Fekete Émi

A nemváltoztatás mítosza Magyarországon

Népszavazás a nem létező betegutakkal szemben

Publicisztika

A népszavazás a közvetlen hatalomgyakorlás eszköze a képviseleti demokráciában: lehetővé teszi, hogy az állampolgárok megmutassák, valamely társadalmi kérdésben miképpen gondolkodnak. Ám ha a főhatalmat gyakorlók nem vonhatók felelősségre, az „államcélok” könnyedén eltávolodnak a valós problémáktól és társadalmi viszonyoktól.

Így válik lehetségessé, hogy olyan fikcióról tartsunk „gyermekvédelmi” népszavazást, mint a nemátalakító kezelések. A fikció lényege, hogy a jogalkotó ismerten valótlan tényállást fogad el annak érdekében, hogy a kívánt joghatást elérje. Esetünkben a kormány azt a valótlanságot kívánja elfogadottá tenni, hogy a köznevelési intézményekben, valamint a közéletben olyan – Rétvári Bence államtitkár kifejezésével élve – „LMBT átnevelés” zajlik, ami miatt a kiskorú gyermekeket a nemi inkongruenciától és a transzneműségtől kell félteni.

Fogalommagyarázat

Nem tudja, miről beszél az, aki szerint a születési nem és a nemváltoztatás körüli vita értelmetlen, mert mindössze két nem létezik.

Legelőször is azért, mert nem minden csecsemő és gyermek biológiai neme felel meg a szigorú értelemben vett női vagy férfi kategóriáknak. Egyes esetekben a biológiai nemet meghatározó genetikai variációk és hormonhatások nem teszik lehetővé azt, hogy az egyén fizikai megjelenése, belső és külső nemi szervei (szakszóval: fenotípusos neme) teljes összhangban legyen a későbbi életszakaszokban kialakuló, testi-lelki sajátosságokhoz kapcsolódó nemi identitásával, a pszichoszomatikus nemmel. Az interszexualitás a kromoszómák, a nemi hormonhatások és a nemi szervek valamely variációjával leírható testi állapot. (Cikkünket erről lásd: Két nem között, Magyar Narancs, 2021. július 8.)

Ettől a testi állapotot leíró fogalomtól meg kell különböztetnünk a transzszexualizmus és a nemi inkongruencia fogalmát: utóbbi azt jelenti, hogy az egyén megélt neme, a nemi identitása nincs összhangban a születéskor meghatározott nemével, és ez az összeférhetetlenség tartósan és markánsan fennáll. A nemi inkongruencia új fogalom, a WHO „betegségkatalógusa”, a Betegségek Nemzetközi Osztályozásának 2018-ban megjelent új kiadása (BNO-11) vezette be az 1980 óta használt transzszexualizmus diagnózisának felváltására. Míg a transzszexualizmus diagnózisa a korábbi verzióban az identitászavarok közt szerepelt, addig a nemi inkongruencia egy új kategóriába (Szexuális egészséggel kapcsolatos állapotok) került, ezzel is jelezve, hogy nem önálló mentális vagy viselkedési zavarról van szó.

Ezzel nagyjából összhangban A mentális zavarok diagnosztikus és statisztikai kézikönyvében 2013-tól a régebbi fogalom, a nemi identitászavar helyett a nemi szerep diszfória fogalma szerepel. Ez a diagnózis a nemi inkongruencia, a szociális környezet és egyéb körülmények miatt jelentkező súlyos lelki terheket, pszichés zavarokat tünetként, nem pedig önálló pszichiátriai betegségként írja le. A szemléletváltást az indokolta, hogy a pszichiátriai gondozás, a pszichoterápia orvosi bizonyítékok alapján nem jelent megoldást a transzneműek számára, és idővel bővültek a nemi szerepekre vonatkozó biológiai-genetikai és társadalmi ismereteink is.

Az interszexuális állapotok külön BNO-kódok alatt, más betegségcsoportba tartoznak – de jegyezzük meg azt is, hogy nem felismert vagy még nem ismert interszexuális állapotok is vezethetnek nemi inkongruenciához.

Míg az interszexualitás tekintetében már számos, a nemi szerveket érintő genetikai és hormonális okot leírtak, addig a transzneműség háttérokai kevésbé ismertek. A legtöbb orvosi bizonyíték az agyi szerkezeti sajátosságokra, neurokémiai hatásokra mutat rá, amelyek feltételezhetően a terhesség második felében meghatározók. Míg a már leírt interszexuális variációk gyakorisága 1:2000 és 1:4500 közé tehető az élve születések körében, addig a transzneműség gyakorisága gyermekkorban 1:25 000, felnőttkorban 10:25 000 körül mozog.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kesergő a két öszvérhez

A Három óriásplakát Ebbing határában és az Erőszakik rendezője minden próbálkozás során méterekkel emeli a lécet önmaga előtt, s – mint mindig – most is gond nélkül libben át felette. McDonagh ezúttal is egy elszigetelt atmoszférában kutatja az „emberi” jelző jelentéstartalmát, amelyet magasztalásként és sértésként egyaránt alkalmaz.

Elveszetten

  • SzSz

A rendező 2019-ben, a Házassági történet promókörútján vette újra kezébe középiskolás kora kedves könyvét, Don DeLillo Fehér zaját. Nem nehéz rájönni, miért épp akkor: a regény hősei egy misztikus esemény hatására hirtelen megkérdőjelezik saját szokásaikat, érzései­ket, sőt az egész életüket. Meglehet, hasonlóan érez egy filmrendező is, akinek szekere épp az Oscarig vezető, rögös és értelmetlen úton döcög.

Minden bizonytalan

A videókat és installációkat készítő szlovák képzőművész elsősorban az ún. átrajzolt, leg­inkább újságokban, könyvekben és képeslapokon talált képeken alapuló munkáival vált ismertté. E sikeres, több magángyűjteményben is megtalálható művek nemcsak az emlékeinkben élő, hanem nyomaiban még mindig fel-felbukkanó, a volt szovjet blokk lakói számára nagyon is ismerős vizuális és történeti hagyományait dolgozták fel és írták újra.

Kibontakozik lassan

Egy walesi bányászfaluban nőtt fel az idén 81 éves John Cale, de már gyerekkorában a zene iránt mutatott érdeklődést. Orgonált a helyi templomban, később brácsázni kezdett, azután Londonban, majd New Yorkban folytatott zenei tanulmányokat, ahol Aaron Copland volt a mestere.

Így is szép

A 18. század végén, a polgári hangverseny­élet hajnalán gyakran szerepelt ugyanazon a műsoron intim kamaramű, dal és nagyzenekari szimfónia, utóbbi gyakran több részletre bontva. Ezt a jótékony változatosságot idézte fel Keller András, aki nincs híján a kitűnő ötleteknek.

Elszáradt arcok

Felhajtás, a kínált holmi értékéhez képest túl nagy reklám: ezt jelenti a szerző negyedik regényének címe. A neonzöld szmájli és a betűk neonzöldje a borítón a könyvben felbukkanó árura, egy drogra utal. Az egyenmosoly a grafikai megoldásnak köszönhetően vibrál. Ez a látvány meg is alapozza az olvasmány­élményt, amelynek meghatározó vonulata a bizonytalanság.

Valóra vált álom

Az utókor korántsem elfogulatlan emlékezetében Horthy Miklós zömmel Magyarország kormányzójaként él, aki többnyire fess altengernagyi egyenruhában feszít, esetleg fehér lován léptet. Tette is mindezt 24 és fél éven keresztül, egy tengerrel nem bíró ország („király nélküli királyság”) államfőjeként.

Papás-mamás

Egy játszóházban, pontosabban egy játszóház előterében vagyunk, ahol egy egyedülálló apa és egy válófélben lévő anya várakozik a foglalkozáson lévő gyerekére. Bár kapcsolatuk kissé viharosan indul (gyermekeik összevesznek bent, és természetesen felelőst kell találni egy ilyen komoly helyzetben), de a hosszú közös várakozások alkalmával – mi sem természetesebb – összemelegednek. Eddig ideálisnak tűnik a helyzet, ugye?

Megalázva

Kedden ért véget a PDSZ meghirdette egyhetes országos, ún. gördülő pedagógussztrájk. A záróaktus a Szolidaritás Napja volt, amelyen a közoktatás szereplői mellett a szakképzési centrumok néhány intézményéből, valamint egyházi iskolákból is demonstráltak tanárok. 

Kezek az asztal felett

Jednou budem dál, jednou budem dál, jednou budem dál, já vím… – énekelte szombaton este kicsivel nyolc előtt a Vencel téren a spontán módon, mindenféle közösségi meghirdetés nélkül összeverődött sok száz fős tömeg. A megválasztott elnökként első televíziós interjújára a nemzeti múzeumba siető Petr Pavelt üdvözölték így.

Szégyen nélkül

Miközben a hajléktalan nők körében kifejezetten gyakoriak a nőgyógyászati problémák, az állami ellátáshoz való hozzáférésük finoman szólva is nehezített. A tavaly október óta működő traumatudatos nőgyógyászati rendelőben az egyszeri ellátásokon túl tartós segítséget és sokszor lelki támaszt is nyújtanak a nehéz helyzetű nőknek.