Sok kétségünk eddig sem lehetett afelől, hogy Orbán Viktor és a Fidesz valódi politikai otthona nem a jobbközép Európai Néppártban (EPP) van, hanem a szélsőjobboldalon.
A legújabb közpénzen vezényelt kormányzati plakátkampány megerősítette, hogy Orbán a májusi európai parlamenti választások közeledtével is csak élezni akarja a közte és az EPP vezetése között feszülő ellentétet. A plakátokon Soros földi helytartójaként ábrázolt Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke – és a Néppárt elnökségi tagja – minden korábbinál világosabban fejezte ki, hogy a Fidesznek mennie kell az EPP-ből, Orbánt pedig a francia szélsőjobb vezéréhez, Marine le Penhez hasonlította.
Minden oka megvolt rá. Bár a Fidesz már 2014-es hivatalba lépésekor sem támogatta Junckert – a kormánypárt sajtója és alsóbb rangú képviselői pedig rendszeresen élcelődnek egészségügyi problémáin és állítólagos alkoholizmusán –, az mégiscsak új, hogy egy európai pártcsalád tagpártja az EP-választási kampányban a pártcsalád legmagasabb EU-s tisztviselője ellen hergel. Ráadásul olyan állításokkal, amelyeknek éppen az ellenkezője az igaz (hogy csak egyet emeljünk ki: az uniós határvédelmi ügynökség megerősítésével a Bizottság nem beengedni akarja a migránsokat, hanem továbbra is kezelhető szinten tartani a migrációt).
Juncker becsmérlése relatíve éles reakciót váltott ki Joseph Daulból, az EPP elnökéből is, holott ő nagyjából a CEU-ügy eldurvulásáig Orbán kebelbarátjaként és mentoraként mutatkozott. Manfred Weber, az EPP jelöltje a következő Európai Bizottság élére elegánsan letudta a kellemetlen feladatot Daul közleményének retweetelésével. Összességében az „elemzői konszenzus” inkább azt látszik valószínűsíteni, hogy ha a CEU elüldözése és a 7-es cikkely szerinti eljárás beindítása miatt nem rakták ki Orbánt az EPP-ből, akkor ezt is megúszhatja.
Elítélte a Néppárt a kormány új sorosozó-brüsszelező-migránsozó propagandaanyagát
Rágalmazás, álhír, összeesküvés-elmélet. A Fideszt is a sorai között tudó Európai Néppárt elnöke a kormány anyagát rágalmazásnak minősítette, állításait hamisnak és félrevezetőnek nevezte, írja az MTI alapján az Index. Joseph Daul Twitteren egyszerűen összeesküvés-elméletnek nevezte a propraganadaanyagot: „Erősen kifogásolom Magyarország támadásait és alaptalan összeesküvés-elméleteit Juncker elnök ellen, aki igaz kereszténydemokrata és valódi európai vezető.
Az EPP-nek és főleg Manfred Webernek szüksége van a Fidesz szavazataira – mutatnak rá többen, és ezt minden valószínűség szerint maga Manfred Weber is így gondolja. Pedig valójában Orbán „többet visz, mint hoz” az EPP-nek, és erre előbb-utóbb a Néppártban is rá fognak jönni.
Az általános okoskodás szerint a Fidesz 12 fős delegációja még nőhet is a következő Európai Parlamentben, és ha ehhez hozzáadjuk a határon túli magyar pártokat, esetleg Orbán szlovén és horvát elvbarátait, arra jutunk, hogy a kenyértöréssel 20-25 képviselőt veszíthet az EPP. Minthogy jelenleg 31 képviselővel előzik a második legnagyobb szocialista frakciót, ez jelentős érvágásnak tűnik. Azonban egyelőre minden előrejelzés azt mutatja, hogy a május után felálló, új összetételű Parlamentben lesz két jelentős fejlemény:
- 1) Nyílni fog az EPP és a szocialisták közötti olló, így a Néppárt Orbán and co. nélkül is megtarthatja a legnagyobb frakciót.
- 2) Akár marad Orbán az EPP-ben, akár nem, a többség megszerzéséhez nem lesz elég az EPP és a szocialisták „nagykoalíciója”, abba be kell vonni a várhatóan Marcronnal erősítő liberálisokat és/vagy a zöldeket is.
Orbán talán abban bízik, hogy a szélsőjobb megerősödésével az EPP és a tőle jobbra állók magukban is kiteszik majd a többséget. Ez azonban határozottan elméleti lehetőségnek tűnik, egyrészt a szélsőjobb megosztottsága miatt, másrészt azért, mert az EPP centrum felé húzó pártjai biztosan nem támogatnának egy ilyen forgatókönyvet, és azzal is fenyegethetnek, hogy a Néppárt orbáni fordulata esetén inkább lelépnek Macronhoz.
Ha viszont május után is egy széles centrista koalíció fújja majd a passzátszelet Európában, a Néppárt vezetőnek el kell gondolkodniuk azon, miért tartanak soraikban egy olyan politikust, akinek a támogatása a politikai matek szerint nem életbevágó, és akire az EU előtt álló fontos kérdésekben – integráció jövője, migráció kezelése, jogállamiság és uniós büdzsé – úgysem számíthatnak. És ami még fontosabb: saját szavazóik felé is el kell számolniuk azzal, hogy befizetett adójukból miért finanszírozzák egy korrupt és autoriter rezsim életben tartását.
