"Amerikában mindenkinek van autója. Izlandon mindenkinek van zenekara. Észtországban mindenkinek van startupja" – szól a 2020-as Észt Hét egyik fő filmbemutatójának felütése.
Észtország jó néhány éve levetette már posztszovjet köpenyét és az egykori legkisebb utódállamból az egyik legmodernebbé északi országgá vált. Bár néhány eposzi jelzője azért még mindig rajta maradt (továbbra is jellemzően hideg és sötét van ott), az ország ma már inkább a digitális társadalom felé tett öles léptei vagy az oktatási rendszerének világszínvonala miatt kerül be a hírekbe, és perszer a startupok miatt. Észtország ugyanis kiváló példája annak, mihez tud kezdeni egy apró, egyébként földrajzi szempontok szerint sem épp elkényeztetett ország, ha nem akar összeszerelő üzem lenni: olyan dolgokba fektet, amelyeknek nem nagy a hely- és erőforrás igényük, ám annál több hozzáadott tudást igényelnek.
Abban, hogy az ország mára startup-nagyhatalommá vált, legnagyobb szerepe talán a Skype-nak volt, amely nem csak innen indult, de miután milliárdokért felvásárolták a céget, a tulajdonosok a profitot saját hazájukban fektették be hasonló cégekbe.
Persze mi, magyarok is büszkék vagyunk a Prezire vagy épp a Ustreamre (akik itthon szintén vállalkozás-hullámot indítottak be), de az észteknek a Skype a nemzeti identitásuk részévé vált. Olyan világsikerű strartupok indultak a videós telefonáló applikáció után az országban, mint a Transferwise vagy a Taxify.
Ezeket a ritka, milliós értékű startupokat nevezik unikornisoknak, Észtországban pedig emberek tömegei igyekeznek hasonló vállalkozásokat indítani, mindenki a következő Skype-ot akarja létrehozni. Erről szól az Unikornisok nyomában című vígjáték.
A startupok nem mindig csillogó világa elé az HBO-s Szilícium-völgy is tartott már görbetükröt, ez az észt vígjáték is hasonló hangvétellel közelíti meg a témát. Főszereplői fiatal vállalkozók, akik véletlenül ülnek bele a tutiba: Õie könyvelő, akinek ötlete az innovatív kerékpáros sisakokról inkább csak egy álomprojekt, vele ellentétben Tõnu igazi startuper, aki egyetlen ideája mellett sem tart ki sokáig, célja ugyanis felfuttatni a cégeket, majd busás haszon mellett túladni rajtuk.
Mikor azonban rájönnek, hogy egy potenciálisan több millió dolláros projekt van a kezükben, mindkettejük hozzáállása megváltozik, ezzel párhuzamosan pedig a befektetők igényeiknek megfelelően ötletük is szép lassan átalakul. A vígjáték több mint 30 valódi észt start-up vállalkozó hihetetlen és vicces történetein alapszik, amit 15 év vállalkozói tapasztalat egészít ki.
Az abszurdba hajló, száraz észt humort az Unikornisok nyomában mellett a programsorozatban főképp az animációs filmek képviselik. Az észt animációkról minden évben külön megemlékezünk, annyira sajátos és egyedi, mégis ismerős kisfilmekről van szó, amelyekben a sírás és a nevetés legtöbbször szorosan egymás mellett lépked.
A vad farkasok völgyén túl című kisfilmben például visszatérnek a rendező, Chintis Lundgren karikatúraszerű farkas-figurái; a két évvel ezelőtti Észt Héten vetített Manivald című filmje szintén ezekkel operált. A mostani kisfilmben megismerhetjük Toomast, a jól szituált, fiatal farkast, akinek menő mérnöki állása van, otthon terhes feleség és két gyerek várja, ráadásul kisportolt teste láttán minden férfi és nő megfordul utána. Mikor azonban kirúgják, hirtelen minden megváltozik: először kénytelen alkalmi munkákat vállalni, nemsokára pedig már a testével keresi a kenyerét.
Eközben felesége sem tétlenkedik otthon: ellátogat egy feminista prédikátor előadására, majd egy huszárvágással dominává válik, akinek BDSM-fetisiszták lesik minden parancsát. Az eltitkolt életek egy ponton elkerülhetetlenül találkoznak, és persze a szülés is a legjobb időpontban indul be! Lundgren pörgős animációja a valós problémafelvetését kiválóan ötvözi egyedi humorával, az elszállt fordulatok miatt pedig tuti, hogy időnk sem lesz felvenni állunkat a padlóról.
Az Észt Hét többi animációinak kiválasztásakor a szervezők igyekeztek a lehető legszínesebb programot összeállítani mind a hangulatot, mind a kisfilmek technikáját tekintve. A Teofratus egy magányos macskáról szól, aki a 80-as években, az ország szovjet megszállása alatt igyekszik boldogulni egy vasúti pályaudvaron. A Szárnyak középpontjában egy legendás észt író, Eduard Bornhöhe áll, aki Leonardo da Vinci szellemével levelezve igyekszik legyőzni a gravitációt.
A Kontakt a házimunka idegőrlő monotonitásának tükrében vizsgálja az érintkezés és az emberi kapcsolatok szükségességét. Az űrhajós főhőse egy idős asztronauta, aki a világűr után egy panellakásban igyekszik helytállni és bizonyítani, hogy még mindig hasznos tagja a társadalomnak. A Tél az esőerdőben című animációs rövidfilmmel 8 és fél percre elhagyjuk Észtországot, és Peru és Mexikó esőerdeibe látogatunk, ahol porcelánlények életén keresztül tekinthetünk be a természet örök körforgásába.
A fenti animációk többsége nem épp gyerekeknek készült, de a programsorozatban szerencsére rájuk is gondoltak: három észt ifjúsági és gyerekfilm is érkezik Magyarországra. Az Elia és a bagolyban megismerhetjük a hóval borított, érintetlen észt erdőket, de a kalandok itt nem állnak meg, egy vidéki tanyára és egy mesekönyvbe illő, mocsaras-tavas vidékre is ellátogathatunk. Ilyen helyszíneken át vezet Eia, a tízéves, városi észt kislány története, akinek nemcsak egy egész erdőt kell megmentenie, de egy féltve őrzött családi titkot is kénytelen megfejteni. A Lotte és az eltűnt sárkányok című animációnak szintén egy kislány, pontosabban kutyalány a főszereplője, aki csatlakozik egy nagy népdalgyűjtő versenyhez, amely során egy ősi, legendás sárkány énekét igyekszenek rögzíteni. Ismét elhozzák nekünk a már kultikus Mirjam-sorozat egy-egy darabját, melyet Észtország legnépszerűbb és legnagyobb bábanimációs stúdiója, a Nukufilm készít. A mostani kisfilmek középpontjában Mirjam és kisöccse állnak.
Hogy a messzi északon sem minden móka és kacagás, azt a tavalyi év legsikeresebb észt drámái igyekszenek bebizonyítani. A Skandináv csend elnyerte az 54. Karlovy Vary Filmfesztivál Europa Cinemas Label díját. A fekete-fehér film szikár és rövid, a drámát thrillerrel vegyítő mozi egy testvérpárról szól, akik a hófödte tájon autóznak át. Láthatóan hatalmas ék feszül köztük, de hogy mi lehet az, arra csak szép lassan jöhetünk rá. A film ugyanis három szempontból, három értelmezésben mutatja be ugyanazt a sztori nélküli történetet: hol csak a frissen börtönből szabadult fiútestvér, hol a traumatizált lánytestvér beszél és előfordul, hogy egyikük sem. A Skandináv csend nem mindenkit kap majd el, de aki rá tud fűzni a sajátos időkezelésű filmre, az egy szuggesztív és rendhagyó drámát láthat a múlt súlyáról és a testvéri kapcsolatok erejéről.
Az Orcád verítékével az utóbbi évek legnagyobb filmes szenzációja volt Észtországban: egy hónap alatt vált minden idők legnézettebb hazai mozijává, az észt filmkritikusok az év legjobbjává választották, ráadásul bekerült az Oscar Legjobb nemzetközi film kategóriájának decemberi rövid listájára is. Bár a magyar indulóhoz, az Akik maradtakhoz hasonlóan nem szerzett jelölést.
A kosztümös történelmi dráma Anton Hansen Tammsaare magyarul is megjelent regényéből készült és egy 19. század végi vidéki család kálváriáját mutatja be. Andres és felesége, Krõõt kölcsönből vásárolnak egy tanyát, a helyiek azonban sehogy sem akarják befogadni őket és a természet is hasonlóan makacsnak bizonyul velük. Bajaikat csak tetézi a szomszéd, aki riválisnak és minden baj okozójának látja őket; először csak a bíróság színe előtt csapnak össze, de a civakodás hamar tettlegességig fajul. A gyönyörűen fényképezett, megkapóan realista mozi nemcsak egy családi tragédiákkal tarkított dráma, de egyben elégia is azokhoz az emberekhez, akik két kezük munkájával és saját verítékükkel igyekszenek boldogulni.
Az idei Észt hét március 9 és 14 között négy városban (Budapest, Debrecen, Szeged és Veszprém) várja az érdeklődőket, a filmvetítések mellett kiállítások, színházi, zenei, nyelvi és gasztronómia programok is lesznek.
További információ a programfüzetben és a hivatalos honlapon olvasható.
