Lezáruló tisztogatás a Fideszben: így lett egyeduralkodó Orbán

  • Gavra Gábor
  • 2019.12.09 12:59

Narancs30

Annak a gigantikus központosításnak, amit az országban ma Orbán végrehajt 2002-re nyúlnak vissza a gyökerei. Így törte meg saját párttársai ellenállását és lett egyeduralkó a Fideszben. Elemzésünk 2004-ből.

A Magyar Narancs 30 éves születésnapja alkalmából újraközölt cikkeinkben már bemutattuk:

A most követő elemzésünk 2004-ben jelent meg a Magyar Narancsban. Ekkor Orbán már túl volt a az első kormányzati ciklusán és számos botrányon. Bár az 1998 és 2002 közötti tevékenysége nem állítható párhuzamba az autokratikus, a jogállamiságot felszámoló 2010 utáni ténykedésével, felfedezhetők benne olyan elemek (kompromisszum-képtelenség, kettős mérce, az állami vagyon felhasználása pártpolitikai célokra, támadások a kormánykritikus média ellen), amelyek később is visszaköszöntek.

És 2004-ben túl volt a második nagy kudarcán, a 2002-es vereségen. Mégsem bukott meg, mert a Fidesz radikálisan átalakítva elérte, hogy senki ne merje a jobboldalon kétségbe vonni elsőségét.

Olvassa el 2004-es elemzésünket:

A legnagyobb ellenzéki párt március utolsó hétvégéjén hivatalosan lezárja a "szövetséggé alakulás" csaknem két éve tartó folyamatát. A jelenlegi Fidesz-frakció fele valószínűleg Orbán Viktor pártelnök tisztogatásának áldozata lesz, és forrásaink szerint még messze a sorozat vége: 2006-ban a pártelnök egy "általa kinevezett" párt élén akar nekivágni az országgyűlési választásnak.

Rég volt, igaz sem volt: amikor a fideszesek még polgárok voltak

Kongresszus a Fideszben régen

Fotó: Wikipédia/Molnár Rita

"A következő két év egyetlen fontos belpolitikai kérdése, hogy Orbán Viktor a 2002-es veresége után ismét kézbe tudja-e venni az ország irányítását" - tartják a Fideszben a párt egyik parlamenti képviselője szerint, aki hozzátette: ehhez képest "alkérdés", hogy a Fidesz elnöke 2005-ben a közvetlen államfőválasztás indulójaként vagy 2006-ban pártja miniszterelnök-jelöltjeként tesz-e kísérletet elvesztett hatalma visszaszerzésére.

A fenti állítást alátámasztani látszanak a 2002 óta lezajlott folyamatok: Orbán Viktor a Fideszből olyan pártot faragott, amely alárendeli magát az ő személyes ambícióinak. De hogyan alakult át az utóbbi évek legnagyobb jobboldali szervezete Orbán gigantikus választási kampánystábjává?

Tanulságok felül- és alulnézetből

Fideszes forrásaink szerint a kiindulópont a 2002-es választásnak a vezetés által levont, illetve szőnyeg alá söpört tanulságaiban keresendő. A Fidesz átalakulásának egyik magyarázata, hogy a párt - érthető módon - 2006-ban az egyszer már elkövetett hibák elkerülésére törekszik (erre fűzte föl az eseményeket a Heti Válasz múlt heti, korrekt összefoglalója is); több informátorunk véleménye szerint azonban hiba volna a Fidesz átalakulását kizárólag erre visszavezetni.

Egy neve elhallgatását kérő fideszes országgyűlési képviselő szerint a 2002-es vereség tanulságainak levonását lehetetlenné tette, hogy "az okok feltárásában és az ebből következő átalakításban végig Orbán Viktoré volt a döntő szó". A Fidesz vezetői a párt belső nyilvánossága előtt sem kockáztatták meg annak mérlegelését, hogy a kis különbségű vereség összefüggött-e az előző négy év kormányzati gyakorlatával.

false

"Orbán végig abból indult ki, hogy a Fidesz a sikeres kormányzás ellenére veszített" - tette hozzá. Nem csoda, hogy a vereség végül "feltárt" okai a Fidesz-szervezet nem elég hatékony működésére és az egyéni képviselőjelöltek munkamoráljára szorítkoztak, s csak elvétve került elő - már ha egyáltalán - az országos pártvezetés, a fideszes miniszterek, legfőképpen pedig Orbán Viktor felelőssége.

Forrásaink egybehangzó véleménye szerint a Fidesz vezetői 2002-2003 fordulójára arra a következtetésre jutottak, hogy a párt a választást jórészt az egyéni választókörzetekben veszítette el, annak ellenére, hogy (az akkori önértékelés szerint) erősebb jelöltekkel vágott neki a megmérettetésnek, mint a szocialisták. A budapesti és a vidéki nagyvárosi választókerületekben elszenvedett kudarcok okai a Fideszben hivatalossá vált értékelés szerint a következők:

  • a választókerületi munka ellazsálása,
  • a Fidesz helyi szervezeteinek elitizmusa,
  • a helyi tisztségviselők ódzkodása az új belépőktől
  • és alkalmatlansága a kampány menedzselésére.

A listán elszenvedett vereségért viszont nehéz lett volna az alapszervezetek tunyaságát kárhoztatni. A vezérkar nem is ott kereste a hibát: szerinte a Fidesz gyakorlatilag lépésről lépésre megismételte a szocialisták 1998-as hibáját, azaz az első forduló előtt elfelejtett kampányolni. A "kampány nélküli" vagy "pozitív" kampány kontraproduktív mivoltát - a fideszes interpretáció szerint - az is bizonyítja, hogy az MSZP csak "negatív kampánya" miatt hozta az első kört, illetve hogy a "mocskos kampány" eszközét megkésve, de annál intenzívebben alkalmazó Fidesz komoly sikert ért el a második fordulóban.

Az első forduló előtti Fidesz-kampányt a jobboldali sajtó

  • Wermer András PR-felelősnek rótta fel;
  • az ő személyén keresztül a vereségért viselt felelősség Áder János kampányfőnök fejére hullt, bár az első forduló előtti választási hadjárat megtervezése tudomásunk szerint nem Áder egyszemélyes elhatározása, hanem a teljes Fidesz-elnökség döntése volt
  • a vereség magyarázatai között játszott még a csalásról szőtt legenda (amit a Fidesz-vezetőség hallgatásával legitimált),
  • valamint "a szemfüles második és az élelmes harmadik összefogását" kárhoztató belső használatú propaganda is.

Orbán Viktor az elmúlt két évben egyetlen vonatkozásban ismerte be személyes felelősségét a 2002-es kudarcért: hitt az első forduló előtt öt-tíz százalékos Fidesz-győzelmet prognosztizáló közvélemény-kutatási adatoknak, és hagyta, hogy a kedvező előrejelzések elaltassák a saját és a jobboldal potenciális támogatóinak éberségét.

A régi-új pártelnök erősen megfogadta, hogy nem követi el még egyszer ugyanezt a hibát: a Fidesz át-alakulása e szerint éppen a 2002-es elkényelmesedés elkerülését, a párt mozgósító képességének erősítését szolgálja.

A részleges - és az 1998-2002 közötti kormányzás lényegi elemeit nem érintő - önkritika mellett fideszes forrásaink szerint elsikkadt néhány sokkal kézenfekvőbb kérdés feltétele. Nem esett szó

  • a kormány konfrontatív, Budapesten és a vidéki, ellenzéki vezetésű nagyvárosokban végzetes politikájáról;
  • a többi jobboldali erő - legfőképpen a kisgazdapárt - megsemmisítésére tett agresszív fideszes lépésekről;
  • valamint az Orbán-kormánynak a korábban mérsékelt szavazási hajlandóságot mutató, alacsony jövedelmű, főleg nagyvárosi szavazók érdekeit negligáló szociálpolitikájáról.

"Az Orbán-kormány egyszerre folytatott munkás- és nagyvárosellenes politikát, de a kisgazdapárt megalázásával és feldarabolásával megsértette a tradicionálisan jobboldali vidéki népesség egy részét is" - értékelt egy fideszes képviselő, aki szerint a pártszervezetben lezajlott elmúlt kétéves tisztogatás részben a pártvezetőként és kormányfőként bírálhatatlan Orbán Viktor felelősségének tisztázása helyett ment végbe.

"A választókerületében legtöbbet dolgozó és vetélytársánál jobb képviselőjelölt is tehetetlen azzal a választói dacreakcióval szemben, amit - mondjuk - egy ellenzéki vezetesű önkormányzatot négy éven át büntető kormányzati politika vált ki" - tette hozzá forrásunk, aki szerint a Fidesz "parttalan komcsizása" elsősorban azok körében okozott nehezen jóvátehető sérelmet, akik "alacsony jövedelmük miatt nemcsak 2002-ben, de 1990 előtt is az állam jóindulatának kiszolgáltatottjai voltak". A Fidesz-kormányzás szerinte olyanokat sodort a szocialisták karjaiba, akik nem tartoztak az MSZP törzsszavazói közé.

Terel, túlél, tisztogat

A vereség után Orbán Viktor több forrásunk szerint abban látta saját politikai túlélésének kulcsát, hogy "ellépett" a Fidesz mellől, és az őt kritikátlanul vezérének elfogadó polgári körös mozgalom felfuttatásának szentelte energiáit. Az Orbán támogatásával a mozgalom Bibliájává avanzsált jobboldali sajtótermékek (Magyar Nemzet, Demokrata) vezérpublicistái össztüzet zúdítottak az Orbán "nélküli" Fideszre (és személy szerint Áder Jánosra); a párt struktúrája pedig megingott a szerveződő polgári körök bebocsáttatásra váró aktivistáinak nyomása alatt.

false

Miközben a Fidesz vezetését 2002 nyarán átvevő Áder az év őszén egyedül volt kénytelen elismerni az önkormányzati választáson elszenvedett súlyos vereséget, Orbán - a polgári körökkel a háta mögött - megkezdte "visszatérése" előkészítését a Fideszbe. 2002 végén már a széles nyilvánosság előtt "hezitált" azon, hogy "elvállalja-e" a pártelnöki tisztséget.

Végül elérte, hogy 2002-es veresége után egy évvel a jobboldali tömegmozgalom senki által meg nem választott, de megfellebbezhetetlen tekintélyű vezéreként és a Fidesz elnökeként (akihez hasonló teljhatalmú pártelnök 1990 óta csak Torgyán doktor volt) került ki a válságból. Visszatérése után - igazolva a Fidesz egyes politikusainak annak idején lapunk hasábjain is megfogalmazott félelmeit (lásd: Véget ért egy fejezet, Magyar Narancs, 2003. május 1.) - hozzálátott, hogy pártját megtisztítsa a megbízhatatlannak minősített egykori társaktól.

"Az az ember követelte a Fidesz megújulását, aki nemcsak egy demokratikus nyugati pártban, de az összes többi magyar politikai erőnél is éveket vezekelt volna a második vonalban az elvesztett választás után" - emlékszik vissza az eseményekre egy jelenlegi fideszes országgyűlési képviselő. A "megújulás" hívószavának bevetésével mindenesetre Orbánnak sikerült elérnie, hogy legalább 2006-ig, de informátoraink többségének véleménye szerint inkább 2010-ig lekerült a napirendről a Fidesz felső vezetésének átalakulása. Ahogyan egy fideszes politikus fogalmazott: "Orbán a változásokkal nemcsak a 2006-os győzelmet célozta meg, de a vereségre is igyekszik felkészülni ellenlábasai lemészárlásával, mert reálpolitikusként pontosan tudja: egy újabb kudarcot a régi fideszesek nehezen bocsátanának meg neki."

A létrehozott struktúra (lásd Szerkezetátalakítás, kibontakozás című keretes írásunkat) megelőlegezte az elmúlt egy év eseményeit; a szövetséggé alakulás nyomán központilag elrendelt tagfelvételi hullám tovább erősítette Orbán pozícióját. Bár hivatalos összegzés nem áll rendelkezésünkre arról, hogy a Fideszbe frissen belépettek mekkora része volt tagja 2002-től a polgári köröknek, forrásaink egybehangzó véleménye szerint ők alkotják az új tagok legaktívabb részét.

Szerkezetátalakítás, kibontakozás

Az új Fidesz-szervezettől az egyéni választókerületi eredmények javulását remélő várakozások logikusnak tűnnek; ám legalább ennyire lényeges, hogy a szétaprózott struktúra korlátlan hatalomhoz juttatta pártjában Orbán Viktort. Az átszervezés ugyanis kiiktatta a központi hatalommal szemben addig ellensúlyt jelentő választott megyei szerveket, és kinevezett, területileg is kisebb kompetenciával bíró választókerületi tanácsokra cserélte föl őket.

A választókerületi egységek elnökeire az adott körzet Fidesz-szervezete tesz javaslatot, ám a párt elnökének vétójoga van a kinevezéseknél. Ha az elnök nem jut dűlőre a helyi szervezettel a jelölt személyéről, az a választókerületi csoport rapid feloszlatásához vezethet. Az alapszervezeteket tehát a pártelnök tartja kézben - s ezáltal tulajdonképpen az egész struktúra szinte teljhatalmú irányítása az ő kezében fut össze.

A 210 fő körüli országos választmányban ugyanis az Orbán által személyesen kinevezett 150 választókerületi tanácselnök (sic!) képezheti a főerőt. Ráadásul a többi ov-tag is O. V.-nak lehet hálás az állásért: például a párt nyolc tagozatának első emberei. A további választmányi tagok (Budapest esetleges jobboldali főpolgármestere, továbbá egy leendő jobboldali kormány fideszes miniszterei és államtitkárai) kiválasztása vagy közvetlenül Orbán Viktor, vagy a fentieknek megfelelően működő választmány hatáskörébe tartozik. (Rajtuk kívül még a 19 megyei, illetve a budapesti Fidesz-elnök tagjai e grémiumnak.) Ebből adódóan a választmányi elnök pozíciója (jelenleg Kövér László tölti be) is kizárólag Orbán jóindulatának függvénye.

Sőt. 2006-tól a parlamenti frakció vezetője is a pártelnöktől nyeri legitimitását, hiszen a dolgok mostani állása szerint egyéni képviselőjelöltek a kinevezett választókerületi tanácselnökök lehetnek; a megyei és országos listák összeállítása pedig az említett országos választmány minden megye számára kötelező döntésének eredménye. Az elnök a választmányi elnökkel és frakcióvezetővel együtt a legszűkebb vezető testület, az ügyvezető elnökség többségének birtokosa; rajtuk kívül e grémiumnak csak a szövetség két alelnöke a tagja (ők ma: Pokorni Zoltán és Schmitt Pál).
Orbánon kívül az alelnökök a Fidesz közvetlenül, a tagság által választott vezetői, ám az elnök az ő esetükben is ragaszkodott ahhoz, hogy maga nevezze meg a jelölteket, akikkel "együtt tud működni".

Ráadásul fideszes forrásaink szerint nem kizárt, hogy Pokorni Zoltán 2002-es időleges visszavonulása egy vele szemben a pártból kiindult akció eredménye volt. (Az akkori pártelnök-frakcióvezető édesapja nyilvánosságra került ügynökmúltja miatt távozott tisztségeiből néhány héttel a D-209-es ügy kirobbanása után.) Az államszocializmus egykori apparatcsikjából a polgári szövetség békegalambjává előlépett Schmitt Pál komolyan vételét pedig a korábbinál is nehezebbé teszi, hogy az alelnök júniustól Strasbourgból igyekszik eleget tenni a párt irányításából rá háruló feladatoknak.

 

jA Fidesz új alap- és középszintű vezetőinek kiválasztásakor Orbán deklarált bizonyos szempontokat. Ezek szerint nem indulhat egyéni képviselőjelöltként (tehát nem lehet "választókerületi tanácselnök") az a fideszes politikus, aki 2002-ben kormánypárti jelöltként nem tudott győzni körzetében (főként, ha egy 1998-ban megnyert kerület elvesztéséről van szó); és az egyéni indulásból kizártak nem számíthatnak sok jóra a megyei listák összeállításánál sem. Ez alapján akár azt is mondhatnánk, hogy a Fidesz világos paraméterek alapján, a választási siker szempontjait szem előtt tartva választja ki jelöltjeit. Ám néhány konkrét eset mintha azon informátorunk szavait támasztaná alá, aki szerint "a Fideszben most az a szabály, hogy nincs szabály".

Erre utal az elmúlt hetekben lezajlott kecskeméti és tatai belvillongás is, két sikeres városvezető távozása a pártból (a kecskeméti eseményekről lásd: Polgártalanítás, Magyar Narancs, 2004. március 11.). Kérdéses Orbán néhány más személyi döntése is: a Pilisvörösváron 1998-ban és 2002-ben is győztes Frajna Imrével szemben Gulyás Dénes operaénekes lett a kerületi elnök; míg 2002-es veresége ellenére túlélte a tisztogatást Budapesten Rogán Antal. Selmeczi Gabriella - aki két éve Pest megyében vesztett, és a helyi, fideszes kötődésű forrásunk szerint amúgy is mintapéldánya a választókerületét elhanyagoló képviselőnek - szintén nem számíthat egyéni mandátumra, ám (tarsolyában a listás befutó hely ígéretével) elnöki megbízottként koordinálja a megyei szervezetek tevékenységét.

Selmeczi Gabriella

Selmeczi Gabriella

Fotó: Kovács Attila / MTI

A pártvezetéshez közel álló forrásunk annyiban árnyalta az egyéni indulók kiválasztásának kritériumát, hogy az a választókerületben eddig végzett munka függvénye. "Irreleváns, hogy hozta-e valaki kétszer egymás után a választókörzetét, ha a pártelnök úgy ítéli meg, hogy az adott kerületben a győzelem a Fidesz, és nem a jelölt személyes sikere volt. Hiába nyert tehát valaki akár kétszer egymás után, ha a pártvezetés szerint elhanyagolta választókerületét, 2006-ban távozni fog a politikából."

Tudomásunk szerint további (és Kövér László választmányi elnöktől származó) szempont, hogy a Fidesz vezetése véget akar vetni "a szocialistákkal folytatott mutyizásnak". "Sem országosan, sem a megyékben nincs helye a két párt közötti együttműködésnek, pláne annak, hogy fideszes képviselők együtt vadászgassanak szocialista kollégáikkal" - fogalmazott forrásunk.

Másik fideszes informátorunk "meglehetősen esetlegesnek" nevezte ezt az elvárást, tekintettel arra, hogy szerinte "a két nagy párt mögötti üzleti érdekeltségek nemhogy nem működnek együtt, de ebben a szférában régen összenőtt, ami összetartozik". Egy másik fideszes képviselő úgy véli, "ellentmondás feszül" Kövér állítólagos direktívája és az Orbán Viktor évértékelő beszéde óta folytatott centrista retorika között, ám szerinte ebben nincs semmi különös: "Orbán az EP-választás előtt a Fideszről igyekszik olyan képet festeni, amely tetszik a választóknak".

A Heti Válasz múlt heti becslése szerint a jelenlegi Fidesz-frakció körülbelül fele nézhet új megélhetés után. A pártvezetés azonban tudomásunk szerint ennél lényegesen nagyobb méretű tisztogatást tartana ideálisnak. "A Fidesz-frakció 163 tagjából 130 totálisan használhatatlan" - értékelt sommásan pártvezetés közeli forrásunk. "A képviselők nem veszik ki részüket sem a frakció, sem a bizottságok munkájából, kedden délután már eltűnnek a Parlamentből, de nem azért, hogy választókerületük ügyeivel foglalkozzanak."

A frakcióban végzett munka, de mindenekelőtt az egyéni választókerületekben 1998 óta nyújtott teljesítmény prioritást élvez akár a 2002 előtti kormányzati feladatok teljesítésével szemben is. Hiába képviselte a Fideszt egy-egy politikusa az elmúlt években az országos politika valamely területén; 2002-es egyéni veresége miatt még hónapokig gazsulálhat befutó listás helyért a pártelnöknél. Így járt a sokáig a külügyminiszteri poszt várományosaként emlegetett Németh Zsolt és az egykor a párt vezető környezetpolitikusának számító Illés Zoltán, de cudar idők jöhetnek a 2002-es budapesti fiaskó után szétesett fővárosi szervezet egykori vezetőire, Tirts Tamásra, Juharos Róbertre és Weszelovszky Zoltánra is. A hivatalosan még mindig a fővárosi Fidesz elnöki posztját betöltő Deutsch Tamás régi érdemeire tekintettel az Országgyűlés alelnöki posztjával vigasztalódhat.

Pokorni Zoltán pár évvel később: beleőszült

Pokorni Zoltán pár évvel később: beleőszült

 

A szintén a 2002-es budapesti vesztesek közé tartozó Rogán Antal tudomásunk szerint épp az Orbánnal tavaly vállalt konfliktusa révén kerülte el a megtorlást. No meg azért, mert a Fidesz legtöbb politikusával ellentétben neki valóban van viszonylag önálló hatalmi bázisa: az adott esetben a Fidesztől függetlenedni képes Fidelitas, sőt, akár még a polgári körök is, amelyek Orbán mellett a leginkább őt fogadják el a fideszes politikusok közül. (Rogán a feloszlatott, majd "az ő személyére szabottan" újjáalakított belvárosi szervezet élére került.)

Bár a Fidesz számára a konfliktusoktól terhelt fővárosi szervezet szanálása még napokkal az átalakulást nyilván szentesítő március 27-i szövetségi gyűlés előtt sem fejeződött be, egy-két meglepetés azért itt is érte a sokat látott aktivistákat. A 2002-ben elbukott prominensek "levadászásán" túl ilyen Pesti Imre megkínálása a választókerületi elnökséggel és az egyéni képviselőjelöltség ígéretével - ez a jóember a vezetője a Tilos Rádió előtt januárban tüntetést szervező Rákosmente Polgári Körnek.

Szerencse fent

A régi motorosok ad acta helyezése egyes vélemények szerint mindenképpen hasznos lehet Orbánnak 2006 után. Ha kormányra kerül, nyugodt lehet afelől, hogy sem a Szentkirályi utcában, sem az "elnöki megbízottak" által éberen figyelt vidéki szervezetben (lásd A király fülei című keretes írásunkat) nem indulnak pozícióját veszélyeztető folyamatok. Ha veszít, jó előre gondoskodott riválisai kiiktatásáról.

A király fülei

Orbán Viktor 2002 előtti imázsához hozzátartozott a világtól elzárt vezető mítosza. Nem meglepő, hogy a Fidesz elnöke pártja "megújulását" összekötötte az önmagáról kialakított kép újraformálásával.

A folyamat már a polgári körök megszervezésével elkezdődött: Orbán a Fidesz de facto első számú vezetője helyett néhány hónapig az egész jobboldal (a polgári tömegek minden rezdülésére közvetlen közelről figyelmező) vezérének szerepét alakította.

Miután visszatért a Fidesz élére, az exkormányfő nem egykori vezetési stílusának javított kiadásával kísérletezett, hanem - zömmel régi, eddig méltatlanul mellőzött, ám általa nagy munkabírásúnak és feltétlenül megbízhatónak minősített - Fidesz-tagokat bízott meg az ország egy-egy területén a párt újjászervezésével. Bár a tucatnyi "elnöki megbízott", más néven "regionális koordinátor" (egyes fideszes forrásaink "kápókról" vagy "komisszárokról" beszélnek) közvetlenül nem irányítja a Fidesz helyi szervezeteit, a gyakorlatban élet-halál urának számítanak területükön.

Orbán elsősorban az ő véleményük alapján döntött a választókerületi elnökök kiválasztásáról. "Ha az elnök megbízottja jó viszonyt ápol az egyéni képviselőjelöltségre pályázó politikussal, utóbbinak 2002-es eredményétől függetlenül nyert ügye van, de vége, ha a Fidesz fordulatos történetében bármikor keresztezte a koordinátor érdekeit" - jellemezte a megbízottak szerepét egy fideszes középvezető.

Az elnök emberei igyekeznek meghálálni Orbán bizalmát. A csak a pártelnöknek felelős koordinátorok többsége forrásaink egybehangzó véleménye szerint "hatalmas munkát végzett" nem csupán ellenfeleik kisöprése, de az általuk támogatott új Fidesz-vezetők szervezőmunkájának megkönnyítése során is; nem véletlen, hogy kiválasztásukkor a pártelnök elsősorban állóképességüket tartotta szem előtt.

A Fidesz néhány, az egyéni jelöltségtől elesett országos politikusa - így Simicskó István, Selmeczi Gabriella vagy Szalai Annamária - számára ideális túlélési lehetőségnek tűnik ez a szerepkör. Ha ténykedésük elnyeri Orbán tetszését, a területi Fidesz-listák befutó helye várja őket.

 

A Fideszt kormányzása időszakában irányító vezetők közül Szájer József Strasbourgban folytatja, Várhegyi Attila és Deutsch Tamás egyaránt alkalmatlanná váltak a párt megjelenítésére a nyilvánosságban, Németh Zsolt pedig kezdhet izgulni, hogy Orbán megkínálja-e egyáltalán befutó listás hellyel. Áder János alól a szervezeti átalakítás kihúzta azt a hatalmi bázist, amit az egykoráltala létrehozott Fidesz-struktúra biztosított, s mostanában Kövér László egykori szerepét alakíthatja a frakció élén; 2006 utáni pozíciója ugyanúgy Orbán jóindulatának függvénye lesz, mint Kövéré (lásd Szerkezetátalakítás, kibontakozás című keretes írásunkat). A formális szuverenitását egyedül megőrző Pokorni Zoltán pedig az elmúlt egy évben képtelen volt visszaszerezni a jobboldalon 2002 előtti tekintélyét.

Orbán Viktornak sikerült immár adminisztratív módon is maga alá szervezni a Fideszt; ám minden, a következő években megtett lépésért és hibáért egyedül kell vállalnia a felelősséget. Már ha lesz ki előtt.

Optimista stratégia

"A Fidesz egész átalakulási folyamata arra az előfeltevésre épül, hogy a pártnak sem a szélsőjobboldalon, sem a jobbközépen nem maradt említésre méltó riválisa" - magyarázta lapunknak Orbán középre húzását egy neve elhallgatását kérő, a Fidesz-vezetéshezközel álló forrásunk.

Úgy tűnik, a Fidesz már nem számol sem a MIÉP, sem az MDF megerősödésével, míg a Jobbik elmúlt néhány hónapos szereplése alapján "halva született" kezdeményezésnek tűnik.
Ami az MDF-et illeti, a Fidesz vezetői a jelek szerint elszánták magukat arra, hogy az EP-választás után kísérletet tesznek Dávid Ibolya megbuk-tatására.

Az MDF Fidesz-barát szárnya; részben a Semjén Zsolt vezette, Fidesz-fiókszervezetként működő KDNP-vel együttműködve, részben a Fidesz közeli Magyar Nemzet hasábjain az MDF vezetését ekézve, részben közvetlenül Orbánnal tárgyalva készül a nagy napra.

Tudomásunk szerint Orbán kész a vidéki Fidesz-szervezetekben már leosztott lapok újrakeverésére, ha sikerül a Fideszbe csábítani az MDF azon képviselőit, akik az adott térségben népszerűbbek a Fidesz most kinevezett kerületi elnökeinél. Többek között felmerült Bács-Kiskunban Font Sándor kooptálása, még akkor is, ha ez újabb megrázkódtatást jelentene az utóbbi időben amúgy is bel-viszálytól sújtott megyei Fidesz-szervezet számára.



Botránykő ellenfeleknek és barátoknak - 30 évesek lettünk

Lapozzon bele az első Narancs-számokba: új hang, csípős humor. „Lapot indítani: ugrás a sötétbe" - ezzel a mondattal vágtak bele a lapkészítésbe a Magyar Narancs alapító-szerkesztői 1989 őszén, amikor a lapunk megszületett. A rendszerváltás sűrű napjaiban megtáltosodni látszott a sajtópiac: csak 1989-ben 591 új kiadvány jelentkezett be.

Neked ajánljuk