Az úttörő fekete filmes, aki halála után 70 évvel mutatkozott be Cannes-ban

Mikrofilm

Oscar Micheaux volt az első fekete rendező, aki nagyjátékfilmet és hangosfilmet készített.

Oscar Micheaux nevét kevesen ismerik még a legelvakultabb filmrajongók között is, pedig több szempontból is filmtörténeti jelentőségű alkotónak számít. 1919-es The Homesteader, azaz A telepes című filmjével, nemcsak az első afroamerikai rendezővé vált, aki nagyjátékfilmet forgatott, de elsők között foglalkozott a vásznon a rasszizmus kérdésével és mutatott be olyan szerelmi történetet, melynek szereplői eltérű bőrszínűek.

Második moziját, a Köztünk történtet (Within Our Gates) D. W. Griffith Egy nemzet születése című, filmtörténeti jelentőségű művére adott fekete válaszként szokás értelmezni. Egy fekete nőről szól, aki miután vőlegénye elhagyja őt, arra teszi fel életét, hogy segítsen a közelében lévő, csődközelbe került iskolán, ahol mai kifejezéssel élve hátrányos helyzetű fekete gyerekek tanulhatnak. Griffith filmje a mai napig borzolja a kedélyeket: dramaturgiája, technikai megoldásai, vagy épp vágása miatt napjainkig tananyagnak számít, ám nem lehet eltekinteni attól, hogy gyakorlatilag a Ku Klux Klánt dicsőítő propagandafilm, amiben a feketék csupán mihaszna, erőszakos csőcselék. Beszédes, hogy a filmtörténeti alapkő valójában egyfajta rasszista kiáltvány is. A amerikai filmekben egyébként kezdettől jelen voltak a feketékkel kapcsolatos sztereotípiák: ilyen volt például, hogy csak bizonyos szerepekben ábrázolták őket (házvezetőnőként, munkásként stb.) – az első fekete Oscar-díjas színész, Hattie McDaniel is ilyet játszott az Elfújta a szélben –, de szintén ide sorolható az első hangosfilmként szintén mérföldkőnek számító A jazzénekesben is alkalmazott megoldás, a blackface, vagyis a fehér színészek feketévé maszkírozása is. Hogy a rasszizmus ilyen-olyan formában egész Hollywood történetét végigkísérte, az ebből a gyűjtésünkből is látszik.

Micheaux nevéhez fűződik az első, fekete rendező által készített hangos nagyjátékfilm is: az 1931-es The Exile-ban egy fekete férfi szerelmi életét követhetjük nyomon. Elhagyja kedvesét, majd később mégis egymásra találnak – ám amikor a nőt meggyilkolják, bőrszíne miatt a főhősre terelődik a gyanú.

A rendező filmjeivel igyekezett a fősodortól eltérően a feketék valódi sorsát és élethelyzetét bemutatni:

a klisékkel leszámolva fekete szereplői nem alázatos mellékszereplők, hanem valódi hús-vér emberek, akik érezek, szeretnek, vagy épp bosszút állnak valamiért.

1919 és 1948 között 43 nagyjátékfilmet forgatott, ezek nagy része azonban elveszett – a Youtube-on azonban több mozija is teljes egészében megtekinthető.

Micheaux 1884-ben született Illinoisban egykori rabszolgák gyermekeként. A megélhetésért cipőt pucolt, portásként dolgozott, majd miután elég pénzt összegyűjtött, farmot vásárolt. Először az írásba kóstolt bele – élete végéig hat regényt fejezett be –, majd megalapította filmgyártó vállalatát és nekiállt saját műveinek filmvászonra adaptálásához: a gyártási költségeket úgy gyűjtötte össze, hogy fehér farmereknek kínált haszonrészesedést készpénzért. Hogy az üzleti modell működőképes volt, azt az is bizonyítja, a nagy gazdasági világválság után is fenn tudott maradni. Ehhez az is kellett hogy olcsón, gyorsan, már-már kapkodva dolgozott, ez pedig a filmjein is látszik. Ma az ilyen típusú mozik büszkén sütik magukra a függetlenfilm címkét. Micheaux nemcsak az indie alkotók számára szolgált előképként – Spike Lee és egy rakás fekete rendező tekintett rá inspiráció gyanánt. A másik ilyen Tyler Perry, napjaink talán legsikeresebb amerikai filmese. Ő Michaeux-hoz hasonlóan igazi brandet csinált a nevéből, saját filmstúdiót alapított, és teljes egészében ő felel mozijaiért. 2017-ben az HBO bejelentette, hogy életrajzi filmet készít Micheaux-ról; a hírek szerint maga Perry alakítja majd a rendezőt.

Hetven évvel halála után a pionír rendező végre Cannes-ban is bemutatkozhatott: az idei filmfesztivál műsorra tűzte 1935-ös krimi-thrillerét, a Murder in Harlem felújított változatát, és debütált Francesco Zippel róla szóló dokumentumfilmje, az Oscar Micheaux – The Superhero of Black Cinema is.

Kedves Olvasónk!

Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.