatalmasat. Az Amazonnak azonban mindez aprópénz; ráadásul ha teljesülnek vágyaik és a mozi az Oscarért is sikerrel száll harcba, akkor így is bőven megtérül befektetésük. Ami az Apple-t illeti, ők még idén kijönnek egy ugyancsak 200 milliós történelmi mozival, Ridley Scott Napóleonjával, és már készül egy ugyanennyit kóstáló kémthriller, az Argyle is Matthew Vaughn (Ha/Ver; Kingsman-sorozat) rendezésében. Úgy néz ki tehát, hogy míg pár éve legtöbben a mozi halálát látták a streamingplatformokban, most sokan annak megmentőit látják bennük: nem számít nekik, ha egy presztízsfilmjük elbukik a kasszáknál, és nem félnek elképesztő összegeket áldozni a világ legismertebb és legelismertebb rendezőinek alkotásaira.
