Donald Trump folyton saját magát fényezi. Valószínűleg tényleg zseninek tartja magát, de mit ért el azon kívül, hogy szűk két hónap alatt sikerült világméretű zűrzavart okoznia? A válasz egy szóban összefoglalható: semmit, abszolút semmit, miközben a kudarcai számosak és látványosak.
Kétszer is bejelentette, hogy 25 százalékos vámot vet ki a kanadai és mexikói importra, és kétszer rögtön visszakozott, elhalasztva ezeket a döntéseket, hogy megnyugtassa a tőzsdéket, amelyek világszerte zuhanórepülésbe kezdtek a hír hallatán (Trump azóta újabb vámokat léptetett életbe kanadai termékekre, ld. a bekezdés alatti hivatkozást – a szerk.). A befektetőket és a gyáriparosokat nyilvánvalóan nem győzték meg ezeknek a vámoknak az előnyei, amelyekről Donald Trump azt állítja, hogy munkahelyeket és jólétet hozva újraiparosítják az Egyesült Államokat. Ezt világossá is tették, és mivel az elnök és barátai ki nem állhatják, ha a bukszájuk nem dagad a pénztől, az Egyesült Államoknak még várnia kell a beígért gazdasági csodaszerre.
Mi a helyzet a külpolitikával? Gázában Donald Trump látnoki módon kitalálta, mihez kezdjen ezzel a romhalmazzá vált tengerparti sávval, amelyet még mindig nagyrészt a Hamász irányít. Pofonegyszerű tervvel állt elő: miután megszabadította Gázát a kétmillió lakosától, Trump szállodákkal és kaszinókkal tarkított riviérává akarta alakítani, amelyet onnantól az Egyesült Államok ellenőriz. Hogy erre senki nem gondolt korábban! Jól átgondolt és figyelemre méltó ötlet, de sajnos sem Egyiptom, sem Jordánia nem kér abból a kétmillió gázai lakosból, akiket egyébként is bilincsbe verve kellene „evakuálni”, így a terv, amely emberiség elleni bűncselekménynek is minősül, megfeneklett, ahogyan Donald Trump hitelessége is.
Trumpnak meg kellett tagadnia a jobbkezét is, a lángész Elon Muskot, aki maga ellen fordította a saját minisztereit, amikor leépítette az alájuk tartozó dolgozókat anélkül, hogy kikérte volna a minisztériumok vezetőinek véleményét. A miniszterek egyenesen az Ovális Irodába mentek tiltakozni, olyan hangosan, hogy Donald Trump végül azt kérte: a leépítéseket mégse baltával, hanem „szikével” hajtsák végre.
Bravó, Elnök úr, igen szerencsés megfogalmazás! De mi a helyzet Európával, az Európai Unióval, amelyről szereti ismételgetni, hogy azt csak azért hozták létre, hogy „megszívassák vele az Egyesült Államokat”, és amelyet szívesen darabjaira szedne?
Nos, ez az Európai Unió az ön összes várakozását felülmúlta, hiszen most egyhangúlag, Magyarországot is beleértve, úgy döntött, hogy közös védelmet hoz létre az „európai autonómia” biztosítása érdekében. Még Nagy-Britannia is felsorakozott e törekvés mellé, hiszen London, Párizs és Berlin most már teljesen egyetért, hogy ön nélkül szeretnének boldogulni ezen a téren. Ebből a szempontból az európaiak még soha nem voltak ilyen egységesek, mint ma.
Káprázatos siker, Elnök úr, és mi a helyzet Ukrajnával? Ön ország-világ előtt megmutatta, hogyan bánik – az elnökén keresztül – egy olyan néppel, amelyik gyarmati agresszió ellen harcol három éve.
Volodimir Zelinszkijhez képest ön és az ön alelnöke közönséges bandavezéreknek tűntek azon a nyilvános találkozón.
Megtagadta Ukrajnától az amerikai fegyvereket és a hírszerzést. Bezárta előtte az Atlanti Szövetség kapuit. Hátba szúrta, de hogyan lesz képes demilitarizálni Ukrajnát? Hiszen Vlagyimir Putyin ezt szabta az amerikai-orosz megállapodás feltételeként.
Nem lesz képes rá. Nem fogja tudni megakadályozni, hogy az európaiak segítsék és felfegyverezzék Ukrajnát, így nagyon messze áll attól, hogy „alkut” kössön a barátjával a Kremlben, különösen tartós alkut.
Hét hét alatt annyi kárt okozott és annyi kudarcot halmozott fel, hogy már kiérdemelte a becenevét: Néró, a véreskezű, kártékony császár, aki szintén zseninek tartotta magát.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja, az EP izraeli-palesztin kétállami megoldásért dolgozó munkacsoportjának elnöke. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
