A Trump-puccs története és utóélete

Felszakadozó felhőzet

Külpol

Egy éve rohamozták meg a washingtoni törvényhozás épületét Donald Trump hívei, hogy megakadályozzák a békés hatalom­átadást. Újságíróknak, kutatóknak és a kongresszusi vizsgálóbizottságnak köszönhetően ma már sokat tudunk az esetről. De vajon a közvélemény is képes felmérni az amerikai demokráciát érő fenyegetés súlyát?

„Néhányunk számára már hosszabb ideje világos – s napról napra egyre nehezebb tagadni –, hogy január 6-a eseményei egy puccskísérlet részét képezték” – ezek nem egy demokrata politikus vagy liberális elemző szavai, a konzervatív National Review-ban fogalmazott így Kevin Williamson decemberben. Bár a lap korábban is közölt Donald Trumpot kritizáló véleményeket, Williamson pedig prominens személyisége a volt elnökkel szembeszálló jobboldali értelmiségnek, a cikk megjelenése így is arra utal, hogy az újabb bizonyítékok hatására átértékelődhet a Capitolium ostromáról kialakított kép. Ám erre még várni kell – a University of Massachusetts Amherst friss felmérése szerint az amerikaiak csupán 28 százaléka írná le puccsként az egy évvel ezelőtti eseményeket (tavaly áprilisban 33 százalék gondolta így). Ma a legtöbben a politikailag semlegesebb „zavargás” (55 százalék) szót használnák, de az erőszakos cselekményeket elfedő „tüntetés” meghatározás is népszerű (48 százalék, köztük a republikánus megkérdezettek négyötöde); ugyanakkor kevesebben látják „felkelésnek” (43 százalék) a Capitolium ostromát, mint tavasszal. (A megkérdezettek több definíciót is választhattak.)

Az új évben a 2021. január 6-i eseményeket vizsgáló képviselőházi különbizottság nyilvános meghallgatásokkal és egy nyár eleje óta tervezett ideiglenes beszámoló kiadásával igyekszik láthatóvá tenni a felgyülemlett bizonyítékokat. A testület júliusi felállása óta több mint 300 tanút hallgatott meg, több mint ötven idézést adott ki és mintegy 35 ezer oldalnyi dokumentumhoz jutott hozzá; munkájuk kézzelfogható eredményének azonban egyelőre csak az együttműködést megtagadó Steve Bannon (Trump korábbi tanácsadója) és Mark Meadows (Trump utolsó kabinetfőnöke) elleni vádiratok tekinthetők. A bizottságnak arról is meg kell győznie a közvéleményt, hogy nemcsak valamiféle béna pancserpuccs zajlott egy éve. Való igaz, hogy Trump közvetlen környezetének inkompetenciája és a választások tisztasága felett őrködők – köztük Mike Pence volt alelnök – döntő helyzetben tanúsított tisztességes magatartása miatt az elnökválasztás kimenetele végül is megfelelt a választók akaratának; ebből azonban hiba lenne az események komolytalanságára következtetni. Az erőszak nagyon is valódi volt: öt ember meghalt, több mint százötven rendőr megsérült, ami az Egyesült Államok rendvédelmi szerveinek legrosszabb napját jelenti 2001. szeptember 11. óta.

Ráadásul Trump bizonyos tekintetben célt ért: a republikánus szavazók mintegy kétharmada továbbra sem ismeri el Joe Bident az Egyesült Államok legitim elnökének. A legtöbb republikánus tisztviselő számára pedig az eset tanulsága nem az, hogy a demokratikus értékek megerősítésére van szükség, hanem az, hogy minél inkább meg kell felelniük a Trump és a párt bázisa támasztotta elvárásoknak – s ez igen baljós jel.

Novembertől januárig

A 2020. novemberi elnökválasztástól a 2021. január 6-i ostromig tartó események rekonstruálására a már nyilvánosságra került kongresszusi jelentések, illetve a The Washington Post, a ProPublica és a New York Universityhez kötődő Just Security című nemzetbiztonsági szakblog összefoglalói alapján tehetünk kísérletet.

1229620865

 
Az erőgyűjtés fázisában (Atlanta, Georgia, 2020. november 14.)
Fotó: Getty Images

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.

Utat tört magának

Tasó Lászlót 2022-ben még szavazati rekorddal választották országgyűlési képviselővé, jövőre már csak listán indítja a Fidesz–KDNP. Nyíradonyban, ahol harminc éve lett polgármester, és ahová dőlt az uniós pénz, az új vezetés kifizetetlen közvilágítási számlával, büntetőeljárásokkal szembesült, továbbá azzal, mi minden függ a képviselőtől.