Hat tanulság az idei Oscar-jelölések után

Miről árulkodik A kutya karmai között 12 jelölése, milyen rekordok dőltek meg, mi okozta a legnagyobb meglepetést, és kik a legnagyobb hiányzók?

Kihirdették a 2022-es Oscar-díj jelöltjeit, ami papírforma-eredmények mellett egy rakás meglepetést, és önmagán túlmutató érdekességet is hozott. Hat pontban mutatjuk be, miről árulkodik a jelöltlista, hogyan változott meg a világ legismertebb filmes díja, és mi várható a március 27-i ceremónián.

A Netflixnek végre összejöhet a Legjobb film-díj

A legnagyobb streamingszolgáltató hosszú utat járt be, amíg egyszerű DVD-kölcsönzőből Hollywood egyik legnagyobb játékosává vált, hiába diktálja azonban már évek óta a trendeket, a régóta áhított Legjobb film Oscarja eddig még nem jött össze nekik. Pedig próbálkoztak becsülettel: megvettek egy legendás New York-i mozit, teljes kreatív szabadság ígéretével és mértéktelen pénzzel csábították magukhoz a legismertebb rendezőket, ha pedig kellett, saját stratégiájukkal is szembemenve először a moziban mutatták be díjesélyes filmjeiket, mert az Oscar szabályzata ezt kívánta.

Első próbálkozásukat, a Hontalan fenevadakat még ignorálta az Akadémia, de évről évre egyre közelebb lépkedtek az elismeréshez. Alfonso Cuarón Roma-ja 2019-ben a fődíj egyik legnagyobb esélyese volt, de végül be kellett érnie a külföldi filmek, rendezés és operatőri munka Oscarjával. Egy évvel később Martin Scorsese Az ír-je 10 jelölést kapott, de díj nélkül távozott. Tavaly Aaron Sorkin A chicagói 7-ek tárgyalása című filmje volt a nagy dobásuk, de 6 jelöléséből egyet sem tudott díjra váltani.

Idei jelöltjük, A kutya karmai között körül sokkal kevesebb volt a hírverés, a COVID-helyzet miatt pedig a marketingkampány sem dübörgött annyira – mégis úgy néz ki, ez lesz az a film, amely végre elhozza a sikert a Netflix számára. Jane Campion filmje az Oscar egyértelmű esélyese, és ha nyer, mindössze a harmadik western lesz a Cimarron, a Farkasokkal táncoló és a Nincs bocsánat után, amely elhozza a Legjobb film díját. Emellett Campion a rendezői kategóriában is esélyes, nem beszélve a férfi főszereplő és mellékszereplő, vagy épp az adaptált forgatókönyv díjáról. A filmről írt kritikánkat ide kattintva olvashatják el.

A nézők visszahódítása helyett az Oscar a presztízsre pályázik

Az Oscar évek óta értékválságban van – írtuk két éve, az Élősködők győzelme után a díj helyzetét elemző cikkünkben. A közvetítés nézettsége évről évre csökken, a győztes filmek pedig egyre kevesebb embert érdekelnek – nem csoda, ha a jelölteket alig látta valaki, a moziban ugyanis szinte kizárólag a szuperhősfilmek, az adaptációk és a franchise-folytatások hasítanak. Az Oscar előtt tehát két lehetőség áll: nyitnak a közönségfilmek felé és ismét olyan mozikat jelölnek, amelyek emberek tömegeit érdeklik (és így várhatóan a nézettség is növekszik majd), vagy elengednik a nagyközönség kegyének hajszolását, és tényleg az adott évben legjobbnak tartott filmeket jelölik, legyen az akár egy kisköltségvetésű, független dráma a világ bármely pontjáról.

A díjat odaítélő Akadémia utóbbi mellett döntött, amikor tagságát egyre több fiatallal, nővel, külföldivel és kisebbségi etnikumból származóval töltötte fel – ezzel pedig reagálni tudott a MeeToo és az OscarSoWhite vádjaira is, amelyek szerint a legnagyobb filmes díjat még mindig középkorú, fehér amerikai férfiak ítélik oda. A változást először a Holdfény 2016-os győzelme jelezte, majd az Élősködőkkel a történelem során először egy nem angol nyelvű film vihette el a fődíjat; de nyugodtan ide számíthatjuk A nomádok földje tavalyi sikerét is, mely szintén azt jelzi, bevételtől és nézettségtől függetlenül immár csak a művészi teljesítmény számít.

Szokás szerint idén is egy rakás, kiugró bevételt elérő filmtől vártak Oscar-jelölést abban a hitben, hogy ezek majd újra felkeltik a közönség érdeklődését a díj után: azonban sem a legújabb James Bond, sem a Pókember: Nincs hazaút nem került be a legjobbak közé. Helyettük ott van viszont a japán Drive My Car, melynek jelölései azt bizonyítják, hogy immár nem számít stigmának a nem angol nyelv, pár éven belül pedig minden bizonnyal újabb idegen nyelvű film győzelmét ünnepelhetjük a főkategóriában.

Ahhoz, hogy meglepetést szerezz, látszanod kell

Jessie Buckley (Az elveszett lány) a női mellékszereplők között; A világ legrosszabb embere az eredeti forgatókönyveknél; Jesse Plemons (A kutya karmai között) és J.K. Simmons (Az élet Ricardóéknál) a férfi mellékszereplőknél; a Drive My Car a rendezők és filmek között – talán ezek voltak a legnagyobb meglepetések. Közös azonban bennük, hogy nem a semmiből jöttek, mindegyik film már régóta ott van a szavazók látóterében, és díjra-díjakra is esélyesek – csak épp nem a fenti kategóriákban. Ebből is látszik tehát, hogy a több hónapja zajló, elképesztően kiélezett díjszezonban a legnagyobb kihívás továbbra is az, hogyan váljon egy film láthatóvá. Ha ez sikerül, jóval könnyebb összehoznia jelöléseket olyan kategóriákban is, amelyekre senki nem számított.

Ezzel ellentétben akad egy rakás film, amely más díjak és fesztiválok alapján Oscar-közelben mozgott, de végül nem sikerült jelölést szereznie – valószínűleg éppen azért, mert egyszerűen nem nézték meg elegen az Akadémia tagjai közül. Ilyen a remek, ám kellően polgárpukkasztó Red Rocket, melynek sztárja, Simon Rex megérdemelte volna a jelölést; a Mass című kamaradráma, amelynek minden színészét, de főleg Ann Dowdot éltették a kritikusok; A látszat ára, melynek főleg női mellékszereplőjét, Ruth Neggát méltatták sokan; az Iskola a pult mentén, melynek mellékszereplőjeként Ben Affleck-et tartották esélyesnek; a minket is lenyűgöző Pig, melynek főszerepében Nicolas Cage volt kiemelkedő; a C’mon C’mon-ban ismét remeklő Joaquin Phoenix, vagy a mellékszereplői és forgatókönyvi díjra áhítozó A Francia Kiadás. Mivel ezek csak egy-egy kategóriában indultak volna az Oscarért, egyszerűen elszívta előlük a figyelmet a Belfast, vagy épp A kutya karmai között, melyek több díjra is esélyesek, ezért nyilván nagyobb figyelmet élveztek.

Az Oscar-előrejelzők egyre kevésbé jeleznek előre

Ebben a cikkünkben számoltunk be a Színészek Céhének (SAG) jelöltjeiről, és elmagyaráztuk azt is, miért számít inkább ez – vagy éppen a BAFTA – az Oscar valódi előszobájának a Golden Globe helyett. Az Akadémia tagságában az elmúlt évben végbemenő, fentebb már említett változások azonban alaposan megkavarták a helyzetet: sorra dőlnek meg az évtizedes, Oscart előrejelző jóslatok és előrejelzések.

Lady Gaga (A Gucci-ház) BAFTA- és SAG-jelölése után a díj egyik fő várományosának számított, meglepetésre azonban a jelöltek közé se került be. Vele ellentétben a remek kritikákat begyűjtő Kristen Stewartot (Spencer) csak a díjszezon elején tartották esélyesnek, majd mivel más nominációkat nem sikerült összeszednie, mindenki azt gondotla, hogy az Oscar-esélyei is elszálltak – most mégis versenyben van, sőt, akár nyerhet is. Denis Villeneuve-öt (Dűne) a Rendezők Céhe (DGA) mellett a Critics Choice és a Golden Globe is jelölte, az Oscaron mégis kimaradt. A női mellékszereplőknél Caitriona Balfe (Belfast) és Ruth Negga (A látszat ára) minden előrejelző jelölést begyűjtött, meglepetésre mégsem jutottak be – ott van viszont Jessie Buckley (Az elveszett lány) és Judi Dench (Belfast), akik közül az előbbi legalább ott volt a BAFTA jelöltjei között.

Persze mindegyik eset más és más: Balfe-nak valószínűleg a női főszereplők között kellett volna kampányolnia, mert ugyanabban a kategóriában Dench sokkal ismertebbnek számít: erejéről sokat elmond, hogy a Szerelmes Shakespeare-ben mindössze nyolcpercnyi szerepéért kapott Oscart annak idején, és a Belfastban sem tűnik fel túl sokszor, mégis ott van a jelöltek között.

Annyi azonban biztos, hogy az eddigi íratlan szabályok szép lassan érvénytelenné válnak: míg 2015-ben az Akadémia tagjainak mindössze 12 százaléka származott az Egyesült Államokon kívülről, ez ma már 20-25 százalékra tehető. Az ő szavukat egyik amerikai céhes díj nem képviseli, miközben a Színészek Céhének immár rádiós műsorvezetők és TikTokerek is tagjai, egyre kevésbé vág tehát össze tagságuk az Oscarra szavazókéval. Ami a BAFTA-t illeti, ott egészen más az ügymenet: bírák csoportjai döntenek a jelöltekről, így biztosítva a nívós és diverz felhozatalt – ez azonban szintén azt jelenti, hogy ez a díj is egyre kevésbé képes majd előre jelezni az Oscart.

A verseny a legtöbb kategóriában továbbra is nyitott

Habár az Oscar a legismertebb és legnagyobb presztízsű filmes díj, valójában itt fordul elő a legkevesebb meglepetés vagy meghökkentő döntés, mert mire eljutunk az Oscarig, már rég túl vagyunk Cannes-on, Velencén, Torontón és Berlinen, nem beszélve a céhes és kritikusi díjakon, melyek majd’ mindegyike úgy igyekszik elismerést szerezni, hogy előre akarja jelezni az Oscart.

Ami a fődíjat illeti, túl nagy meglepetésre nem számíthatunk: hatalmas felfordulásnak kell történnie ahhoz, hogy például a Belfast elhozza a díjat A kutya karmai között elől, és a rendezőknél is Jane Campionnak áll a zászló, a többi kategóriában azonban továbbra is nyílt a verseny. A legjobb női főszereplőknél egyelőre Olivia Colman (Az elveszett lány) és Nicole Kidman (Az élet Ricardóéknál) tűnik befutónak, de Kristen Stewart (Spencer) is odaérhet még. A férfi főszereplőknél ugyancsak két fő esélyes van (Will Smith – Richard király és Benedict Cumberbatch – A kutya karmai között), de Andrew Garfieldot (tick, tick… Boom!) sem lehet még leírni.

A női mellékszereplőknél Ariana DeBose (West Side Story) előnye megnyugtatónak tűnik, de az, hogy a kategória 5 jelöltje közül 3 is meglepetésnek számít jelzi, hogy bármi megtörténhet. A férfi mellékszereplőké talán az idei év legacélosabb kategóriája: Kodi Smit-McPhee (A kutya karmai között) és Troy Kotsur (CODA) is nyerhet, de kár lenne leírni Ciaran Hindset (Belfast), arról nem is beszélve, hogy az év egyik legjobbját nyújtó Mike Faist (West Side Story), vagy a Hinds mellé várt Jamie Dornan (Belfast) még jelölést sem tudtak szerezni.

Az adaptált forgatókönyveknél A kutya karmai között a legesélyesebb, de szinte bárki nyerhet, az eredeti forgatókönyv pedig alighanem a Licorice Pizza és a Belfast között dől majd el. A dokumentumfilmek és a nemzetközi filmek versengése immár hagyományosan izgalmasabb és színvonalasabb, mint a főkategóriáé. Előbbinél a kritikusok álltak körberajongott Summer of Soulnak, vagy a három kategóriában is jelölt Menekülésnek áll a zászló; utóbbinál a filmek és rendezők közé is bekerülő Drive My Car viszi a prímet, de érdemes figyelni a forgatókönyveknél is felbukkanó A világ legrosszabb emberére is.

Újabb rekordok dőltek meg

Kenneth Branagh vált az első emberré, akit élete során már hét kategóriában is Oscarra jelöltek: a Belfast producereként most a legjobb filmek, valamint az eredeti forgatókönyvek között, korábban viszont kapott jelölést az V. Henrik rendezéséért és főszerepéért, az Egy hét Marilynnel mellékszereplőjeként, a Hamlet adaptált forgatókönyvéért, valamint a Swan Song című rövidfilmjéért. Az eddigi rekordot George Clooney, Alfonso Cuarón és Walt Disney tartották, mindannyian 6-6 jelöléssel.

Szintén rekordot döntött Steven Spielberg, akinek először sikerült 6 különböző évtizedben is Legjobb rendező Oscar-jelölést szereznie: a hetvenes (1978 – Harmadik típusú találkozások), nyolcvanas (1981 – Az elveszett frigyláda fosztogatói; 1982 – E. T. A földönkívüli), kilencvenes (1993 – Schindler listája; 1998 – Ryan közlegény megmentése), kétezres (2005 – München) és kétezertízes (2012 – Lincoln) évek után idén a West Side Storyért is jelölték. Ezzel ellépett Martin Scorsesetől, aki öt különböző évtizedben szerzett eddig jelölést. Spielberg eddig összesen 17 nominációt gyűjtött össze, rendezőként pedig kétszer nyert.

Jane Campion lett az első női rendező, akit két rendezői Oscarra is jelöltek: először 1994-ben a Zongoraleckével volt esélye a díjra – azt nem nyerte el, de a forgatókönyvért kapott egy aranyszobrocskát. Eddig mindössze hét női rendezőt jelöltek a díjra, győzni pedig csak Kathryn Bigelow (A bombák földjén) és Chloé Zhao (A nomádok földjén) tudott – hozzájuk csatlakozhat most Campion. Ráadásul A kutya karmai között operatőre, Ari Wegner mindössze a második nő, aki a Legjobb fényképezés kategóriába bejutott – előtte ez csak Rachel Morrisonnak (Mudbound) sikerült.

Denzel Washington a Macbeth tragédiája főszerepéért kapott jelölésével a legtöbb nominációt szerzett fekete színésszé vált: 10 jelölése mellett két díja is van (Az ötvennegyedik hadtest; Kiképzés).

Szintén történelmi Troy Kotsur jelölése, aki az első hallássérült férfiszínész, akinek esélye van az Oscarra: a CODA-beli színésztársa, Marlee Matlin 1986-ban az Egy kisebb isten gyermekeiért kapott Oscarjával az első hallásérült díjazottá vált.

Cate Blanchett két Legjobb film-jelöltben (A rémálmok sikátora; Ne nézz fel!) is szerepelt, ezzel pedig megdöntötte Olivia Havilland (Elfújta a szél) rekordját: utóbbi karrierje során 8 főkategóriában jelölt filmben tűnt fel, míg Blanchett neve mellett immár 9 ilyen alkotás áll. A mostaniak mellett szerepelt ugyanis a Benjamin Button különös életében, a Bábelben, az Aviátorban, mindhárom A gyűrűk ura-filmben és az Elizabethben is. További rekordok itt olvashatóak.