Samuel Beckett szexmániás volt, Max Ernst irigy volt neje öltözékére, Jackson Pollock pedig csak egyszer feküdt le a mecénásával…
A személy, aki e pletykákat összeköti – a szerető, a feleség és a pártfogó – nem más, mint Peggy Guggenheim, akit e film a művészet megszállottjának nevez, de további eposzi jelzői közé tartozik még a bohém műkedvelő, a modern művészet ágyasa vagy épp a műgyűjtők királynője.
A róla szóló dokumentumfilm leginkább Out of This Century című önéletrajzi kötetéhez hű, amely 1946-ban jelent meg először álnevesített sztorikkal, 1959-ben pedig cenzúrázatlan változatban: a botránykönyvben Peggy Guggenheim a család és személyes történetén túl azt meséli el, hogyan hálta át a modern művészeti irányzatok hajnalát, majd adott sokszor életét kockáztatva lehetőséget azoknak a művészeknek, akiket ma már a legnagyobbak között emlegetünk. Man Ray, Marcel Duchamp, Vaszilij Kandinszkij, Georges Braque vagy John Ferren művészetét sem a könyv, sem a doku nem hozza közelebb, de a korabeli Párizs hangulatát és a modernizmus forradalmi hevületét a Blikkbe kívánkozó szaftos sztorik sokasága is átadja.
Lisa Immordino Vreeland dokuja tipikus tévéfilm: kedélyes hangulatú, nyugalmas sodrású, ami egy pillanatra sem akar mélyebben elgondolkodtatni vagy témája bármely vetületét alaposabban boncolgatni. Felvillant epizódokat, de a tágabb kontextussal, az elemzéssel adós marad. Csalódásunkat csak fokozzák Peggy Guggenheim utolsó interjújának megtalált és filmbe illesztett részletei.
Forgalmazza a Pannonia Entertainment
