Minden díjszezon kicsit más, ám nagyjából mégis mind ugyanolyan. A verseny már év elején, a Sundance Filmfesztiválon elkezdődik (itt mutatkozott be tavaly az Előző életek – és az idei seregszemlével már a következő díjszezon is elstartolt), majd a Cannes-i Filmfesztivállal folytatódik (itt nyerte meg a fődíjat az Egy bukás anatómiája). Aztán következnek az olyan további, A-listás fesztiválok, mint Telluride (ahol a Téli szünet mutatkozott be), vagy Torontó, ahol további esélyesek nevezhetnek be, vagy szerezhetnek támogatást. Év végén, majd következő év elején szélesebb körben is bemutatják a legnagyobb díjvárományosokat, majd érkeznek az év végi toplisták és a különböző kritikusszövetségek és céhek eredményhirdetései, a Golden Globe-hoz és BAFTA-hoz hasonló tévés díjátadók, illetve a függetlenfilmes eredményhirdetések, mint amilyen a Gotham vagy az Independent Spirit Awards.
Az elmúlt években sok forgatókönyvet láthattunk már: volt, hogy egy film végig dominálta a díjszezont, és olyan is, hogy csak az utolsó pillanatban állt az élre. Ritkán olyan egyértelműek azonban az esélyek, mint idén. Már év elején még azt írtuk: háromfős versennyé szűkült az Oscar-harc, hiszen egyedül a Barbie, az Oppenheimer és a Megfojtott virágok gyűjtött be minden olyan jelölést és elismerést, amelyet előzetesen fontosnak szoktak tartani Oscar-szempontból. Azóta azonban minden kristálytisztává vált: az Oppenheimer szinte minden díjátadón dominált, így nehéz elképzelni olyan forgatókönyvet, amely ne a film győzelmével zárulna.
Legjobb film
Legutóbb több mint egy évtizede, 2013-ban fordult elő utoljára, hogy egy film minden egyes előrejelző díjat, a Golden Globe-ot, a Critics Choice-ot, a Színészek, Rendezők és Producerek Céhének díját és a BAFTA-t is behúzta volna: Az Argo-akció annak rendje és módja szerint elvitte a Legjobb film Oscarját is, csak úgy, mint 2008-van a Gettómilliomos, mely hasonló módon tarolt.
Most ugyanez történt az Oppenheimerrel, amely a díjszezon mellett a kasszáknál is megállíthatatlan volt, a Barbie-val összefűzve, Barbenheimerként pedig egyértelműen az év popkulturális szenzációját aratta. A mozi a listát vezetve 13 jelölést gyűjtött össze. Christopher Nolan filmje egyszerre tanulságos önéletrajzi és megkapó történelmi mozi az atombomba fejlesztéséről és annak vezető tudósáról; de mindenekelőtt egy lebilincselő figyelmeztetőtábla az emberiség számára (kritikánk a filmről ide kattintva olvasható).
A nálunk is forgatott – épp ezért Mihalek Zsuzsa berendező révén egy magyar Oscar-díjjal is kecsegtető – Szegény párák (kritikánk ide kattintva olvasható) egy Frankenstein-történetbe oltott egyedi feminista fejlődéssztori lenyűgöző díszletekkel és jelmezekkel, zseniális alakításokkal. 11 jelölésével a második helyen áll a nomináltak között. A filmet még sokan a rendező, Jorgosz Lantimosz eddigi legjobbjának is tartják, ám előző filmje, A kedvenc több szempontból is összetettebb és hatásosabb mozi volt – pechjére akkor a Zöld köny: Útmutató az élethez és a Roma vitte el előle a díjak többségét, míg most az Oppenheimer és a Megfojtott virágok múlhatja felül a kategóriák többségében.
Martin Scorsese három és félórás eposza az oszázs törzs kegyetlen kiirtásáról és az emberi gonoszságról nem könnyű néznivaló, de nem is annak szánták. Mint a rendező több helyen is elmondta, 81 évesen nem ér rá felesleges dolgokkal foglalkozni, és ez az elszántság a Megfojtott virágok minden kockáján érződik (kritikánk ide kattintva érhető el). Egy másik évben – vagy ha Scorsese évtizedek után A téglával 2007-ben nem nyerte volna meg a díjat – a Megfojtott virágok valószínűleg az Oscar legfőbb esélyese lehetne, idén azonban várhatóan csak mellékszereplő marad, annak ellenére hogy 10 jelölése a harmadik legtöbb a jelöltek között.
A Barbenheimer másik tagját, a Barbie-t (kritikánk ide kattintva olvasható) sokáig akár a fődíjra is esélyesnek tartották, ám a jelölések kihirdetésekor kiderült, az Akadémia mégsem rajong érte annyira, mint a közönség, amely tavaly minden filmnél nagyobb tömegben áramlott rá a mozikba. Az internet azonnal fellázadt, amiért sem a rendező Greta Gerwiget, se a címszereplő Margot Robbie-t nem jelölték. A Barbie kevés kategóriában indul valódi esélyesként, ám Oscar nélkül is kiütéssel nyerte meg a tavalyi évet – és bebizonyította, hogy értő kezekben egy egyszerű plasztikbabából is készülhet társadalmi kritika, amely ráadásul még szórakoztató is. Összesen 8 Oscarra jelölték.
Bemutatása előtt hatalmas esélyekkel tekintettek a Maestróra, Bradley Cooper szerelemprojektjére, amelyben Leonard Bernstein életének és művészetének állít emléket, bemutatva a kapcsolatát feleségével, Felicia Montealegrével is. Cooper a férfi főszereplők és a rendezők között is jó oddsokkal indult – aztán a lelkesedés hamar alábbhagyott. Először csak a főszereplő műorrát kritizálták, majd a filmet hamar besorolták a tipikus Oscar-mozik közé, mely a vélekedés szerint kizárólag azért készült el, hogy Cooper 9 jelölés után végre díjat nyerhessen. A Maestróval a jelölései száma máris 12-re kúszott, de sok esélye nincs: hiába ugyanis az ő és Carrey Mulligan ihletett játéka, a film szinte végig egysíkú és unalmas marad – ennek ellenére mégis 7 Oscarra jelölték.
Az American Fiction ugyan nem sok elismerést gyűjtött be, de szívósan szinte az egész díjszezon alatt talpon maradt a jelöltek között. Cord Jefferson filmje szórakoztatóan tart görbe tükröt az amerikai kultúra elé: ebben egy sikertelen afro-amerikai író tipikus „fekete” szerzőnek álcázza magát, az irodalomkritika pedig azonnal fel is kapja őt. Többszörösen összetett szatíra, amely nem fél akár saját magán is gúnyolódni – ráadásul ebben végre az a Jeffrey Wright is megkapja az esélyt, aki eddig inkább csak mellékszerepekben brillírozott. A filmet 5 Oscarra jelölték.
Az Egy zuhanás anatómiája (kritikánk itt olvasható) a tavalyi A szomorúság háromszöge után ismét idegennyelvű filmként, egy Arany Pálmával a háta mögött tudott betörni a legfőbb Oscar-kategóriákba. Franciaország meglepő módon mégsem ezt, hanem A szenvedély ízét nevezte a Legjobb nemzetközi filmek közé, az pedig még jelölést sem szerzett, így az ország egy szinte biztos Oscar-díjat bukott el. Justine Triet filmje viszont a hazai támogatás nélkül is 5 jelölést gyűjtött össze. A tárgyalótermi dráma és krimi egyedi keveréke végig nyitva hagyja a kérdést, mi is áll a címbeli zuhanás, azaz egy férfi halála mögött – közben pedig megkérdőjelezi, létezik-e egyáltalán egyetemes igazság, esetleg a valóságnak mindig több oldala van.
A Téli szünet lehetett volna akár egy egyszerű, bájos mese, amolyan Nulladik óra-parafrázis, Alexander Payne kezei alatt azonban a karácsonyi szünet alatt összeverődő társaság az év egyik legmeghatóbb és legédesebb történetévé változott. A mozi egyszerű helyzetekre és hétköznapi figurákra épít, de nem fél a dolgok mélyére ásni: minden számkivetett lélek mögött áll egy családi tragédia vagy egy személyes sorscsapás – a film végére pedig mindenkit a szívünkbe zárunk. A hangulatért a karácsonyi körítés mellett a 70-es éveket idéző külcsín gondoskodik: a korhű Universal-logótól kezdve a lencsékig és a hangminőségig minden a kort idézi – írtuk róla, amikor a tavalyi év legjobbjai közé választottuk. A szakértők szerint ez lehet az idei verseny egyik sötét lova: míg az Oppenheimer és a Megfojtott virágok megfekheti egyesek gyomrát, aligha akad olyan néző, akit a Téli szünet hidegen hagy. Összesen 5 jelölést gyűjtött be.
Az Érdekvédelmi terület (kritikánk itt olvasható) díjszezonban mutatott menetelése sokakat meglepett: Jonathan Glazer rendhagyó náci drámája Cannes-ban a Grand Prix és a FIPRESCI díjat hozta el, majd sorra gyűjtötte az elismeréseket, köztük a BAFTA-t is, de főleg az idegennyelvű filmek között. Az Akadémia azonban a főkategóriákba, így a Legjobb film és rendezés közé is beválogatta – joggal. A film Rudolf Höss és felesége életét mutatja be, akik az auschwitzi haláltábor szomszédságában építették fel saját kis földi paradicsomukat. A koncentrációs tábor maga nem is jelenik meg benne, csak sikolyok és hörgések, valamint a háttérben feltűnő, füstölő kémények formájában. Nem könnyű néznivaló, de olyan élmény, amit szinte lehetetlen kitörölni az emlékezetünkből. Szintén 5 Oscarra jelölték.
Az Előző életekről (kritikánk itt olvasható) bemutatásakor szinte csak szuperlatívuszokban beszéltek, és gyakran bélyegezték tökéletesnek. Ha nem is az, de mindenképpen az év egyik legjobb és az utóbbi idők egyik legmaradandóbb romantikus drámája egy nőről és egy férfiról, akiket évtizedekre összekot a vonzalom, ám elsodor egymás mellől az élet. Celine Song lírai mozija még mindig a kritikusok egyik kedvence, ám a díjszezonban mintha elfogyott volna – sem színészeit, sem rendezőit nem jelölték, csak a Legjobb filmek és Legjobb eredeti forgatókönyvek közé fért be.
Nyerni fog: Oppenheimer
Nyernie kellene: Oppenheimer
Legjobb rendező
A Legjobb filmhez hasonlóan ebben a kategórában sincs kérdés: Christopher Nolan (Oppenheimer) végig dominált a díjszezonban, többek között a BAFTA-t és a Rendezők Céhének díját is elhozva. Nolannak immár 8 Oscar-jelölése van, melyeket négy filmért gyűjtött össze, rendezőként azonban az Oppenheimer mellett csak a Dunkirkért kapott nominációt még 2018-ban. Ezzel együtt is ő napjaink egyik legünnepeltebb és legismertebb alkotója, akinek neve elég volt ahhoz, hogy egy háromórás, részben fekete-fehér történelmi film közel egymilliárdos bevételt érjen el világszerte.
Nehéz megmondani, hogy az esélyeket tekintve ki követheti őt – talán Jorgosz Lantimosz (Szegény párák), aki ezzel már ötszörös Oscar-jelölt, filmje pedig a nominációk számát tekintve a második helyen áll idén. Martin Scorsese (Megfojtott virágok) egészen biztosan már csak a neve miatt is begyűjt jópár szavazatot – 16 jelölése és egy díja van eddig. Justine Triet (Egy zuhanás anatómiája) egyetlen női rendezőként van jelen a jelöltek között, a film mögött pedig hatalmas támogatás áll, de ő inkább a forgatókönyveknél számít esélyesnek. Jonathan Glazer (Érdekvédelmi terület) jelölése a kellemes meglepetés kategória, ám filmje inkább a Nemzetközi kategóriában lesz érdekelt.
Nyerni fog: Christopher Nolan (Oppenheimer)
Nyernie kellene: Christopher Nolan (Oppenheimer)
Legjobb női főszereplő
Az este egyik legizgalmasabbnak ígérkező kategóriája tele van erős és emlékezetes alakításokkal. Lily Gladstone (Megfojtott virágok) és Emma Stone (Szegény párák) sokáig fej-fej mellett álltak, majd Stone behúzta a Critics Choice Award-ot és BAFTA-t is. Utóbbira Gladstone-t nem is jelölték, ám a Színészek Céhénél (SAG) – amely a színészi díjak legfontosabb előrejelzője – mégis ő győzött, így a szakértők ha egy hajszállal is, de mellette teszik le voksukat.
Az elmúlt években azonban számtalan alkalommal fordult elő, hogy az Oscar végül nem a SAG-győzteshez vándorolt, és amikor a két díj eltért, akkor a főleg amerikaiakból álló SAG általában a színesbőrű, etnikumba tartozókat díjazta, a diverzebb összetételű Akadémia pedig egy fehér jelölt mellett döntött. Ez könnyen megismétlődhet idén: Gladstone válhatna az első őslakos származású Oscar-díjassá – ám mindez az Egyesült Államokon kívül kevésbé jelent hívószót, márpedig az Akadémiát az elmúlt években épp főleg külföldi tagokkal dúsították fel, akik számára a sokkal inkább szem előtt lévő Emma Stone vonzóbb választás lehet.
Ő ugyanis szinte végig képernyőn van, míg Gladstone-t sokáig a mellékszereplők között tervezték indítani, ő maga döntött úgy, hogy főszereplőként indul. Carey Mulligan-t (Maestro) Cooperrel ellentétben elkerülte a filmet érintő kritika, a legtöbben az ő alakítását tartják a Maestro legnagyobb erősségének. Sandra Hüller (Egy zuhanás anatómiája) támogatói sincsenek kevesen, őt ráadásul sokáig a mellékszereplők között is esélyesként emlegették az Érdekvédelmi területért. Annette Bening (Nyad) mindenkit meglepve jutott jelöléshez, ám azt, hogy megérdemli, senki nem vitatja. Fizikailag is rendkívül megterhelő, magával ragadó alakítást nyújt a dilmben, ami egy szerencsésebb évben díjat érhetne, ám Beningnek rendszerint nincs szerencséje: ez már az ötödik jelölése, de még egyszer sem sikerült nyernie.
Nyerni fog: Emma Stone (Szegény párák)
Nyernie kellene: Emma Stone (Szegény párák)
Legjobb férfi főszereplő
Ez a kategória is meglepően sokáig tűnt nyitottnak: Cillian Murphy (Oppenheimer) és Paul Giamatti (Téli szünet) vetélkedéséből végül előbbi került ki győztesen, aki a Színészek Céhének díját és a BAFTA-t is megnyerte, és persze az Oppenheimer körüli őrület is a malmára hajtja a vizet, mely valóban elképzelhetetlen lenne az ő alakítása nélkül. Nem szabad lebecsülni azonban Giamattit sem: jól ismert és közkedvelt arc Hollywoodban, akit legutóbb 2006-ban jelöltek A remény bajnokáért, miután két évvel korábban mellőzték a Kerülőutakért.
Jeffrey Wright (American fiction) hasonlóan széles körben ismert és szeretett karakterszínész. Bradley Cooper (Maestro) zsenijéhez szintén nem férhet kétség – még ha egyre gyakrabban olvasni internet-szerte, hogy ha valóban sikerre szerette volna vinni a Bernstein-filmet, talán nem magára kellett volna osztania a főszerepet. Colman Domingo (Rustin) csillaga egyértelműen felfele tart: ugyan eddig kevesebben is ismerték a nevét, de a díjra jelölt alakítása mellett az elmúlt években több népszerű alkotásban is feltűnt.
Nyerni fog: Cillian Murphy (Oppenheimer)
Nyernie kellene: Cillian Murphy (Oppenheimer) vagy Paul Giamatti (Téli mese)
Legjobb női mellékszereplő
Ha létezik lefutott verseny a színészi díjaknál, akkor ez az: Da’Vine Joy Randolph (Téli szünet) minden létező elismerést elnyert már – mindez azért is meglepő, mert alakítása nem az a tipikus látványparádé, inkább csendes, meleg színészi jelenlét.
Emily Blunt (Oppenheimer) jelölése régóta ért már, de még saját filmjében is csak a harmadik-negyedik legkiemelkedőbb játék az övé. Jodie Foster (Nyad) nominálása ugyanolyan meglepő volt, mint szereplőtársáé, Annette Beningé, még ha nagyobb esélye is volt rá. America Ferrera (Barbie) jelölésére szintén kevesen számítottak – mint mi is megírtuk, sokak szerint mindez legalább annyira filmbeli monológjának, mint neki magának szólt. Danielle Brooks (Bíborszín) egyedül képviseli filmjét a jelöltek között – pedig előzetesen a Bíborszínt még a Legjobb filmek között is a top 10-be várták. Brooks alakítása azonban úgy veszik el a musicalben, ahogy az eltűnt a díjszezon hullámai között.
Nyerni fog: Da’Vine Joy Randolph (Téli szünet)
Nyernie kellene: Da’Vine Joy Randolph (Téli szünet)
Legjobb férfi mellékszereplő
Ebben a kategóriában hasonló dinamika szerint alakult a díjszezon, mint a férfi főszereplőknél: Robert Downey Jr. (Oppenheimer) és Ryan Gosling (Barbie) harcából hamar az Oppenheimer sztárja került ki győztesen, minden korábbi elismerést beseperve. Downey-t még 1993-ban, a Chaplin címszerepéért jelölték, majd 2009-ben a Trópusi vihar mellékszereplőjeként – majd hosszú évekig egyedül Vasemberként ismerte őt a világ. Goslingnak ugyancsak ez a harmadik jelölése: mielőtt elsőszámú szívtipróvá vált, 2007-ben jelölték a Fél Nelsonért, majd 10 évvel később a Kaliforniai álomért. Így sem szabad azonban legyinteni rá, hiszen nemcsak az év legbizarrabb és legviccesebb alakítása az övé, de a Barbie protestszavazatait is begyűjtheti, sokak szerint pedig Margot Robbie ignorálása is őt erősítheti.
Sterling K. Brown (American Fiction) a Rólunk szól című sorozat szereplőjeként vált ismertté és nyerte rommá magát, számára már maga a jelölés is sikernek számít. Robert De Niro (Megfojtott virágok) nominálása főleg annak függvényében nagy fegyvertény, hogy ugyanez a film főszereplőjének, Leonardo DiCapriónak nem sikerült. Mark Ruffalo (Szegény párák) saját szereplőtársával, Willem Dafoe-val vetekedhetett a jelölésért, és bár a négy eddigi nominációja után neki is kijárna már egy díj, erre valószínűleg még várnia kell.
Nyerni fog: Robert Downey Jr. (Oppenheimer)
Nyernie kellene: Robert Downey Jr. (Oppenheimer) vagy Ryan Gosling (Barbie)
Legjobb eredeti forgatókönyv
2000 óta mindössze két nem angol nyelvű film tudott Oscart nyerni a forgatókönyvért: Pedro Almodóvar Beszélj hozzája és Bong Joon-ho Élősködőkje. Mindkettő egy világszerte ismert alkotó műve – akikhez most Justine Triet és Arthur Harari is csatlakozhat az Egy zuhanás anatómiájával. Mindez azért is nagy szó, mert hiába ez Triet negyedik nagyjátékfilmje, csak ezzel vált ismertté Európán kívül. A Legjobb film-jelöltek közül itt van még a Maestro (Bradley Cooper és Josh Singer), a Téli szünet (David Hemingson), valamint az Előző életek (Celine Song) – főleg utóbbi kettő lophatja el a show-t a francia film elől. A May, Decembernek (Samy Burch, Alex Mechanik) (kritikánk itt olvasható) ez az egyelen jelölése, ami az esélyeit is megpecsételte.
Nyerni fog: Egy zuhanás anatómiája (Justine Triet és Arthur Harari)
Nyernie kellene: Téli szünet (David Hemingson)
Legjobb adaptált forgatókönyv
A korai előrejelzések Barbenheimer-versengést mutattak ebben a kategóriában, ám a díjakat egy másik film söpörte be: az American Fiction (Cord Jefferson), amely mint fentebb írtuk, szívósan tartotta magát végig a díjszezon alatt, a forgatókönyve pedig a BAFTA és az Independent Spirit Award elismerését is elhozta. Ennek ellenére még mindig nyitott a verseny, könnyen lehet, hogy az Oppenheimer (Christopher Nolan) tarolása ezt a díjat is behúzza a filmnek, mi mégis az American Fictionre tesszük a voksunkat, amelynek ez az egyetlen valós esélye a díjra. A forgatönyvet maga a rendező, az eddig főleg tévés munkáiról ismert Cord Jefferson adaptálta Percival Everett Erasure című regényéből, és képes volt vászonra álmodni annak frissességét és humorát is – annak ellenére, hogy az egész a könyvekről szól. A Barbie (Greta Gerwig és Noah Baumbach) esélyei akkor szálltak el, amikor a forgatókönyvet férjével jegyző Gerwiget nem jelölték a rendezők között. Két további Legjobb film-jelölt fért még be az ötbe: a Szegény párák (Tony McNamara) és az Érdekvédelmi terület (Jonathan Glazer)
Nyerni fog: American fiction (Cord Jefferson)
Nyernie kellene: American fiction (Cord Jefferson) vagy Oppenheimer (Christopher Nolan)
Legjobb nemzetközi film
Ez az a kategória, amit Franciaország szinte biztosan behúzott volna, ha az Egy zuhanás anatómiáját jelölik. Akad azonban egy másik Legjobb film-jelölt, ami így tuti esélyesként várhatja az estét: az Érdekvédelmi terület az Egyesült Királyságból.
Bár a papírforma miatt nem sok izgalom várható, az elmúlt években megszokott módon elképesztően erős a kategória. Az Io Capitano (Olaszország) eddig még nem látott humanizmussal, torokszorító izgalommal mutatja be két szenegáli fiatal fiú útját, amint megpróbálnak Olaszországba menekülni. A hó társadalma (Spanyolország) az uruguayi rögbicsapat 1972-es repülőgép-szerencsétlenségét, majd elképesztő szenvedéseit mutatja be az Andokban. A történetből több könyv, valamint Életben maradtak címmel 1993-ban hasonlóan remek film is született, J. A. Bayona drámája azonban úgy tud spanyolul beszélő színészei miatt egyszerre autentikus és költői lenni, hogy megőrizte azt a sokkoló realizmust, ami a korábbi amerikai változatot jellemezte. A tanári szoba (Németország) egy általános iskolai tanár kálváriáján keresztül mutatja be azt a végtelen társadalmi megosztottságot, amely politikai- és hitrendszereken át miszlikbe töri az emberi közösségeket. A német Wim Wenders három dokumentumfilmes jelölése (Buena Vista Social Club, Pina, A föld sója) után ebben a kategóriában is nominációt szerzett – igaz, nem hazájának, hanem Japánnak. A Tökéletes napok évek óta a legjobb filmje: ebben egy japán vécétisztító líraian szép és egyszerű élete elevenedik meg.
Nyernie fog: Érdekvédelmi terület (Egyesült Királyság)
Nyernie kellene: Io Capitano (Olaszország) vagy Érdekvédelmi terület (Egyesült Királyság)
Legjobb animációs film
A Pókember 2019-es sikere talán még meglepő volt, de miután folytatása a Pókember: A Pókverzumon át nemcsak felnőtt hozzá, de bizonyos értelemben felül is múlta, egy ideig zsebben is érezhette az Oscart. Aztán érkezett Mijazaki utolsónak beharangozott alkotása, A fiú és a szürke gém (kritikánk itt olvasható), és máris nyílttá vált a verseny. Az egyik a világ egyik leghíresebb, ám kissé már elkoptatott figurájának üdítően friss és kreatív kalandja – ami azért mégis egy folytatás. A másik egy sokkal nehezebben megfejthető, rejtélyes és összetett, épp ezért sokakat elidegenítő anime, amit sokan a Mester Oscar-győzteséhez, a Chihiro szellemországbanhoz hasonlítanak. A jelöltek közé befért még a Pixar kezdetben megbukott, ám végül kitartó mozis jelenlétével szolid sikerré avanzsált tavalyi filmje, az Elemi (kritikánk ide kattintva érhető el); a Netflix Nimonája (kritikánk itt olvasható); valamint egy bájos és filozofikus európai animáció, a Robotálmok, ami a társkeresés édesbús oldalával foglalkozik.
Nyerni fog: Pókember: A Pókverzumon át
Nyernie kellene: Pókember: A Pókverzumon át
Legjobb dokumentumfilm
A kategóriáról szóló elemzésünket ebben a cikkünkben olvashatja:
Nyerni fog: 20 nap Mariupolban
Nyernie kellene: 20 nap Mariupolban
