A sportinga kilengései

Fogalmizavar-elhárítás

Ellenzéki nyilatkozatok egész sora utal arra, hogy kormányra kerülve mi mindent változtatnának, illetve fordítanának vissza a Fidesz-korszak hangsúlyaihoz képest. A sportról egyelőre nem érzékelhető körülhatárolt elképzelés, csak az prognosztizálható, hogy az új kormány a további stadionépítéseket és a labdarúgás támogatására szánt, milliárdos költségvetési összegeket visszafogja, netán meg is szünteti. A két túlfinanszírozott terület milliók szemében vörös posztó.

Az állami sporttámogatás ingája messzire kilengett az egyik irányba az újabb „elmúltban”, de a hasonló intenzitású visszaút is tele van veszéllyel.

A fürdővízzel együtt kiönthetjük a gyereket.

Önkormányzati hatáskör

Növeli a veszélyt, hogy ellenzéki politikusok és sportügyekben nem járatos publicisták nincsenek tisztában a testkultúra fogalmaival, és a véleményük az „élsport kontra tömeg­sport/diáksport” ellentétre épül.

A valóság szokás szerint árnyaltabb. Kezdjük azzal, hogy klasszikus értelemben vett tömegsport, miután az a nagyüzemi dolgozók tömegére épült, nálunk ma már nem létezik. Hajdan magam is jártam a 40 ezer embert foglalkoztató Csepel Vas- és Fémművek rendszeres, délutáni rendezvényein, amelyeket a Csepel SC tömegsportbizottsága szervezett, és amelyeken százak mozogtak, versengtek a stadionban, illetve annak a fedett létesítményeiben.

Ma az egyéni szabadidősportok korát éljük, sajátos rétegződésben: léteznek teljesítmény­orientált típusúak (futóklubok, rendszeres maraton- vagy kismaraton-megméretésekkel); túrázó kiscsoportok; fizetős konditermek, illetve tanfolyamok látogatói; rendszeresen úszó, futó magánemberek; valamilyen sportmozgást rendszertelenül végző civilek.

A központi támogatásuk természetesen elképzelhető, de életszerűbb lenne, ha az önkormányzatok kapnának feladatot a lakossági sport támogatására, a szükséges forrásokkal együtt. 1990-ben Lyonból tudósítottam a vívó-világbajnokságról, ahol a szállodám közelében a földes focipályák egyikén úgynevezett félcsöveket építettek gördeszkásoknak. Az egyik helyi sportvezető elmondta: miután az önkormányzat felmérte, hogy a gyerekek körében nagyon népszerű a virágzását akkor élő ügyességi próbatétel, nekik szólt a beruházás.

Ha a szabadidősportra szakosodott lakóhelyi sportegyesületek ismét életre kelnének, pontos visszajelzést adnának az ott élők mozgásigényéről. Így az időszerű fejlesztések nem légből kapottak lennének, nem egyéni szeszélyeknek és lenyúlásnak kínálva terepet.