Bernard Guetta: Az EU nem mondhat Ukrajnára sem igent, sem nemet

Publicisztika

Ha az Európai Unió azt akarja, hogy közössége kelet-európai országokkal bővüljön, át kell alakítania a belső szerkezetét, például létre kellene hoznia három egymásba ágyazott együttműködési formát az Unión belül.

Mindennek megvan a maga ideje, annak is, hogy mikor lehet kimondani egy igazságot. Most, hogy az orosz elnök bombákkal semmisíti meg a Donbászt, és Ukrajna a tomboló agresszió áldozata, nincs itt az ideje azon aggódni, hogy „nehogy túlságosan megalázzuk Oroszországot”. Majd amikor Vlagyimir Putyint már visszaszorították a saját határai mögé, más lesz a helyzet. Az lesz az a nap, amikor nem szabad megismételnünk az elhibázott versailles-i szerződést, és vigyáznunk kell, hogy ne szabjunk olyan békefeltételeket Oroszországnak, amelyek tönkreteszik, leépítik, és amelyek után csak a bosszún fog járni az esze. Akkor mindent meg kell majd tennünk annak érdekében, hogy Oroszországot bevegyük az európai nemzetek együttesébe. Segítenünk kell majd, hogy meggyökerezzen a demokrácia Oroszországban, és így felépülhessen a stabilitás és a jólét földrésze, ahol a háború ugyanolyan elképzelhetetlenné válik, mint mára Németország és Franciaország között. Most viszont, a szenvedés és az ellenállás napjaiban a feladat egészen más.

Most az a feladat, hogy legyőzzük Vlagyimir Putyint. Nem kímélni kell, hanem segíteni Ukrajnának, hogy visszaszorítsa, nem „kiutat” keresni neki, hanem megtagadni tőle mindent, amíg nem hirdet tűzszünetet, és nem kínál fel kiutat saját magának. Végül muszáj lesz így tennie, és végül a demokráciáknak sem lesz oka elfordulni tőle. Akkor jön el majd az ideje, hogy „ne alázzuk meg Oroszországot”, de amíg nem győzzük le az agressziót, addig az ilyesfajta aggodalom időszerűtlen. Ez az első a három hiba közül, amit nem szabad elkövetnünk.

A második hiba az lenne, ha nem lennénk elég bátrak ahhoz, hogy szembenézzünk az Európai Unió előtt álló politikai kihívással. Hogy miért? Menjünk vissza az időben nyolc évet. 2014-ben, amikor Vlagyimir Putyin elkezdett belekötni Ukrajnába, nem azt vetette a szemére, hogy az Atlanti Szövetség felé közeledik. Nem is volt rá szükség, mivel Ukrajna akkoriban elsöprő többséggel ellenezte a NATO-csatlakozást. Az EU-csatlakozási vágyuk volt az, amiért az ukránok a Krímmel fizettek meg, és amiért az orosz elnök azóta is tűz alatt tartja őket.

Ha a 27-ek nem adnák meg nekik a tagjelölt ország státuszt, azzal legitimálnák Vlagyimir Putyin vétóját. Azzal az unió elismerné, az orosz elnöknek joga van hozzá, hogy feltámasszon egy letűnt birodalmat, azoknak a népeknek az akarata ellenére, akik kiszabadultak az uralma alól.

Az Európai Unió semmilyen módon nem támogathat ilyen nosztalgiát, ugyanakkor új bővítésekre sem vállalkozhat, mert azt kockáztatná vele, hogy megbénul – hacsak nem alakítja át alaposan a saját intézményeit. Még tagjelölt státuszt sem adhat új országoknak anélkül, hogy átláthatatlan és gyorsan kezelhetetlenné váló helyzetet teremtene. Ráadásul ezután mintegy két évtizeden át kellene várakozniuk a teljes jogú tagságra ezeknek az országoknak.

A dolgok jelenlegi állása szerint az Unió tehát sem igent, sem nemet nem mondhat Ukrajnára, de ahelyett, hogy – a francia elnök javaslatát követve – létrehozna egy tőle független "várótermet" azoknak az országoknak, amelyek belátható időn belül nem csatlakozhatnának az unióhoz, inkább újra fel kellene találnia önmagát.

Többlépcsős unióvá kell válnia; egységes unióvá, amelyet Európai Uniónak hívnak, de amelyben három különböző entitás létezne egymás mellett. Az első: egy jogállami szabályok szerint működő szabadkereskedelmi övezet, amelyhez nagyon gyorsan csatlakozhatnának új tagok – ez lehetne az Emmanuel Macron által javasolt Európai Politikai Közösség. A második lenne a jelenlegi Unió, azzal a megszorítással, hogy kötelező lenne bevezetni a közös valutát. A harmadik egy politikai Unió lenne, amelynek tagjai közösen intéznék védelmi, külpolitikai és a jövő iparágaiba történő beruházásaikat.

Egyik szintnek a létezése sem lenne kőbe vésve, mivel a tagállamok, amint akarnák és képesek lennének rá, átléphetnének egyikből a másikba. Ez egy jelentős változás lenne, viszont megakadályozná, hogy a 27-ek elszalasszák a bővítés történelmi lehetőségét, mert nem képesek megújulni, mert nem képesek szembenézni a háború visszatérésével Európába. Mindenekelőtt azonban egy ilyen szerkezet lehetővé tenné számukra, hogy a szükségszerű bővítést az egységük elmélyítésének eszközévé tegyék.

A harmadik hiba az lenne, ha félnénk egy harmadik világháború kitörésétől, miközben az már elkezdődött. Habár az ukrajnai erőszak nem borította menthetetlenül lángba az egész világot, mint a szarajevói merénylet és Lengyelország lerohanása, viszont három hónap sem telt bele, és már mind az öt kontinensen érezteti a hatását. Kenyérhiány fenyegeti Egyiptomot, a Maghreb-országokat és a szubszaharai Afrikát. Már nincs olyan ország, ahol ne emelkednének az árak, legyen szó akár az élelmiszerekről, energiáról, vagy mindkettőről. A helyzet társadalmi válságoktól terhes, amelyek maguk is a politikai destabilizáció forrásai, stratégiai szempontból pedig az ukrajnai harcok sötét árnyékot vetnek a Kína-Tajvan konflikusra is.

A háború miatt ugyanolyan bizonytalanság övezi Hszi Csin-ping hatalmon maradását, mint az USA és Kína közötti erőviszony alakulását. Az ukrajnai háború azonnal globalizálódott, ebben az értelemben máris világméretű, és még csak a kezdeténél tartunk egy nagyon hosszú és nagyon aggasztó történetnek.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Maradjanak velünk!


Mi a Magyar Narancsnál nem mondunk le az igazságról, nem mondunk le a tájékozódás és a tájékoztatás jogáról. Nem mondunk le a szórakoztatásról és a szórakozásról sem. A szeretet helyét nem engedjük át a gyűlöletnek – a Narancs ezután is a jó emberek lapja lesz. Mi pedig még többet fogunk dolgozni azért, hogy ne vesszen el végleg a magyar igazság. S közben még szórakozzunk is egy kicsit.

Ön se mondjon le ezekről! Ne mondjon le a Magyar Narancsról!

Vásárolja, olvassa, terjessze, támogassa a lapot!

Figyelmébe ajánljuk

Két tüntetés Magyarországon

Internetes tartalomgyártók egy csoportja szervezett tüntetést két héttel ezelőtt pénteken a Hősök terére. A rendezvényen nagyszámú érdeklődő, úgymond tüntető jelent meg, egyes becslések szerint 50 ezren voltak, mások 150 ezresre saccolták a tömeget, nem tudjuk pontosan, a számláló a mai napig pörög, s nem is fogja abbahagyni, míg egy új követőt, feliratkozót is fial. Tény viszont, ami tény, az utóbbi évek legnépesebb tiltakozó megmozdulásáról van szó.

Te(l)jes kanna

A múlt évadban egy szombathelyi előadás, a Horváth Csaba rendezte Kivilágos kivirradtig nyerte el a legjobb előadás és a legjobb rendezés díját a Színházi Kritikusok Céhétől.

Olvasó kerestetik

Miközben tudjuk, milyen nehézségekkel küzdenek mind a független, mind a kőszínházi társulatok, talán nem az a színházi szféra legnagyobb kérdése, hogy olvasnak-e még az emberek leírt drámaszövegeket.

„Mintha a saját családjukról szólna”

Alföldi Róbert rendezésében mutatták be ősszel a Radnóti Színházban a 3tél című darabját, amelyet korábban London és Zágráb mellett Tokióban is nagy sikerrel játszottak. A szerzővel történelem és politika összefüggéseiről, személyes kötődésről és az állandó kívülállóság érzéséről is beszélgettünk.

Mindent a szemnek

Védi-e szerzői jog a látványtervezőket? A törvény betűje szerint akár védhetné, de a gyakorlatban ezt nehéz érvényesíteni, és jogdíjra csak nagyon ritkán tarthatnak számot a díszlet- és jelmeztervezők. Két szakmabelivel, Nagy Fruzsinával és Egyed Zoltánnal beszéltünk a kérdésről.

„Valami furcsa kereszt”

Júliustól ő lesz a szombathelyi Mesebolt Bábszínház igazgatója. Az eddig szabadúszóként dolgozó alkotót a ma kivételszámba menő, szakmai szempontokon alapuló pályázat mellett a tervei­ről és arról is kérdeztük, miért távolodott el a Freeszfétől.

 

Színjátékkal leplezett hátraarc

Az Országgyűlés hétfőn ratifikálta Svédország NATO-tagságát, előtte pedig Ulf Kristersson kisegítette Orbán Viktort az egyre kínosabb másfél éves színjáték lezárásában. A gyorsan aláírt katonai megállapodások jó ideje a fiókban heverhettek, azaz nem új fejlemények, mint azt a propaganda sulykolja.

Európai választások, hazai tétek

Az elmúlt hetekben a magyar politika a K. Endrének adott elnöki kegyelem, majd Novák Katalin lemondása körül forgott. A történtek jelentőségéhez nem fér kétség: a mélyen megosztott magyar társadalomban szinte páratlan, hogy olyan ügy foglalkoztassa a közéletet, amelynek megítélése tömegek számára nem pártpolitikai kérdés.

„Nem elég a János bácsikat lecserélni”

Egy megismételt kutatás szerint a gyermekbántalmazásért kiszabott büntetések összességükben tovább enyhültek, és a felderített esetek száma is több mint a felére csökkent. És többnyire továbbra sem az agresszort emelik ki a családból, sokkal inkább a gyermekeket.

 

Káderhiány

Kemény, az aljasságtól sem mentes lejárató kampányokra számítanak ellenzéki polgármesterek. A Fidesz imázsát sok más ügy mellett a kegyelmi botrány is megtépázta, és az is látszik, hogy számos helyen nem sikerült a kormánypárti csapatoknak újraszer­vezni magukat 2019 után.