Bernard Guetta: Ha nem segítünk Afrikának, az egységes Európának annyi

Publicisztika

Afrika fejlesztése azért is fontos, hogy Európa kevésbé függjön Kínától. De mi a helyzet az orosz-ukrán konfliktussal, és mit kell tennie e téren az EU-nak?

Afrika a legfontosabb. Amikor Emmanuel Macron alig egy hónapja arról beszélt az Európai Parlamentben, világossá vált, hogy nemcsak féléves elnökségi programot kellene kidolgozni az Uniónak, hanem tíz-tizenöt évre szóló jövőképet is, ráadásul sürgősen.

Afrika kulcsfontosságú, derült ki a beszédből, ugyanis ha nem sikerül az afrikai háborúkat és megosztottságot olyan fejlődésre cserélni, amely munkahelyet biztosít az embereknek, akkor komplett régiókat fenyeget éhínség és vérontás a kontinensen. Ha Afrika nem emelkedik fölül ezeken a csapásokon, miközben a globális felmelegedés mindennél jobban fenyegeti, akkor

az ott élőknek az északra menekülés lesz az egyetlen lehetőség, és az ezt követő migrációs hullámok fényében a 2015-ösre már emlékezni sem fog senki.

Európa és Afrika közös fejlesztése annál is inkább sürgető, mert egyrészt ha meg akarjuk menteni a bolygót, drasztikusan csökkenteni kell a kereskedelmi szállítási időket, másrészt pedig, mert Európa nyilvánvalóan közelebb van Afrikához, mint Ázsiához, nekünk, európaiaknak új, alacsony költségű termelési területeket kell találnunk, hogy kiszabaduljunk Peking politikai szorításából. A játszma legalább egy évtizedig eltart majd, de ha nem segítünk Afrikának, akkor minden más hiábavaló lesz. Stratégiai autonómia, katonai erő, európai óriáscégek létrehozása a jövő iparágaiban: mindez nem sokat számítana, mert az afrikai tűz hamarosan elborítana, súlyosan meggyengítene, és minden eddiginél jobban függővé tenne minket Kínától.

Ha egy dolgot kellene kiemelnünk ebből a beszédből, akkor az az Afrikáról szóló rész lenne, mert az európai egység célja egyik évszázadról a másikra megváltozott.

Az Egyesült Államoktól való távolodás és az amerikai nukleáris védőernyő bizonytalansága, Vlagyimir Putyin birodalmi nosztalgiája, a Földközi-tenger túlsó partjainál uralkodó káosz, a megoldandó ipari kihívások nagyságrendje és Kína azon törekvése, hogy mind az öt kontinensre kivetítse az erejét –  minden arra kényszerít bennünket, európaiakat, hogy szorosabban összefogjunk.

A 21. században az egységünk az egyetlen módja annak, hogy politikai hatalomként érvényesüljünk, hogy továbbra is hallassuk a hangunkat, hogy ne függjünk külföldi technológiáktól, és hogy ne váljunk amerikai, orosz vagy kínai protektorátusokká. Ezért volt Afrika olyan fontos a francia elnökség megnyitó beszédében, de mit mondott Emmanuel Macron a jelenlegi válságról, az Ukrajna határainál kialakuló válságról?

Az amerikaiakkal vagy a britekkel ellentétben nem bocsátkozott jóslatokba. Tartózkodott attól, hogy kijelentse, mit fog tenni Vlagyimir Putyin, amikor egyáltalán nem biztos, hogy akár ő maga is tisztában van vele, hogy mit fog tenni. Arról sem beszélt, hogy mik legyenek az európai válaszok erre a bizonytalanságra, de azt elmondta, hogy az Uniónak min kellene dolgoznia, hogy elkerülje az európai földrész teljes destabilizálódását. A helsinki megállapodás precedensére emlékeztetve felszólította az Uniót, hogy vázoljon föl új európai biztonsági struktúrát, amelyet az Egyesült Államokkal közösen Oroszország figyelmébe ajánlhatunk.

Ez sem fog egyik napról a másikra létrejönni. Sok évet vesz majd igénybe, és a közeljövőben Vlagyimir Putyint egyértelműen tájékoztatni kell azokról a szankciókról, amelyeket az Egyesült Államok és az Unió bevezetne, ha Ukrajna egészét vagy egy részét megszállná. Az azonnali feladat az, hogy elég magasra tegyük a lécet ahhoz:

ezek a szankciók vagy elrettentő hatásúak legyenek, vagy eléggé fájjanak az orosz rezsimnek.

Ez már folyamatban van, de akár romlik a helyzet, akár nem, az Európai Uniónak és Oroszországnak , a kontinens két pillérének egy napon meg kell határoznia az együttélés és az együttműködés feltételeit.

Másképpen: bármit is tesz most Vlagyimir Putyin, fel kell készülnünk arra az időre, amikor Oroszországnak muszáj lesz a párbeszédet előnyben részesítenie az erővel szemben, és muszáj lesz gyorsan behoznia az elvesztegetett évtizedeket. Ez a pillanat rövid vagy középtávon elkerülhetetlenül el fog jönni, mert ez az Unió és Oroszország közös érdeke, és a sorok között azt lehetett kiolvasni Macron beszédéből, hogy a francia elnök úgy képzeli el a kontinens stabilizálását, hogy Európa egyesíti az erőit a Földközi-tenger afrikai partjának, az euro-afrikai belső tenger közös fejlesztésében.

Sokan persze azt fogják mondani, hogy ettől még messze vagyunk. Nem fognak tévedni, de a politika, az igazi politika hosszú távú, hiszen az embernek tudnia kell, hogy hová akar eljutni ahhoz, hogy meg is érkezzen oda, és tudnia kell, hogy a fény nem az alagút közepén, hanem a végén van.

(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.