Hol vannak ma, akik egykor az ötvenes évek stílusában dicsőítették Simonkát?

Hűbérúr és hűbéresek, pártfőtitkár és egyszerű közember, vezér és vazallusok a magyar végeken. 

Egy laptársunk kordokumentumnak nevezte azt a hűségnyilatkozatot, amelyet nemrégiben Csongrád-Csanád megye 4. számú választókerületében adtak ki kormánypárti polgármesterek. Arra kérték a körzetben egyéni parlamenti mandátumért induló Márki-Zay Pétert, aki nem mellesleg összellenzéki miniszterelnök-jelölt, hogy „ne hurcolja be a településeikre a megosztó politikát.” Ilyesfajta kérést azonban a szintén ott induló Lázár Jánossal szemben nem fogalmaztak meg. Mindez azonban messze nem előzmény nélküli. 2018 tavaszán a dél-békési térségben az akkor a hatalma csúcsán lévő Simonka György nyilatkozatot íratott alá csaknem minden térségbeli polgármesterrel, hogy minden tekintetben ő a legjobb és legalkalmasabb képviselőjelölt, és csakis őt ajánlják a választók figyelmébe.

Majd jött egy másik kiadvány, amelyben

négy oldalon, fényképekkel, nem kevesebb, mint 120 térségbeli település- és intézményvezető, neves sportoló, ismert háziorvos, egyházak képviselői, vállalkozók és „civil” szervezetek első emberei az ötvenes éveket megszégyenítő módon ajnározta Simonka Györgyöt.

A képre kattintva nagy méretben jelenik meg az újságoldal. A többi oldalt itt, itt és itt böngészheti.

 

Rossz emlékű kommunista diktátorokról zengtek így dicshimnuszokat egykor.

„Bár minden térség ilyen képviselőt kapna, mint mi. Olyat, aki minden percben Dél-Békés fejlődéséért kilinccsel.”„El sem tudom képzelni, hogy más legyen a képviselő a következő ciklusban.”„Simonka György előtt senki nem volt, aki felét vagy tizedét tette volna a térségért.” „Kitartó munkája lehetőséget teremt számunkra, hogy jobb életet élhessünk.” „Sosem látott fejlesztések indulhatnak a településünkön” „Mindennel szembeszállva, töretlenül, bulldog módjára teljesíti a feladatokat.”

Aztán: „Nála alkalmasabb képviselőt nem tudok elképzelni.”; „Hívő emberként próbálja a vallás üzenetét, keresztény értékeket továbbadni az emberek számára.” „Lecserélni valamit, ami működik, miért tenném?” „Erőn felül dolgozik (…), történelmi az a fejlődés, melyen elindult a térség.” „Politikus ennyit még nem segített nekünk, mint Simonka György az elmúlt években.” „Olyan lehetőségekhez jutottunk, amelyek nélküle nem sikerültek volna.”

De ne fáradjunk el, és menjünk tovább a megkezdett úton! A dicsőítések így folytatódnak: „Ő nem hasonlítható egyetlen politikushoz sem.” „Ő köztünk él, eljön hozzánk, amikor hívjuk, így mindig segíteni tud problémáink megoldásában.” „Amíg Simonka György volt az országgyűlési képviselőnk, nem tudtunk olyat kérni tőle, amit ne harcolt volna ki.” „Ott van mindenhol, ahol segíteni kell.” „Irigylésre méltó, ahogy Simonka György küzd Dél-Békésért (…) nála alkalmasabb képviselőt keresve se találnánk.” „Nekünk olyan képviselőre van szükségünk, akire bármikor támaszkodhatunk” – írták, mondták helyi közéleti emberek. Olyanok, akiket a térségben szűkebb környezetünkön kívül sokan ismernek és becsülnek Dél-Békésben.

Dávid Zoltán (Fidesz-KDNP) orosházi polgármester pedig ezt nyilatkozta: „Sokáig voltunk mellőzött szerepben, de ma már Simi vezetésével erős az érdekérvényesítő képességünk, és ezt a térség fejlődése bizonyítja.” Az egykori nagy ellenfél, az 1998-as battonyai búzaégető, a volt MSZP-s parlamenti képviselő, Karsai József 2018-ra már politikailag is domesztikálva a következőkkel ajánlotta Simonkát a választók figyelmébe: „Képes felülemelkedni a pártpolitikán. Ha segítséget kérek tőle, mindig talál megoldást. Bízom benne, hogy az emberek – látva az eddigi munkáját – még négy év bizalmat szavaznak neki.” A szabad demokraták egykori térségbeli fenegyereke és üdvöskéje, Medgyesegyháza volt polgármestere, Nagy Béla feladva minden korábbi elvét ekként beszélt Simonkáról: „Végre olyan képviselője van a térségnek, aki kiharcolja azt, ami jár a településeinknek. Simonka György garancia a további fejlődésre.” Aztán ő volt az, aki, mások mellett, Dél-Békés fejlesztéséért tüntette ki az akkor minden gyanún felülálló és hatalma csúcsán lévő Simonkát, aki ezt az elismerést és a legrosszabb időket időző dicsőítéseket nem csupán elviselte, hanem egyenesen el is várta. 

Mára nagyot változott a helyzet. Előbb Simonka körül kezdtek furcsa hírek terjengeni, majd született egy büntetőfeljelentés, amelyre a Központi Nyomozó Főügyészség megerősítéssel válaszolt, jelezve, igenis, nyomoznak a fideszes képviselő körül. Aztán jött a mentelmi jog kikérése, a gyanúsítás, majd megvádolták, megszületett a vádirat, s végül Simonka ott találta magát a vádlottak padján egy olyan ügyben, amelyben bűnszervezetben, különösen nagy értékre elkövetett költségvetési csalással vádolták meg.

Ilyen súlyú ügyben a rendszerváltás óra eltelt 32 évben magyar politikusnak még nem kellett tiszteletét tenni a bíróság előtt. Közben újra kikérték mentelmi jogát, mert az ellene megindult eljárást durván és törvénysértő módon akadályozni akarta. Majd a per során kerültek elő olyan részletek, amelyeken csak ámult az ember. A történésfolyamról az elmúlt években bő terjedelemben beszámoltunk itt és a Magyar Narancs hasábjain. Ma Simonka politikai és erkölcsi hulla, pártjának csak egy jókora ballaszt, akit nem is indít újra a választáson. Utána csak rossz szájíz, balhé, felháborodás, keserűség, düh, romok, a politikába vetett bizalom teljes hiánya, befejezetlen vagy el sem kezdett beruházások maradtak. S az, hogy saját zsebre is dolgozott.

A most folyó pere – amely csupán a termelési és értékesítési szövetkezeteknél eltapsolt 1,4 milliárd forintról szól – buktának néz ki. De a vádiratból kiderül, hogy az ügyészség elkülönítette az EU-források megcsapolásával összefüggő ügyeket, ahol a kárérték akár a többszöröse lehet az itteni közel másfél milliárdosnak.

A Simonkához közeli szervezeteknek már eddig is több száz millió forintot kellett visszafizetni, mert az ellenőrzések csak hiányosságokat és meg nem valósult projektek sokaságát találták. A bérlelkendezők egy jelentős része jelentős szereptévesztésben van, amikor Simonkát a beruházások és a pályázatok legfőbb motorjának tartja. Alapesetben egy önkormányzat, egy civil szervezet vagy egy gazdasági társaság pályázik a meghirdetett uniós programokra, amelyet az Irányító Hatóság – jó esetben – szakmai alapon bírál el, és pozitív döntés után folyósítja a pénzt. Azt a pénzt, amit többek között német, francia, holland és dán adófizetők biztosítottak az EU-nak, hogy támogatást adjon a leszakadó térségeknek, Magyarországon is. Nekik miért nem jár köszönet?

Dél-Békés „fantasztikus” fejlődése, „előrelépése” és „érdekérvényesítő képességének erősödése” 2010, Simonka hatalomra kerülése óta semmit sem változott. Szomorú leírni, de a térség mára még jobban leszakadt az országos és főként az EU-s átlagtól, mint korábban bármikor.

Ez is a Simonka-éra hagyatéka.

„Hihetetlen az a munkabírás, amivel a térségbeli fejlesztéseket viszi, és amellyel a lehatárolt forrásokat is kiharcolta Dél-Békésnek. Nélküle most nem tartanánk itt, ezt a munkát pedig folytatni kell” – állította ebben a Simonka-kiadványban Lantos Zoltán kevermesi polgármester. Hogy éppen Kevermes mennyit lépett előre az elmúlt 12 évben azt jól mutatja, hogy tavaly az Ingatlan.com portál több mint 525 ezer hirdetés alapján elkészítette az idei toplistát a kínálatban szereplő lakóingatlanok utcáiról, és megnézte azt is, hol a leg­olcsóbbak a házak. A rangsort a főváros V. kerülete vezeti, míg az egész országot figyelembe véve Kevermesen a legolcsóbbak. A különbség négyszázszoros (!). 

A fenti kijelentések óta csupán négy év telt el – ezért is, az egykori dél-békési hűbérúr bukása és vazalluscsapatának rossz emlékeket idéző ajnározása még elevenen itt van köztünk.

Akad-e a 120 ember közül, aki mára megbánta, amit mondott, vagy egész egyszerűen csak másként gondolja-e?

Nem tudni. Ám annyi bizonyos, hogy ennek eddig nem adtak hangot. Pedig a megtisztuláshoz és a normális közélet felé tett első lépésként ez elengedhetetlen volna.