Íme, a szovjet típusú antiszemitizmus!

Mikrofilm

Egy film a Verzió programjából, amelynek szereplői turistabusszal keresik fel szülőhelyüket, ahonnan idegenekként kellett távozniuk.

Sokan gondolhatják azt – és nem is minden ok nélkül –, hogy a kárpátaljai zsidó lakosság története 1944-ben, a deportálásokkal ért véget, s a kevés túlélőnek eszébe nem jutott volna, hogy visszatérjen a háború után „szovjetté” vált szülőhelyére. De ami évtizedek távlatából magától értetődő döntésnek tűnik, az 1945-ben egyáltalán nem volt az. Minden veszélyérzetet felülírt a szülőföld iránti vágy, Sztálinra pedig hős felszabadítóként gondoltak azok, akiknek mindenét a nácik vettek el – beleértve családtagjaikat is. Nem kellett sok idő, hogy a hazatérők belássák, hogy nemcsak a rémes közelmúlt okán nem folytatható az, ami a háború előtt az életet jelentette; a szovjet típusú antiszemitizmus elsősorban a gyökerek kiszaggatásában, a hagyományok megsemmisítésében nyilvánul meg, amely a múltat nemcsak eltörölni akarja, de a csizmáját is beletörölné.

Shiri Zsuzsa és Vizner Balázs Sábesz stikában című filmjében e megalázás különféle módozatait ismerhetjük meg. Izraeli turistacsoport érkezik Munkácsra – egykori családtagok, innen elszármazottak. Köztük van Ági, Eszter, Jichák és Joszi, akik már a háború után születettek, nőttek fel, és szembesültek a tradícióik és a szovjet rendszer közötti feloldhatatlan ellentmondásokkal. Mindez a holokauszt árnyékában – ahogy mondják is – kevésbé tűnik a tragikusnak, ám ahhoz épp elég, hogy valakit megalázzon, nevetségessé tegyen, lelkileg megsemmisítsen.

 
 Jelenet a filmből

Nem véletlen, hogy a főszereplők szüleinek – miután szembesültek mindezzel – minden reményük az alijázásban sűrűsödött össze, ám a visszaemlékezésekből kitűnik, hogy a szovjet hatóságok részéről szó sem volt semmiféle nagyvonalúságról, ha az izraeli kivándorlás került elő, s az illetékesek semmitől sem riadtak vissza, hogy keresztbe tegyenek a jelentkezőknek. A gazdag repertoárt évtizedekig megválaszolatlan kérvények, családtagok egymás ellen fordítása, horribilis fejpénz színesíti, és akkor még nem beszéltünk azokról a „kis szívességekről”, amelyeket KGB elvárt. E hátborzongató, ám sokszor kisstílű vagy épp tragikomikus esetek nyomán ismerhetjük meg a Sábesz stikában hőseinek sorsát, akik ugyan Izraelben szabadságot és identitást találtak, teljes megnyugvást azonban sem ők, sem szüleik.

A filmet november 10-én, szerdán 18.30-kor vetítik a Művész mozi Bunuel termében, 14-én pedig 14 órától a Toldi mozi nagytermében.

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.