Ezerszínű vágyakozás - A legszexibb rajzfilmfigurák

  • narancsszem
  • 2013. június 27.

Narancsszem

Nincs ahhoz fogható érzés, mint amikor határtalan vágy ébred bennünk egy megrajzolt szereplő iránt. Összeállításunkban tíz figurát gyűjtöttünk egybe, akik álmukból felkeltve is képesek elcsavarni nézőik fejét.

A bíró okos lánya

false

Akinek volt szerencséje a nyolcvanas évek eleje-közepe tájt átesni a gyerekkoron, két forrásból is értesülhetett arról, hogy van élet derékon alul is. Az egyik ilyen forrás Dr. Veres Pál volt, aki az Ifjúsági Magazin oldalain tartott felvilágosítást (aki még nem tudott olvasni, annak barátai felolvasták), a másik pedig a Magyar Népmesék, melynek leghíresebb epizódja (nem, nem az Égígérő paszuly) nagycsoportos és napközis kisfiúk tömegeiben keltett kellemes bizsergést. A mese, mint a legtöbb ilyen, a nép soraiban „szétnézdegélő”, álruhás Mátyással kezdődött, de ugorjunk néhány percet, s máris ott vagyunk, amikor Mátyás megparancsolja a bíró 18 éves lányának, hogy jöjjön föl Budára, de se ruhában, se meztelenül, ami pedig az ajándékot illeti, hozzon is meg ne is. Így intézte el Mátyás király – némi segítséggel Jankovics Marcelltől –, hogy egy egész generáció nézhesse elkerekedett szemmel, amint a bíró okos lánya egy szál isten teremtette „csúnyában” (plusz melltartó), s fél lábbal egy bakkecskén térdepelve (kecske-surfing) járul a pajkos Mátyás elé.

Iluska

false

Most mit kell erről beszélni? A pórleány mos a patakban!!! A szoknyája feltűrve a derekáig, s a szemünk láttára hajladozik, kefél és kicsavarja (Jankovics Marcell János vitézében). Mi pedig ott ücsörgünk a patak partján a szederfa alatt, kezünkben a pikulánkkal, és kiesik a szemünk.

Irma

false

Nem, Hanna és Barbera nem két nő volt, de ez legyen a legsúlyosabb tévhit, amiben a Kádár-kor gyermekei felnőttek! Ehhez képest tényleg csak szerény adalék, hogy míg a világ (de legalábbis az angolajkúak) Betty Rubble-ként ismerik, nekünk – hála Romhányi József igazi hungarikumnak számító fordításának – Kavics Béni jobbik fele és Kovakövi Vilma kebelbéli jó barátnője akkor is Irma marad, ha jegyzékben tiltakozik az amerikai diplomácia. És ha megkésve is, de szóvá kell, hogy tegyük azt a totális szereposztási tévedést, melyet az élőszereplős kőkorszaki-film (A Flinstone család – 1994) ökörköri készítői követtek el, amikor Rosie O'Donnell-re osztották a mi Irmánk szerepét. Rosie O'Donnellre?! Semmi bajunk a jeles komikával, de Irmát mi azért jóval dögösebb színésznőre osztottuk volna. Igaz, Rachel Weisz még túl fiatal volt 1994-ben.

Kuszanagi Motoko

false

A japán rajzfilmhősök többségét kizártuk a játékból, mert Japánban sokszor még a szörnyeket is szexire rajzolják, hatalmas szemű, édes-bájos lolitákból pedig tényleg pagodát lehetne arrafelé emelni. A Ghost In The Shell – Páncélba zárt szellem vörös szemű, szilvakék hajú kiborgnője azonban nem hiányozhat a listáról. Kivételesen jól állt kezében a lőfegyver, és méltóságteljesen viselte igen sokat feltáró öltözetét: ő volt az, aki szélesre tárta az ajtót a vonzó, de kőkemény ezredfordulós akcióheroinák (Trinity és társai) előtt, ebben a mezőnyben azonban egy percre sem kellett féltenie királynői státusát.

Lukrécia

false

Hogy jön ide egy macska, aki ráadásul egy kutyával él közös háztartásban, na jó, meg egy másik macskával is meg az öregekkel, de figyelem, figyelem, ez akkor is egy szexi dög, egy kapitális példány, nem veszik észre? Ahogy elnyúlik egy párnán, az maga a kéjmámor, ahogy kinyújtja a kis nyelvecskéjét, hogy mosakodjék, mit mondhatnánk, egyből felszökik a vérnyomás. S urak, vegyék tudomásul, aki azonnal nem indul be ezerrel Schubert Éva hangjától, az nem is …? Nos, nem is élt még.

Nyúlányka

false

Ki mondta, hogy egy sokgyermekes, negyven felé araszoló anyuka nem lehet halálosan szexi? Amikor A Hihetetlen családban a dögös szuperhős-szerkóba bújtatott Nyúlányka akció közben megvizsgálja a fenekét egy tükörben, abban több báj és erotika van, mint egy Blu-rayen tálalt Megan Fox-összesben. Míg a szuperanyu a tükör előtt szomorúan sóhajt, a Pixar-film nézői kapkodnak a levegő után.

Pocahontas

false

Ki ne lenne belé szerelmes akár látatlanban is? Egzotikus szépség, éjfekete haj, bronzbőr, s a szeme villanása; rögtön előttünk áll szarvasbőr ruhájában, vagy éppenséggel nélküle: egy indián hercegnő, a törzsfőnök lánya, akinek a neve ráadásul Kis huncutra fordítható, a szókapcsolat nyilvánvalóan erotikus értelmében. Nem is férfi a talpán, aki nem akarja egyből megmenteni. Ha a belőle sugárzó vonzerő csak nyomokban is felfedezhető a Disney-kiszerelésében, akkor sincsen menekvés, bele kell pistulni.

Jessica Rabbit

false

Egy ideális világban magunk is rajzfilmhősök lennénk, de nem vertikális kihívásokkal küzdő, szőrös hátú magándetektívek, mint Bob Hoskins, hanem puhakalapos Ryan Gosling-hasonmások, és akkor, talán akkor, esetleg akkor, ha az égiek is úgy akarják, lenne esélyünk a filmtörténet messze-messze legdögösebb femme fatale-jánál, aki – minő irónia – egy Jessica Rabbit névre hallgató rajzfilmfigura. Egy ideális világban a végzet asszonyai mind úgy néznének ki, mint Jessica Rabbit, és mind Veronica Lake és Lauren Bacall vonásaiból lennének megmintázva. Egy ideális világban a végzet asszonyai Kathleen Turner (próza) és Amy Irving (ének) hangján szólalnának meg, s egy ideális világban Robert Zemeckis még mindig olyan szórakoztató gyöngyszemeket rendezne, mint az 1988-ban bemutatott Roger nyúl a pácban.

Spike Spiegel

false

A Narancsszem a férfitekintet blogja, így ha a nemek arányát nézve aktuális listánk kissé tán kínos is, képmutatással legalább biztos nem vádolható. A Cowboy Bebop főhőse azonban még minket is megmozgat. Shinichiro Watanabe zseniális sorozatának űrben zúzó fejvadásza olyan, mintha Philip Marlowe huszonéves kiadását spektálnánk: jóképű, gyűrött, blazírt és vagány – körülbelül azt nyújtja hát, amilyenek lenni óhajtanánk, ha új életet kezdhetnénk egyszer egy messzi-messzi, megrajzolt galaxisban.

Szaffi

false

Fogadjuk el: a Macskanő az amerikaiaké – a legkacérabb cicalány azonban egyedül a miénk! Dargay Attila meglehetős aranyoskodásában Ahmed basa az utolsó pillanatban képes csak kicsempészni kislányát, Szófiát az ostromlott Temesvárból, és mi hálásak lehetünk a hőstettért, hiszen a felcseperedve kisállatokkal csevegő, káprázatos hajadonná formálódó Szaffival kapcsolatban a legenyhébb állítás is úgy kezdődik, hogy most azonnal visszautaznánk miatta a XVIII. századba.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.