Orbán Viktor hétfőn kénytelen volt megjelenni a parlamentben és azonnali kérdésekre válaszolni, ez adott némi létezési lehetőséget a Magyar Péteren kívüli pártuniverzumnak is. Orbán ekkor meglepő módon az LMP-s Kanász-Nagy Máté pályaudvarok kvázi privatizációját – jó, 99 évre való bérbeadását, de ennek a 99 évnek a végét nemhogy Orbán Viktor, de még a ma született olvasóink sem fogják látni – firtató kérdésére vallotta be, hogy „mindenhonnan hiányzik a pénz”, és mivel a nagy vasúti pályaudvarok felújítása „iszonyatos mennyiségű pénzt venne igénybe”, ezért Magyarországnak erre biztosan nem lesz pénze. A miniszterelnök szerint ezért jó ötlet, hogy azok kapják meg azokat, „akiknek van pénzük és képesek ezeket felújítani”.
Kanász-Nagynak teljesen logikus észrevétele volt, hogy ehhez képest a jóval kevesebb magyar ember életét érintő ferihegyi repteret mégis sikerült megvásárolni, amire Orbán elmagyarázta, hogy
„a reptér pénzt hoz, a vasútállomás pénzt visz”, a vasútállomások felújítása olyan feladat, amit az állam nem tud megoldani.
Tehát kiderült, hogy nincs pénz, a kormány kifogyott a magánnyugdíjainkból, nem futnak eléggé a különféle áttételesen ránk kivetett adók, és persze hiába az Európa-rekorder áfa, ha az emberek már egyszerűen nem vásárolnak, mert nincs nagyon miből.
Szép beismerés ez, majd Nagy Márton bizonyára kihozza valahogy ebből is, hogy a hülye magyarokkal van a baj, amiért a boltban az akciós farhátat nézegető néni a párnába rejti a félretett milliárdjait dőzsölés helyett, de ez a része mindegy is. A fontosabb az, hogy
ez a gondolatmenet remekül mutat rá, mennyire torz viszony alakult ki a magyar kormány és az állami feladatok közt.
Azt ugyanis senki nem várja el, hogy a vasúti közlekedés rentábilis legyen, azt várjuk el, hogy működjön. Akár lehet veszteséges is, hiszen az állam nem egy multicég, hanem abból az adóból kellene fenntartania közszolgáltatásokat, amit jelenleg szinte ellenszolgáltatás nélkül húz le a fizetésünkből. A megbízatás nem arról szól, hogy csináljatok nagy bizniszeket, srácok, hanem arról, hogy el tudjunk menni vonattal meglátogatni a szüleinket lehetőleg kiszámítható időpontokban, ne legyen olyan, hogy kisiklanak a vonatok, az pedig némi plusz élményt adna, ha mindezt nem pisaszagú romos épületekből indulva kellene megtennünk. Ha sokba kerül, hát sokba kerül.
Ehhez képest van nekünk egy miniszterelnökünk, aki Magyarországra egyfajta uradalomként tekint, a sajátjaként bánik az adóból befolyó pénzekkel és egyéb közvagyonokkal, és mostanra érezhetően nem is érti, hogy mi köze lenne ehhez bárki másnak is. Ő már kitalálta, hogy a maga szempontjai szerint sikeressé akar tenni minket nagy-nagy üzletekkel, hiszen azok pörgethetik a számokat, ömölhet majd a pénz, és arra is rájött, hogy a legjobban akkor ömlik, ha nem is nagyon költ belőle. Főleg nem olyan dolgokra, mint a közszolgáltatások.
Ez az uradalmi hozzáállás valamiért azt sugallja, hogy a reptér nagy pénzeket hoz, és ne ugassunk már bele, hát csak az a jó és fontos a világban, ami nagy pénzeket hoz! Arra speciel a kormány részéről senki sem válaszolt, hogy mikor, arra pedig pláne nem, hogy pontosan miért is jó bárkinek a nagy befolyó pénz a reptérből, ha nem például az élhető pályaudvarok megteremtésére fordítják?
Már el is könyveltük, hogy az 1200 milliárd forintért megvásárolt Ferihegy 99 év alatt sem fog annyit termelni, hogy legalább az omladozó Keleti pályaudvart megfoltozzák?
A kérdés persze költői, hiszen nyilván termel, csak az a pénz nem oda fog menni. Ahogy ezek az állami beruházások a Vodafone felvásárlásától az irodaház-megaüzletig valahogy soha nem arra termelik a gigantikus nyereségeket, hogy olyan pénztemetőkbe kerüljenek, mint az egészségügy, az oktatás vagy akár a vasúthálózat, hanem tulajdonképpen nem tudjuk, mire.
Érdemes kicsit átgondolni azt is, hogy mennyi pénz az, ami nincs.
A Nyugati pályaudvar felújítása kifejezetten jó alapot nyújt ehhez, ugyanis a sokáig legtragikusabb állapotban lévő budapesti épület idén befejeződött rekonstrukcióját külön állami forrás nélkül a MÁV a saját költségvetéséből gazdálkodta ki, szerkezetileg a padlástól a tetőig felújították. A rekonstrukció végösszege 14,2 milliárd forint.
Egyelőre még nem tudni, pontosan melyik pályaudvarokat osztják ki a legendásan sok pénzzel rendelkező és erre alkalmas cégeknek – talán az érintett sem sértődik meg, ha már előre gyanítjuk, hogy ez a gyakorlatban Mészáros Lőrincet és különféle kinövéseit jelenti majd –, de valójában mindegy is, ugyanis ha hasonló összegekkel számolunk – a Nyugati legendásan trágya állapotban volt, szóval ennél sokkal többe nem kerülhet –, akkor is nemcsak a reptérhez képest elenyésző ez a pénz. Ezek szerint azoknak is elenyésző, „akiknek van pénzük és képesek felújítani” ezeket az épületeket, hiszen ha jól értem, ez az egész buli csak viszi a pénzt, ezért száll ki belőle az állam, bár arra senki nem tudott magyarázatot adni, hogy pontosan miért érné meg másoknak beszállni a hazafias jóindulaton túl.
Érdemes elgondokodni azon is, mire és mennyi pénzt szór szét az állam.
2024-re szerencsére a stadionozásnak vége van, de azért elég látványos, hogy a szintén nem a rentábilis fenntarthatóságáról híres magyar focistadionok közül többre is hasonló összegeket adott az élet minden más területén nagy bizniszekért rajongó kormány: csak az elmúlt pár évben többek közt Székesfehérváron 14,5 milliárdért adtak át egyet, korábban Miskolcon 13 milliárdért, Debrecenben 12,5 milliárdért, Kispesten 17 milliárdért. A lista szabadon folytatható, koronaékszerként említve például a 200 milliárdos Puskás Arénát, ami minden pozitívuma ellenére is olyan brutális túlárazással épült, hogy valószínűleg csak abból kijött volna több pályaudvar rendberakása.
De van itt azért más is: májusban kiderült, hogy például a Kopaszi-gátnál épülő BudaPark irodaberuházást is megveszi az állam. A 160 ezer négyzetméteres irodaterülettel rendelkező projektet Hernádi Zsolthoz, Garancsi Istvánhoz és Tiborcz Istvánhoz köthető cégek építik, az állam pedig a Válasz Online cikke szerint ezt a komplexumot is megvásárolja, 255 milliárd forintért. És ez az állami irodaház-vásárlási láz nem állt itt meg, a novemberi mérleg szerint csupa ismert kormányközeli „üzletembertől” vásárolnak meg összesen 600 – vagyis egyes számítások szerint egyenesen 700 – milliárd forintért különféle irodaházakat,
miközben tehát vasúti épületek fenntartására és felújítására nincs pénz, és mellesleg lakhatási válságról beszélnek a kormányinfón, irodaházakra van pénz.
Az állami cég MVM decemberben jelentette be, hogy az MVM Csoport többségi tulajdonrészt vásárol Románia vezető energiaszolgáltatójában, az E.ON Energie Romaniában. Az összeget nem hozták nyilvánosságra, de bizonyára nem ingyen volt.
Épp átadták egyébként az M85-ös autópálya új szakaszát is, többek közt egy olyan alagúttal, aminek a tetején talán ha két méternyi föld van, ez a négy kilométernyi szakasz 52,9 milliárd forintba került az alagútépítés előre nem látható problémái miatt. Érdemes megnézni a képeket, hogy gyanússá váljon: oda eleve csak azért kellett alagút, hogy legyen mire pénzt költeni.
És ezek csak az állami beruházások, tehát jóindulatúan nem hozzuk fel Mészáros Lőrinc „magánvagyonából” vásárolt 27 milliárdos jachtját, és azért nagyvonalúan azt is jegyezzük meg, hogy Orbán Ráhel 2,5 milliót érő szettjeiből például tényleg nem lehetett volna megoldani egyetlen pályaudvar helyzetét sem.
