n A zselézett hajú ifjú rendőrtiszt, aki lapunknak oly plasztikusan magyarázta el pár hónapja, miben is áll a pénzmosás lényege ("A fele is elúszhat, de belefér", 2003. szeptember 11.), szabadságra ment. Nem egészen önszántából. Hivatali főnöke, Bolcsik Zoltán tábornok, a Szervezett Bűnözés Elleni Igazgatóság (SZBEI) parancsnoka szerint azért, mert így kívánja segíteni az ügyében folytatott vizsgálatot, s a lehetőségét is elkerülni annak, hogy bárkinek bármit kikotyogjon. Molnár Csaba, az SZBEI pénzmosás elleni osztályának vezetője, a K&H Equities sikkasztási és pénzmosási ügyében a nyomozást vezető rendőrtiszt illegalitásba vonult.
Hogy Molnárnak egyáltalán ügye van, arról a Magyar Nemzetből értesülhetett a nagyközönség. A lap egy múlt heti - s közelebbről nem specifikált, ám "megdönthetetlen bizonyítékokra" hivatkozó - cikke szerint Molnár a megengedettnél szorosabb kapcsolatokat ápolt bizonyos arab pénzváltókkal. Márpedig ez - tette hozzá a Magyar Nemzet - megkérdőjelezi elfogulatlanságát. (A lap oly fontosnak tartotta ezt az információt, hogy bekerült az online kiadás angol nyelvű anyagai közé is, a rettenetes angolságú cikkecske címe ugyanaz, mint a papíralapúé, csak már kérdőjel nélkül: Biased detective. Elfogult detektív.)
A Nemzet ezúttal legalább félig igazat mondott. Mint pár nappal később kiderült, a Molnár elleni, terhelőnek tűnő adatokat - jártában-keltében - a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) találta. Nem Molnárt figyelték, nem az ő telefonját hallgatták le, hanem az arabokét. De belébotlottak, mit tesz isten.
Ha hihetünk Tóth András nemzetbiztonsági államtitkárnak, az információ nem az NBH-tól került ki: de Tóth Andrásnak ezt nehéz elhinni, hiszen arról is beszámolt, hogy az NBH főigazgatója mint titokgazda államtitoksértés miatt eljárás kezdeményezését fontolgatja. És nehéz hinni neki - hogy úgy mondjuk - filozófiai-ontológiai értelemben is: ugyan honnan máshonnan szivároghatna ki egy nemzetbiztonsági nyomozás ténye, ha nem a Nemzetbiztonsági Hivataltól?
Miután a hírecske elindult pusztító útjára, Bolcsik és más magas rendőri vezetők nyilvánosan lándzsát törtek Molnár mellett. Makulátlannak találta őt a hét végén befejeződött rendőrségi tényfeltárás is. Ezt viszont egyelőre nem túl nehéz elhinni - Molnárnak, ha jobban belegondolunk, hivatali kötelessége "kapcsolatban állni" arab pénzváltókkal. Információkat kell tőlük szereznie. Ez a munkája. Most viszont - a törvény által előírt gyakorlatnak megfelelően - immár nem a rendőrség, hanem az ügyészségi nyomozó hivatal vizsgálódhat az ügyében. Az a szerv, amelynek felettes hatósága a Fővárosi Főügyészség. Hogy lesz-e Molnár ellen vádemelés, és ha igen, miért, lapzártánkkor még nem tudjuk. De az fix, hogy Molnárt hírbe hozták. Avval, hogy arab pénzváltókkal mutyizott, s eme állítólagos sötét ügyletei miatt hagyta futni a pénzmosás egyik szír gyanúsítottját.
A K&H Equities ügyében nyomozó tiszt többször nyilvánosan hitet tett amellett, hogy minden elfogultságtól mentesen s minden politikai ellenérdekeltség dacára a végére fog járni ennek a ronda esetnek. Vezetésével nemcsak a lopott pénz 62 országon át vezető, higiéniai célú vándorútját sikerült villámgyorsan feltérképezni, de szédületes tempóban hallgatják meg a sikkasztás érintettjeit is. Többek közt a brókercég 177 VIP-listás ügyfelének nagy részét: egyelőre csak tanúként. Hogy hányan lesznek belőlük gyanúsítottak, szintén nem tudjuk.
Ezt az embert most valakik megpróbálják levenni a tábláról.
És nem ez az első eset, amikor valami szokatlan történik azokkal az emberekkel, akik túl sokat tudnak a bank pénzének ellopásáról. (Amiről még azt sem tudjuk, hogy tényleg a bank pénze lesz-e a végén: a Kulcsár-féle pilótajátékba egyelőre 4,2 milliárd autópálya-forint szorult be.) Az egyik fő gyanúsítottat, Rejtő E. Tibort az ügyészség kiemelte a rendőrségi fogdából, és - Rejtő saját kérésére - a garantáltan csótánymentes ügyészségi karcerban helyezte el. Kulcsár Attilát bécsi száműzetésében senki nem háborgatja. A rendőrségnek alig van hozzáférése az ügy e két kulcsfigurájához. Nem tudjuk azt sem, hogy valóban ajánlott-e az ügyészség vádalkut Rejtőnek: a fővárosi főügyész minden erre vonatkozó információt államtitoknak minősített. Nincs a sikkasztási ügy közelében az az ugyancsak magas rangú nemzetbiztonsági tiszt, Bácskai János dandártábornok sem, akinek Kulcsár az elsők között számolt be a K&H Equitiesnél viselt dolgairól. A maffiaellenes központ felfüggesztett vezetője ellen a Katonai Ügyészség készül - némi titkosszolgálati adatgyűjtés alapján - bűnpártolásért és államtitoksértésért vádat emelni. Bácskai nem tagadja, hogy még a botrány kipattanása előtt többször találkozott Kulcsárral; de ezt megtette Tóth András, Kiss Péter, sőt Áder János is. Mégis őt próbálják bemártani azért, mert Kulcsár meglépett.
Nem, ez nem a Polip 137. folytatása. Ez sokkal izgalmasabb: ez a valóság.
Hogy kik kavarják mindezt, arra vonatkozóan legfeljebb sötét sejtéseink lehetnek. A Molnárra vonatkozó titkos információ a Magyar Nemzetnél jelent meg, de ez önmagában még nem sokat számít. Akik Molnárt börtönbe akarják csukatni, vagy legalábbis hóttra kompromittálni, nem szükségszerűen az ellenzék érdekköréhez tartoznak. (Mibe tart bárkinek betelefonálni egy újságba?) Még akkor sem, ha a parlament nemzetbiztonsági bizottságának a cikk megjelenésével nagyjából egy időben tartott ülésén épp Répássy Róbert fideszes képviselő firtatta Molnár elfogultságát. Biztos még az sem jelent semmit, hogy a rendőrségi nyomozás egyre több ponton ütközik bele az ügyészségbe. Ettől még simán belefér bármelyik magyarázat: hogy tudniillik a K&H-botrány elsikálása szocialista vagy fideszes, illetve közös, szocialista-fideszes érdek lenne. Többet akkor tudnánk, ha ismernénk a nyomozás jelen állását. Azt viszont nem ismerhetjük, mert államtitok.
Az azonban már most nyilvánvaló, hogy a K&H Equities sikkasztási ügye mellett lett még egy ügyünk. A parlamenti vizsgálat és a rendőrségi nyomozás ellehetetlenítésének, a botrány politikai motivációjú eltussolásának az ügye. És ez sokkal, de sokkal aggasztóbb az elsőnél.
