A Trump-puccs története és utóélete

Felszakadozó felhőzet

Külpol

Egy éve rohamozták meg a washingtoni törvényhozás épületét Donald Trump hívei, hogy megakadályozzák a békés hatalom­átadást. Újságíróknak, kutatóknak és a kongresszusi vizsgálóbizottságnak köszönhetően ma már sokat tudunk az esetről. De vajon a közvélemény is képes felmérni az amerikai demokráciát érő fenyegetés súlyát?

„Néhányunk számára már hosszabb ideje világos – s napról napra egyre nehezebb tagadni –, hogy január 6-a eseményei egy puccskísérlet részét képezték” – ezek nem egy demokrata politikus vagy liberális elemző szavai, a konzervatív National Review-ban fogalmazott így Kevin Williamson decemberben. Bár a lap korábban is közölt Donald Trumpot kritizáló véleményeket, Williamson pedig prominens személyisége a volt elnökkel szembeszálló jobboldali értelmiségnek, a cikk megjelenése így is arra utal, hogy az újabb bizonyítékok hatására átértékelődhet a Capitolium ostromáról kialakított kép. Ám erre még várni kell – a University of Massachusetts Amherst friss felmérése szerint az amerikaiak csupán 28 százaléka írná le puccsként az egy évvel ezelőtti eseményeket (tavaly áprilisban 33 százalék gondolta így). Ma a legtöbben a politikailag semlegesebb „zavargás” (55 százalék) szót használnák, de az erőszakos cselekményeket elfedő „tüntetés” meghatározás is népszerű (48 százalék, köztük a republikánus megkérdezettek négyötöde); ugyanakkor kevesebben látják „felkelésnek” (43 százalék) a Capitolium ostromát, mint tavasszal. (A megkérdezettek több definíciót is választhattak.)

Az új évben a 2021. január 6-i eseményeket vizsgáló képviselőházi különbizottság nyilvános meghallgatásokkal és egy nyár eleje óta tervezett ideiglenes beszámoló kiadásával igyekszik láthatóvá tenni a felgyülemlett bizonyítékokat. A testület júliusi felállása óta több mint 300 tanút hallgatott meg, több mint ötven idézést adott ki és mintegy 35 ezer oldalnyi dokumentumhoz jutott hozzá; munkájuk kézzelfogható eredményének azonban egyelőre csak az együttműködést megtagadó Steve Bannon (Trump korábbi tanácsadója) és Mark Meadows (Trump utolsó kabinetfőnöke) elleni vádiratok tekinthetők. A bizottságnak arról is meg kell győznie a közvéleményt, hogy nemcsak valamiféle béna pancserpuccs zajlott egy éve. Való igaz, hogy Trump közvetlen környezetének inkompetenciája és a választások tisztasága felett őrködők – köztük Mike Pence volt alelnök – döntő helyzetben tanúsított tisztességes magatartása miatt az elnökválasztás kimenetele végül is megfelelt a választók akaratának; ebből azonban hiba lenne az események komolytalanságára következtetni. Az erőszak nagyon is valódi volt: öt ember meghalt, több mint százötven rendőr megsérült, ami az Egyesült Államok rendvédelmi szerveinek legrosszabb napját jelenti 2001. szeptember 11. óta.

Ráadásul Trump bizonyos tekintetben célt ért: a republikánus szavazók mintegy kétharmada továbbra sem ismeri el Joe Bident az Egyesült Államok legitim elnökének. A legtöbb republikánus tisztviselő számára pedig az eset tanulsága nem az, hogy a demokratikus értékek megerősítésére van szükség, hanem az, hogy minél inkább meg kell felelniük a Trump és a párt bázisa támasztotta elvárásoknak – s ez igen baljós jel.

Novembertől januárig

A 2020. novemberi elnökválasztástól a 2021. január 6-i ostromig tartó események rekonstruálására a már nyilvánosságra került kongresszusi jelentések, illetve a The Washington Post, a ProPublica és a New York Universityhez kötődő Just Security című nemzetbiztonsági szakblog összefoglalói alapján tehetünk kísérletet.

1229620865

 
Az erőgyűjtés fázisában (Atlanta, Georgia, 2020. november 14.)
Fotó: Getty Images

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

És meghalni a gyönyörtől

„A fájdalom politikai kérdés, a gyönyör politikai kérdés” – okítja a haldokló Mollyt (Michelle Williams) egy gyönyörű leszbikus (Esco Jouléy), aki egy személyben radikálisan szabad szexuális felfedező és empatikus szociális munkás is.

Végtére is a gyerek az első

Lehet-e hazugságra építeni értelmes életet, főleg másokét, a családtagjainkét, a gyerekünkét? Persze kizárólag az ő érdekükben! Van-e olyan érdek, ami fontosabb, mint az igazság?

Kísérleti fizika

Öveges József fizikus, piarista szerzetes, tanár, mondhatni mé­dia­­sztár volt a hatvanas–hetvenes években. Közvetlen stílusban, élvezetesen előadott ismeretterjesztő előadásai és a közben bemutatott kísérletek tették ismertté.

Micimackóék felnőttek

Ládaasztal a fő díszletelem a Három Holló pincehelyiségének apró színpadán, olyan, amilyenek mellett a fesztiválokon szoktunk iszogatni. Körülötte jégkockához hasonló, hol egységes kékben, hol különböző színekben pompázó ülések. Gyerekként nem egészen így képzeltük a Százholdas Pagonyt.

A ház torka

Egy Pireneusok mélyén megbújó faluban, a Clavell házban a család egyik nőtagja éppen haldoklik. Hörgő, bűzölgő, démonisztikus tusa ez, pokoli gyötrelem. Nem véletlenül gondolunk a pokolra és érezzük meg egy földöntúli lény jelenlétét.

Mi a művészet?

Hazánk kulturális miniszterének, Hankó Balázsnak – aki a 2023-as és a 2024-es szja-bevallásának „munkáltató” rovatába is „Kultúrális és Innovációs Minisztériumot” írt – érezhető, napi gondjai vannak a nyelvhasználattal.

A javaik és az életük

Válaszolnak… Az a legjobb ebben a szánalmas bolhacirkuszban, hogy válaszolnak, és megmagyarázzák. Hogy az nem is úgy van, mert nem is az övéké, csak épp náluk van, valahogy. Bérelték, lízingelték, amikor egy percre nem figyeltek oda, a nyakukba akasztotta valaki vagy valami. Néztem a tájat, és rám esett, a Jane Birkin meg a táskája, szerencsére nem az egész Gainsbourg család, gyerekkel, kutyával, szivarral.

Honfiak  

–Librettó–

(A helyszín az első négy felvonásban mindvégig a miniszterelnök dolgozószobája.)

Nemcsak a hősök arcai

82 éve, 1943. április 19-én kezdődött, és szűk egy hónapig tartott a varsói gettófelkelés. Miközben a nácik leszámoltak az alig felfegyverzett lázadókkal, porig rombolták a zsidók számára kijelölt városrészt, a túlélőket pedig haláltáborokba küldték, Varsó többi része a megszállás hétköznapjait élte. Hogyan emlékezik ma Lengyelország a világháború alatti zsidó ellenállás legjelentősebb mozzanatára?

„A legkevésbé sem keresztényi”

A nyugati populista mozgalmak és pártok a kereszténység kifacsart értelmezését használják fegyverként a hatalomért folytatott harcban, miközben a hagyományos kereszténydemokrácia identitásválságba került. A Princeton University professzora arra is figyelmeztet: legalább mi ne beszél­jünk szélsőjobboldali „hullámról”.

Mindenki hibázhat

Nem állítható, hogy a KSH direkt hamisítana adatot a szegénységi mutatók kiszámításánál. Mégis, valahogy mindig a „kellő” irányba mutatnak a számok.