Szekeres István

A sportinga kilengései

Fogalmizavar-elhárítás

  • Szekeres István
  • 2021. augusztus 11.

Publicisztika

Ellenzéki nyilatkozatok egész sora utal arra, hogy kormányra kerülve mi mindent változtatnának, illetve fordítanának vissza a Fidesz-korszak hangsúlyaihoz képest. A sportról egyelőre nem érzékelhető körülhatárolt elképzelés, csak az prognosztizálható, hogy az új kormány a további stadionépítéseket és a labdarúgás támogatására szánt, milliárdos költségvetési összegeket visszafogja, netán meg is szünteti. A két túlfinanszírozott terület milliók szemében vörös posztó.

Az állami sporttámogatás ingája messzire kilengett az egyik irányba az újabb „elmúltban”, de a hasonló intenzitású visszaút is tele van veszéllyel.

A fürdővízzel együtt kiönthetjük a gyereket.

Önkormányzati hatáskör

Növeli a veszélyt, hogy ellenzéki politikusok és sportügyekben nem járatos publicisták nincsenek tisztában a testkultúra fogalmaival, és a véleményük az „élsport kontra tömeg­sport/diáksport” ellentétre épül.

A valóság szokás szerint árnyaltabb. Kezdjük azzal, hogy klasszikus értelemben vett tömegsport, miután az a nagyüzemi dolgozók tömegére épült, nálunk ma már nem létezik. Hajdan magam is jártam a 40 ezer embert foglalkoztató Csepel Vas- és Fémművek rendszeres, délutáni rendezvényein, amelyeket a Csepel SC tömegsportbizottsága szervezett, és amelyeken százak mozogtak, versengtek a stadionban, illetve annak a fedett létesítményeiben.

Ma az egyéni szabadidősportok korát éljük, sajátos rétegződésben: léteznek teljesítmény­orientált típusúak (futóklubok, rendszeres maraton- vagy kismaraton-megméretésekkel); túrázó kiscsoportok; fizetős konditermek, illetve tanfolyamok látogatói; rendszeresen úszó, futó magánemberek; valamilyen sportmozgást rendszertelenül végző civilek.

A központi támogatásuk természetesen elképzelhető, de életszerűbb lenne, ha az önkormányzatok kapnának feladatot a lakossági sport támogatására, a szükséges forrásokkal együtt. 1990-ben Lyonból tudósítottam a vívó-világbajnokságról, ahol a szállodám közelében a földes focipályák egyikén úgynevezett félcsöveket építettek gördeszkásoknak. Az egyik helyi sportvezető elmondta: miután az önkormányzat felmérte, hogy a gyerekek körében nagyon népszerű a virágzását akkor élő ügyességi próbatétel, nekik szólt a beruházás.

Ha a szabadidősportra szakosodott lakóhelyi sportegyesületek ismét életre kelnének, pontos visszajelzést adnának az ott élők mozgásigényéről. Így az időszerű fejlesztések nem légből kapottak lennének, nem egyéni szeszélyeknek és lenyúlásnak kínálva terepet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.