Publicisztika

Paks 2 építése késik. Ez nem újdonság, előre tudható volt, hogy itt is úgy lesz, ahogy általában az atomerőmű-építkezéseknél és az előkészítetlen állami gigaprojekteknél. A manapság előtérbe került cinikus klímapolitikai érvelést és az eddigi csúszások miatt elvesztett idő behozására tett kísérleteket azonban érdemes alaposabban megvizsgálni.

A költségvetési alapú finanszírozás egyáltalán nem szolidáris, és soha nem lesz elég.

Tizenöt éve, hogy a Magyarok Világszövetsége kezdeményezésére, a Fidesz támogatásával népszavazást tartottak Magyarországon arról, hogy az országon kívül élő, az országban letelepülni nem kívánó magyar nemzetiségű személyek magyar állampolgárok lehessenek. A kezdeményezők és támogatók, akik biztosak voltak a győzelemben, súlyos kudarcot vallottak: a részvétel csak 37 százalékos volt, így a népszavazás érvénytelen lett, és alig többen szavaztak a kezdeményezésre igennel, mint nemmel (a választásra jogosultak 19, illetve 18 százaléka). Én magam magától értetődően nemmel szavaztam, s részt vettem a „nem” melletti kampányban is.

Nézzünk szembe a valósággal: a magyar sport a belátható múlt minden pillanatában közpénzfüggő volt.

A városokban elszenvedett vereségük egyik fontos oka a színházi élet pezsgése.

De mi köze a Jahn Ferenc és a Margit sebészeinek a központi tökfejhez?

A fenntarthatóság megteremtése továbbra sem cél.

A függetlenség nem egy politikai oldal politikai nézete. A függetlenség az függetlenség.

Előző cikkemben (Európa, a mentőcsónak?, Magyar Narancs, 2019. október 17.) azt állítottam, hogy a bevándorlás szigorú korlátozása mellett szóló összes általam ismert és megfontolandónak tartott érv azonos struktúrát követ. Ez a következő: a politikai közösségünk egészének vagy legalábbis néhány tagjának jogai vagy alapvető érdekei sérülnének, ha korlátozások nélkül be kellene fogadnunk a befogadást kérőket. Ezért a bevándorlás korlátozása morálisan igazolt, sőt egyenesen a moralitás által megkövetelt magatartás – legalábbis ha nem a közvetlen életveszély elől menekülők ideiglenes befogadásáról beszélünk.

Nem a reform és a fizetések kellene, hogy foglalkoztassák a Kamara vezetését.

A filozófus karácsonyi lapszámunkban megfejti, hogy az Orbán-rezsim ideológusai miért gyűlölik annyira a "klímaválságra" fókuszált radikális fiatalságot.

Vajon az önkormányzati választások után elkezdett lassan visszafelé lendülni az inga, vagy pedig a lehetetlent kísérti néhány vakmerő ellenzéki polgármester, amikor a megmaradt önkormányzati kompetenciák keretein belül szolidáris és emberséges társadalompolitikát ígér?

Nem engem, hanem a Színház- és Filmművészeti Egyetemet kell megvédeni.