Elhunyt Sopsits Árpád színház- és filmrendező

  • Narancs.hu/MTI
  • 2025. március 7.

Mikrofilm

Életének 73. évében, hosszan tartó, súlyos betegségben halt meg a Balázs Béla-díjas színház- és filmrendező, forgatókönyvíró. 

Halála nagy veszteség az egész mozgóképes szakma számára – írta a Magyar Filmművészek Szövetsége, hozzátéve, hogy a rendezőt saját halottjának tekinti.

Sopsits Árpád 1952. május 2-án született Szegeden. Tanulmányait a Debreceni Egyetem Bölcsészettudományi Karának népművelés-könyvtár szakán kezdte. 1975 és 1979 között a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező szakán tanult Makk Károly osztályában. 1974-től a Semmelweis Egyetem Filozófiai Intézetében dolgozott, majd a Mafilm forgatókönyvírója, később rendezője volt. Dolgozott többek közt a Budapesti Kamaraszínházban, a Gyulai Várszínházban, az Új Színházban, a Szabadkai Népszínházban, a Nemzeti Színházban, a Merlin Színházban, a Vígszínházban és a Szekszárdi Német Színházban.

 
Fotó: Gaál Zoltán
 

 

Első játékfilmje, a Céllövölde 1989-ben készült, de nevéhez fűződik a Video Blues (1992), a Félelem és reszketés (1994), a Rítus (1995), a Derengő (1996), a Légyfogó (1998), A negatív ember (1998), a Torzók (2001), a Ritmusok (2004), a Forgás (2006), a Kilengések (2006) és A hetedik kör (2008) is. A martfűi rém című, valós eseményeket feldolgozó pszichothrilleréből sorozat is készült. 2016-ban így beszélt lapunknak a film témájáról: „Az ember néha úgy érzi, hogy a világ megváltoztathatatlan. Nagyon megvisel, hogy ugyanúgy működünk, mint régen. Az érdekek harca nem társadalmi berendezkedés függő, de hogy mennyire nő rá egy adott bűnügyre, az már társadalomfüggő.” Utolsó nagyjátékfilmjét, a Mellékszereplőket 2023-ban mutatták be. Erről a bemutató idején kérdeztük ugyancsak egy interjúban.

Három filmjéért is díjat vehetett át a Magyar Filmszemlén (1990, 1993, 2001), A martfűi rémért 2017-ben a Magyar Filmhéten elnyerte a legjobb rendező díját. Alkotásait Bergamóban, Potsdamban, Montrealban, Liege-ben és Parmában is díjazták. 1994-ben kapta meg a Balázs Béla-díjat, 2002-ben a filmkritikusok díját és a Gundel Művészeti Díjat, 2008-ban a Vámos László-díjat. 2017-ben a Magyar Filmakadémia tagjai közé választották.

Sopsits Árpád 2023 végén agyműtéten esett át, azóta is súlyos beteg volt.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.