A Trump-puccs története és utóélete

Felszakadozó felhőzet

Külpol

Egy éve rohamozták meg a washingtoni törvényhozás épületét Donald Trump hívei, hogy megakadályozzák a békés hatalom­átadást. Újságíróknak, kutatóknak és a kongresszusi vizsgálóbizottságnak köszönhetően ma már sokat tudunk az esetről. De vajon a közvélemény is képes felmérni az amerikai demokráciát érő fenyegetés súlyát?

„Néhányunk számára már hosszabb ideje világos – s napról napra egyre nehezebb tagadni –, hogy január 6-a eseményei egy puccskísérlet részét képezték” – ezek nem egy demokrata politikus vagy liberális elemző szavai, a konzervatív National Review-ban fogalmazott így Kevin Williamson decemberben. Bár a lap korábban is közölt Donald Trumpot kritizáló véleményeket, Williamson pedig prominens személyisége a volt elnökkel szembeszálló jobboldali értelmiségnek, a cikk megjelenése így is arra utal, hogy az újabb bizonyítékok hatására átértékelődhet a Capitolium ostromáról kialakított kép. Ám erre még várni kell – a University of Massachusetts Amherst friss felmérése szerint az amerikaiak csupán 28 százaléka írná le puccsként az egy évvel ezelőtti eseményeket (tavaly áprilisban 33 százalék gondolta így). Ma a legtöbben a politikailag semlegesebb „zavargás” (55 százalék) szót használnák, de az erőszakos cselekményeket elfedő „tüntetés” meghatározás is népszerű (48 százalék, köztük a republikánus megkérdezettek négyötöde); ugyanakkor kevesebben látják „felkelésnek” (43 százalék) a Capitolium ostromát, mint tavasszal. (A megkérdezettek több definíciót is választhattak.)

Az új évben a 2021. január 6-i eseményeket vizsgáló képviselőházi különbizottság nyilvános meghallgatásokkal és egy nyár eleje óta tervezett ideiglenes beszámoló kiadásával igyekszik láthatóvá tenni a felgyülemlett bizonyítékokat. A testület júliusi felállása óta több mint 300 tanút hallgatott meg, több mint ötven idézést adott ki és mintegy 35 ezer oldalnyi dokumentumhoz jutott hozzá; munkájuk kézzelfogható eredményének azonban egyelőre csak az együttműködést megtagadó Steve Bannon (Trump korábbi tanácsadója) és Mark Meadows (Trump utolsó kabinetfőnöke) elleni vádiratok tekinthetők. A bizottságnak arról is meg kell győznie a közvéleményt, hogy nemcsak valamiféle béna pancserpuccs zajlott egy éve. Való igaz, hogy Trump közvetlen környezetének inkompetenciája és a választások tisztasága felett őrködők – köztük Mike Pence volt alelnök – döntő helyzetben tanúsított tisztességes magatartása miatt az elnökválasztás kimenetele végül is megfelelt a választók akaratának; ebből azonban hiba lenne az események komolytalanságára következtetni. Az erőszak nagyon is valódi volt: öt ember meghalt, több mint százötven rendőr megsérült, ami az Egyesült Államok rendvédelmi szerveinek legrosszabb napját jelenti 2001. szeptember 11. óta.

Ráadásul Trump bizonyos tekintetben célt ért: a republikánus szavazók mintegy kétharmada továbbra sem ismeri el Joe Bident az Egyesült Államok legitim elnökének. A legtöbb republikánus tisztviselő számára pedig az eset tanulsága nem az, hogy a demokratikus értékek megerősítésére van szükség, hanem az, hogy minél inkább meg kell felelniük a Trump és a párt bázisa támasztotta elvárásoknak – s ez igen baljós jel.

Novembertől januárig

A 2020. novemberi elnökválasztástól a 2021. január 6-i ostromig tartó események rekonstruálására a már nyilvánosságra került kongresszusi jelentések, illetve a The Washington Post, a ProPublica és a New York Universityhez kötődő Just Security című nemzetbiztonsági szakblog összefoglalói alapján tehetünk kísérletet.

1229620865

 
Az erőgyűjtés fázisában (Atlanta, Georgia, 2020. november 14.)
Fotó: Getty Images

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.