Üljünk be a sarokba és sírjunk? Sírjunk a haragtól és a rémülettől, hogy Donald Trump és az emberei mekkora elánnal szedik szét a hatalmuk demokratikus korlátait? Már ott tartanak, hogy fenyegetik a Trump ellen felszólaló republikánus képviselőket, hogy ha nem fogják be a szájukat, rájuk indítanak egy Trumpnak kedvesebb jelöltet a legközelebbi előválasztáson.
Zokoghatnánk dühünkben, hiszen Donald Trump és a bandája olyan ütemben rombolja az amerikai demokráciát, hogy 2026 novemberére eljuthatnak odáig: elcsalják maguknak a kongresszusi választást. Minden okunk megvan az aggodalomra, de mégis: dőljünk hátra és törődjünk bele, hogy nincs mit tenni?
Nem! Rengeteg okunk van, hogy ne essünk kétségbe.
Vannak olyan amerikai bírák, akik szerint Trump számos elnöki döntése törvénytelen, sőt alkotmányellenes volt. Amikor Trump és a hívei politikai támadást indítottak ellenük, még a Legfelsőbb Bíróság trumpista elnöke is a védelmébe vette ezeket a bírákat. A tőzsde és az üzleti körök aggódnak a gazdasági zűrzavar miatt, amelyet Trump kereskedelmi háborúi okozhatnak. Trump saját szavazói közül is sokan vannak, akik nem helyeslik a közszféra brutális leépítését. Az amerikai demokrácia ellen indított frontális támadás nem aratott átütő sikert, a célpont még életben van.
Európában a német szélsőjobboldal még Elon Musk lelkes támogatásával sem tudta túlszárnyalni azt az eredményt, amit a közvélemény-kutatások már hónapok óta jósoltak neki. Sőt, lehet hogy Elon Musk támogatása még vissza is vetette a népszerűségüket, hiszen „Amerika” és a „kapitalizmus” nem feltétlenül a legjobb hívószavak a választóik körében.
Ezek a harmincas évekből előbukkanó politikai áramlatok először Vlagyimir Putyinért, aztán Donald Trumpért is lelkesedtek. Összekötötte őket velük a tekintélyelvűség, a bevándorlás elutasítása és a keresztény identitásra való hivatkozás. De most, hogy a Kreml és a Fehér Ház az ukránok rovására igyekszik közeledni egymáshoz, és mindketten ellenségesek Európával szemben, az európai szélsőjobboldal tudathasadásos állapotba került: hogyan vallhatják magukat európai nacionalistáknak, ha közben hitet tesznek Putyin és Trump mellett?
Annál is nehezebb a dolguk, mivel az uniós országok közvéleménye egyértelműen ellenséges az orosz és az amerikai elnökkel szemben, aggódik, hogy azok összejátszanak Európa ellen, és most már túlnyomó többségben támogatja, hogy létrejöjjön egy közös európai katonai védelem.
Nem rózsás a helyzete azoknak a pártoknak, amelyekről Putyin és Trump úgy gondolta, hogy átveszik a hatalmat Európában.
A helyi Putyinok és Trumpok egyre több országban komoly elutasításba ütköznek.
Magyarországon a közvélemény-kutatások szerint Orbán Viktor hívei egyértelmű kisebbségbe szorultak. Szlovák barátja, Robert Fico képtelen megszilárdítani a hatalmát. Szerbiában Aleksandar Vučić már nem tudja, hogyan szerezze vissza az irányítást egy egyre növekvő tiltakozó mozgalommal szemben. Grúziában az oroszbarát kormánynak nem sikerül elhallgattatnia a demokratikus és Európa-barát ellenzéket. Ausztriában a jobboldal végül úgy döntött, hogy inkább a politikai középpel és a baloldallal kormányoz, mintsem hogy lehetetlen koalíciót alakítson a szélsőjobboldallal. Izraelben Benjámin Netanjahu azzal riadóztatja a demokratikus tábort, hogy túl nyíltan merít ihletet barátja, Trump példájából. Törökországban a leválthatatlan Recep Erdoğan hatalmas felháborodást váltott ki azzal, hogy börtönbe vetette Isztambul polgármesterét, Ekrem İmamoğlut, aki a következő elnökválasztáson esetleg legyőzhetné őt.
A diktatúra nem hódította meg a szíveket – változatlanul a szabadság az, ami az embereket megmozgatja. A demokrácia iránti vágy az utcára viszi őket, és annál is kevésbé van okunk kétségbe esni, mivel Európa, a jogállamiság bástyája, egyre jobban összezárja sorait.
Az Európai Unió éppen most tűzte ki maga elé, hogy öt éven belül létrehozza a közös európai katonai védelmet, és ennek érdekében bevezette, hogy a fegyvervásárlásoknál a tagállamok az európai gyártmányokat részesítsék előnyben. Az Egyesült Királyság, Norvégia, Kanada és Ausztrália összefogott az EU-val, és Törökország is közeledik hozzájuk. Lényegében ez egy atlanti szövetség az Egyesült Államok nélkül, és a Kreml elég komolyan veszi ahhoz, hogy deklarált ellenféllé tegye.
Sem Európát, sem a szabadságot nem kell temetni.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja, az EP izraeli-palesztin kétállami megoldásért dolgozó munkacsoportjának elnöke. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
