„Ez azért túlzás”, Magyar Narancs, 2022. július 7.
Tisztelt Magyar Narancs!
Krusovszky Dénes ismertetője Lakner László debreceni kiállításáról a Fehér Dávid által alkotott narratíva mentén épült fel. A főszerepet a Varrólányok… című kép viszi, mint holokauszt témájú és tárgyú fő mű.
Már Kürti Emese is jól látta Katasztrófa utáni művészet című cikkében (Magyar Narancs, 2011. július 14.), hogy ez, finoman szólva, tévedés. Az alkotás Krusovszky írásában ugyan 1959–60-as születéssel bír, hivatalossá vált életrajzában (Lakner László: Varrólányok Hitler beszédét hallgatják – szepmuveszeti.hu) azonban 1960 szerepel. De ez legyen a legkisebb hiba!
Mindegy ugyanis melyik évben állunk: ekkor az a szó, hogy holokauszt, nem szerepelt a magyar köznyelvben és -szótárban. Erről Szécsény András alapos dolgozata (Holokauszt reprezentáció a Kádár-korban – real.mtak.hu) mindent elmond. Idézi a történészek álláspontját kifejtő Gyáni Gábort is: „Az 1980-as évekig a történészek [Magyarországon] nem sok figyelmet szenteltek a zsidó genocídiumnak; rendszerint vészkorszakként utaltak rá, és az események fasiszta jellegét emelték ki, vagyis nem, vagy alig tettek különbséget a világháború által előidézett általános magyar és a zsidó tragédia között.” Ez világos, s Komoróczy Géza az önéletrajzi interjúkötetében is pontosan ugyanezt állítja. Nem volt önálló fogalom a különleges pusztításra a magyar (köz)beszédben.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
