Fekete Émi

A nemváltoztatás mítosza Magyarországon

Népszavazás a nem létező betegutakkal szemben

Publicisztika

A népszavazás a közvetlen hatalomgyakorlás eszköze a képviseleti demokráciában: lehetővé teszi, hogy az állampolgárok megmutassák, valamely társadalmi kérdésben miképpen gondolkodnak. Ám ha a főhatalmat gyakorlók nem vonhatók felelősségre, az „államcélok” könnyedén eltávolodnak a valós problémáktól és társadalmi viszonyoktól.

Így válik lehetségessé, hogy olyan fikcióról tartsunk „gyermekvédelmi” népszavazást, mint a nemátalakító kezelések. A fikció lényege, hogy a jogalkotó ismerten valótlan tényállást fogad el annak érdekében, hogy a kívánt joghatást elérje. Esetünkben a kormány azt a valótlanságot kívánja elfogadottá tenni, hogy a köznevelési intézményekben, valamint a közéletben olyan – Rétvári Bence államtitkár kifejezésével élve – „LMBT átnevelés” zajlik, ami miatt a kiskorú gyermekeket a nemi inkongruenciától és a transzneműségtől kell félteni.

Fogalommagyarázat

Nem tudja, miről beszél az, aki szerint a születési nem és a nemváltoztatás körüli vita értelmetlen, mert mindössze két nem létezik.

Legelőször is azért, mert nem minden csecsemő és gyermek biológiai neme felel meg a szigorú értelemben vett női vagy férfi kategóriáknak. Egyes esetekben a biológiai nemet meghatározó genetikai variációk és hormonhatások nem teszik lehetővé azt, hogy az egyén fizikai megjelenése, belső és külső nemi szervei (szakszóval: fenotípusos neme) teljes összhangban legyen a későbbi életszakaszokban kialakuló, testi-lelki sajátosságokhoz kapcsolódó nemi identitásával, a pszichoszomatikus nemmel. Az interszexualitás a kromoszómák, a nemi hormonhatások és a nemi szervek valamely variációjával leírható testi állapot. (Cikkünket erről lásd: Két nem között, Magyar Narancs, 2021. július 8.)

Ettől a testi állapotot leíró fogalomtól meg kell különböztetnünk a transzszexualizmus és a nemi inkongruencia fogalmát: utóbbi azt jelenti, hogy az egyén megélt neme, a nemi identitása nincs összhangban a születéskor meghatározott nemével, és ez az összeférhetetlenség tartósan és markánsan fennáll. A nemi inkongruencia új fogalom, a WHO „betegségkatalógusa”, a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 2018-ban megjelent új kiadása (BNO-11) vezette be az 1980 óta használt transzszexualizmus diagnózisának felváltására. Míg a transzszexualizmus diagnózisa a korábbi verzióban az identitászavarok közt szerepelt, addig a nemi inkongruencia egy új kategóriába (Szexuális egészséggel kapcsolatos állapotok) került, ezzel is jelezve, hogy nem önálló mentális vagy viselkedési zavarról van szó.

Ezzel nagyjából összhangban A mentális zavarok diagnosztikus és statisztikai kézikönyvében 2013-tól a régebbi fogalom, a nemi identitászavar helyett a nemi szerep diszfória fogalma szerepel. Ez a diagnózis a nemi inkongruencia, a szociális környezet és egyéb körülmények miatt jelentkező súlyos lelki terheket, pszichés zavarokat tünetként, nem pedig önálló pszichiátriai betegségként írja le. A szemléletváltást az indokolta, hogy a pszichiátriai gondozás, a pszichoterápia orvosi bizonyítékok alapján nem jelent megoldást a transzneműek számára, és idővel bővültek a nemi szerepekre vonatkozó biológiai-genetikai és társadalmi ismereteink is.

Az interszexuális állapotok külön BNO-kódok alatt, más betegségcsoportba tartoznak – de jegyezzük meg azt is, hogy nem felismert vagy még nem ismert interszexuális állapotok is vezethetnek nemi inkongruenciához.

Míg az interszexualitás tekintetében már számos, a nemi szerveket érintő genetikai és hormonális okot leírtak, addig a transzneműség háttérokai kevésbé ismertek. A legtöbb orvosi bizonyíték az agyi szerkezeti sajátosságokra, neurokémiai hatásokra mutat rá, amelyek feltételezhetően a terhesség második felében meghatározók. Míg a már leírt interszexuális variációk gyakorisága 1:2000 és 1:4500 közé tehető az élve születések körében, addig a transzneműség gyakorisága gyermekkorban 1:25 000, felnőttkorban 10:25 000 körül mozog.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Két tüntetés Magyarországon

Internetes tartalomgyártók egy csoportja szervezett tüntetést két héttel ezelőtt pénteken a Hősök terére. A rendezvényen nagyszámú érdeklődő, úgymond tüntető jelent meg, egyes becslések szerint 50 ezren voltak, mások 150 ezresre saccolták a tömeget, nem tudjuk pontosan, a számláló a mai napig pörög, s nem is fogja abbahagyni, míg egy új követőt, feliratkozót is fial. Tény viszont, ami tény, az utóbbi évek legnépesebb tiltakozó megmozdulásáról van szó.

Te(l)jes kanna

A múlt évadban egy szombathelyi előadás, a Horváth Csaba rendezte Kivilágos kivirradtig nyerte el a legjobb előadás és a legjobb rendezés díját a Színházi Kritikusok Céhétől.

Olvasó kerestetik

Miközben tudjuk, milyen nehézségekkel küzdenek mind a független, mind a kőszínházi társulatok, talán nem az a színházi szféra legnagyobb kérdése, hogy olvasnak-e még az emberek leírt drámaszövegeket.

„Mintha a saját családjukról szólna”

Alföldi Róbert rendezésében mutatták be ősszel a Radnóti Színházban a 3tél című darabját, amelyet korábban London és Zágráb mellett Tokióban is nagy sikerrel játszottak. A szerzővel történelem és politika összefüggéseiről, személyes kötődésről és az állandó kívülállóság érzéséről is beszélgettünk.

Mindent a szemnek

Védi-e szerzői jog a látványtervezőket? A törvény betűje szerint akár védhetné, de a gyakorlatban ezt nehéz érvényesíteni, és jogdíjra csak nagyon ritkán tarthatnak számot a díszlet- és jelmeztervezők. Két szakmabelivel, Nagy Fruzsinával és Egyed Zoltánnal beszéltünk a kérdésről.

„Valami furcsa kereszt”

Júliustól ő lesz a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója. Az eddig szabadúszóként dolgozó alkotót a ma kivételszámba menő, szakmai szempontokon alapuló pályázat mellett a tervei­ről és arról is kérdeztük, miért távolodott el a Freeszfétől.

 

Színjátékkal leplezett hátraarc

Az Országgyűlés hétfőn ratifikálta Svédország NATO-tagságát, előtte pedig Ulf Kristersson kisegítette Orbán Viktort az egyre kínosabb másfél éves színjáték lezárásában. A gyorsan aláírt katonai megállapodások jó ideje a fiókban heverhettek, azaz nem új fejlemények, mint azt a propaganda sulykolja.

Európai választások, hazai tétek

Az elmúlt hetekben a magyar politika a K. Endrének adott elnöki kegyelem, majd Novák Katalin lemondása körül forgott. A történtek jelentőségéhez nem fér kétség: a mélyen megosztott magyar társadalomban szinte páratlan, hogy olyan ügy foglalkoztassa a közéletet, amelynek megítélése tömegek számára nem pártpolitikai kérdés.

„Nem elég a János bácsikat lecserélni”

Egy megismételt kutatás szerint a gyermekbántalmazásért kiszabott büntetések összességükben tovább enyhültek, és a felderített esetek száma is több mint a felére csökkent. És többnyire továbbra sem az agresszort emelik ki a családból, sokkal inkább a gyermekeket.

 

Káderhiány

Kemény, az aljasságtól sem mentes lejárató kampányokra számítanak ellenzéki polgármesterek. A Fidesz imázsát sok más ügy mellett a kegyelmi botrány is megtépázta, és az is látszik, hogy számos helyen nem sikerült a kormánypárti csapatoknak újraszer­vezni magukat 2019 után.