Olvasói levelek 2021/17.

  • 2021. április 28.

Olvasói levelek

„Tolvajokkal szemben”, Magyar Narancs, 2021. április 15.

Nagy érdeklődéssel olvastam második kedvenc lapom interjúját Jakab Péter miniszterelnökjelölt-jelölttel. Fülöp Zsófia valóban mindent megtett, hogy megtudjunk valamit arról, hogy mit akar a Jobbik és/vagy Jakab, és nem rajta múlt, hogy ez nem sikerült 100 százalékosan. Egy ponton éreztem úgy, hogy a riporter nem lépett fel kellő lélekjelenléttel. Jakab azt állítja, hogy „aki a Maldív-szigetekre repked, az nem tudja, hogy mennyibe kerül egy rúd párizsi”. Azt szerintem meg kellett volna kérdezni Jakabtól, hogy na, Jakab úr, akkor mennyibe kerül egy rúd párizsi? Eleve, hogy egy rúd párizsi lehet 400 grammos, egykilós, kétkilós, de az ember amúgy ritkán vesz rúd párizsit. Kíváncsi vagyok, hogy ha pl. Fülöp Zsófia felteszi a fenti kérdést, visszakérdez-e Jakab, hogy mekkora rúdra tetszik gondolni! Aztán jön az, hogy milyenfajta párizsiról beszélünk: nem túlzok, itt kétszeres, sőt nagyobb árkülönbségek lehetnek az egyszerű tömegpárizsi és a márkás luxusparizer (pl. borjú) között. Remélem egyébként, nem ilyet eszik Jakab. És nagyon nem mindegy, hogy 150 vagy 400 forint per 10 dekagramm. Vagy mi a helyzet a snidlinges-sajtos csirkepárizsival? Szóval itt is tovább lehetett volna kérdezni, hogy milyen párizsira gondol az úr. Vagy hogy hol vesszük? Nem mindegy, hogy a sarki kisboltban éjjel-nappal a Rózsadombon, vagy nagy áruházláncnál, hiszen ugyanaz a termék egészen másba kerülhet itt vagy ott. Aztán ha a Jakab úr nem tudott volna precízen válaszolni arra kérdésre, hogy mennyibe kerül a Fogarasi úti Tescóban 20 deka szeletelt Pick sertéspárizsi, már repülhetett volna is a Maldív-szigetekre. Tudják, mint a Gyalog galopp híres jelenetében!

További jó munkát kívánva

név és cím a szerkesztőségben

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.