Alkotója szerint ma már Az elnök emberei sem lenne hihető

  • narancs.hu
  • 2024. augusztus 14.

Mikrofilm

Régen minden jobb volt: Aaron Sorkin szerint a mai republikánusokat már nehéz lenne észszerűnek ábrázolni.

10 éves a film, amire 100 év múlva is emlékezni fogunk – írtuk a Social Network – A közösségi háló jubileumakor, azt elemezve, miért több is az, mint egy Facebook-film, és mennyire számít érvényesnek napjainkban is. A forgatókönyvet jegyző, és azért Oscart is bezsebelő Aaron Sorkin azonban nem minden téren számít ilyen mindent előrelátó orákulumnak: júliusban egy The New York Times-ban megjelent publicisztikájában amellett érvelt, hogy a Trummpal folytatott tévés vitája után meggyengülő Joe Biden helyett a Demokrata Pártnak Mitt Romney-t kellene jelölnie a következő elnöknek – azt a Mitt Romney-t, aki egyébként republikánus, és akit a 2012-es választáson épp a hivatalban lévő demokrata Barack Obama győzött le.

Sorkin felhívására nem sokan figyeltek fel, ugyanis Biden épp aznap vonult vissza – az akkor még nem hivatalos – jelöltségétől, hogy bejelentse, alelnökét, Kamala Harrist támogatja. A döntésre több, Biden miatt a párttól eltávolodó támogató is bejelentette, hogy ismét készek a pártnak adakozni – Sorkin pedig vissza is vonta szavait.

A forgatókönyvíró filmjeiben gyakran foglalkozik politikával: ő jegyezte az 1995-ös Szerelem a Fehér Házban című komédia szkriptjét, de a nevéhez köthető a Charlie Wilson háborúja, amely egy texasi képviselő afganisztáni machinációiról szól, az Elit játszma, amely egy nemzetbiztonsági kockázatot jelentő síelő sztorija, aki elkezd titkos pókerjátszmákat szervezni, illetve A chicagói 7-ek tárgyalása, amely az 1968-os demokrata párti elnökjelölő konvenció előtti tüntetésen elítélt emberek kálváriáját mutatja be – utóbbi kettőt ráadásul ő is rendezte.

Talán ezeknél is jelentősebbek azonban korszakalkotó sorozatai: a 2012–2014 között futó Híradósok, vagy épp az 1999–2006 között sugárzott Az elnök emberei. Mindkettőben közös, hogy a republikánus párt képviselői – ami ma már talán furcsának tűnik – értelmes, hazájukat szerető, azért valóban aggódó, szerethető figurákként jelennek meg. Épp ez az, ami miatt hiába kérdezik Sorkint folyamatosan, ma folytatná-e Az elnök embereit, ő nem sok esélyt lát a dologra.

Mint elmondta, a sorozat azért működött, mert elsősorban egy jó show volt, remek történetekkel, melyeket kiváló színészek adtak alá. „De a nagy képet nézve, a popkultúrában a vezetőinket vagy machiavellistaként ábrázolják vagy bolondként, nem igaz? Vagy Kártyavár, vagy Az alelnök. Az elnök emberei mögött az volt a gondolat, hogy mi lenne, ha olyan elkötelezettek és kompetensek lennének, mint az orvosok és nővérek a kórházi sorozatokban, a nyomozók a rendőrös műsorokban, vagy az ügyvédek a jogi show-kban. És a végeredmény legalább annyira idealizált, mint inspiráló lett” – magyarázta.

Sorkin szerint egy hasonló felfogásban készülő sorozatra a nézők is hasonlóan reagálnának, azonban azóta van, ami megváltozott. „Félek kijelenteni ezt – és lehet, hogy egy-két év múlva meg is változik a helyzet – de

ma nehezen elképzelhető, hogy a szembenálló fél, a Republikánus Párt észszerűként jelenne meg.

Az emberek a műsort nézve nem ismernének rájuk, mert nem ilyen országban élünk. A sorozatban míg a republikánusok jelentették az ellenzéket, de észszerűek voltak, egy értelmes ellenzékkel kellett szembenézni” – fogalmazott.

A valóság ugyanis ma már ettől igencsak távol áll, a Republikánus Párt immár lassan egy évtizede egy üzletemberből lett valóságshowszereplő, Donald Trump csapdájába esett, aki ellen számtalan eljárás folyik jelenleg is, és aki három éve a Capitolium ostromakor még sikertelenül próbálta aláásná a demokratikus rendet, most azonban már sokkal felkészültebben készül ugyanerre. A Donald Trumpról szóló The Apprentice című filmet az idei cannes-i filmfesztiválon mutatták be, természetesen botrányok közepette – erről ebben a cikkünkben írtunk.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Két óra X

Ayn Rand műveiből már több adaptáció is született, de egyik sem mutatta be olyan szemléletesen az oroszországi zsidó származású, ám Amerikában alkotó író-filozófus gondolatait, mint a tőle teljesen független Mountainhead.

Megtörtént események

  • - turcsányi -

A film elején megkapjuk az adekvát tájékoztatást: a mű megtörtént események alapján készült. Első látásra e megtörtént események a 20. század második felének délelőttjén, az ötvenes–hatvanas évek egymásba érő szakaszán játszódnak, a zömmel New York-i illetékességű italoamerikai gengsztervilág nagyra becsült köreiben.

Élet-halál pálinkaágyon

Óvodás korunktól ismerjük a „Hej, Dunáról fúj a szél…” kezdetű népdalt. Az első versszakban mintha a népi meteorológia a nehéz paraszti sors feletti búsongással forrna össze, a második strófája pedig egyfajta könnyed csúfolódásnak tűnik, mintha csak a pajkos leánykák cukkolnák a nyeszlett fiúcskákat.

Egy fölényeskedő miniszter játékszere lett a MÁV

A tavalyi és a tavalyelőtti nyári rajtokhoz hasonlóan a vasúttársaság most sem tudott mit kezdeni a kánikula, a kereslet és a körülmények kibékíthetetlen ellentétével, s a mostani hosszú hétvégén ismét katasztrofális állapotok közt találhatták magukat az utasok.

A botrány határán

A Nádas-életműsorozat leg­újabb kötetét a színházi világnap alkalmából mutatták be az Örkény Színházban. Hogy hazai színházi életünk hogyan viszonyul ezekhez a magyar drámahagyományból kilógó művekhez, arra éppen egy Örkény-dráma, a Kulcskeresők címével válaszolhatunk.