Egyelőre úgy néz ki, Magyar Péter és pártja megjelenése a politikai térfél egyik oldalát nagyon meg fogja rengetni, a másikat pedig még akár meg is rengetheti. A NER-cégvezetőből Magyar saját bevallása szerint is jó vezetőnek tartja az 1998 és 2002 körüli Orbán Viktort, a magyar ellenzéki választók jelentős része pedig hagyományosan jól rezonál arra, ha ezt az időszakot veszi elő valaki pozitív példaként. Hogy tényleg kiemelkedően jó kormány volt-e az akkori Fidesz, az ebből a szempontból teljesen lényegtelen, hiszen a közös emlékezet éppúgy eldöntötte ezt, mint azt, hogy az 1990-es MDF csupa tiszta kezű Igazi Konzervatívból állt, akiknek sajnos nem adott elég mozgásteret a liberális terror. Nem biztos, hogy van praktikus oka az akkori Fideszt visszasírni, sőt, tömegesen rajongani egy pártért, ami leginkább az akkori Fideszre emlékeztet üzenetekben, érzelmi viszont nagyon is van: az, hogy ameddig a 22 évvel ezelőtti társaságot csak fizikailag látjuk pár kiöregedett fasiszta nagybácsi képében – akik mellesleg ezzel simán halmozzák a kétharmados győzelmeket –, addig a 2002-től, de főleg 2006-tól érkezett társaság nap mint nap mutatja be szinte változatlan formában, miért akarta őket 2010-ben úgy elüldözni az egész ország, hogy még a saját demokráciáját is beáldozta érte. Szerintem túl nagy ár volt, de mégis vlahlahol érthető, hogyan lett egy olyan országból, ami az 1990-es évek elején választásokat is befolyásoló őszinte felháborodást tudott produkálni Csurka István antiszemita gondolataitól, olyan, ahol Csurka már valamiféle korát meghaladó zseniként van elmesélve.
Ezt az okot le lehetne írni pongyolán Gyurcsány Ferenc nevével, de akkor egyrészt megmaradnánk a Fidesz választási plakátjainak szintjén, másrészt bármennyire is csalogató egy ember nyakába varrni minden rosszat, a valóság ennél már megint bonyolultabb. Az ugyanis a szavazó teljes hülyének nézése, hogy ha elmondjuk, Gyurcsányt utálják. Biztos sokan utálják is persze, de valójában azt a politikát utálják, aminek speciel épp a DK a leglátványosabb képviselője, de most az evolúció ékes bizonyítékaként már beállt ehhez az MSZP-Párbeszéd-duó is, már amennyiben ezt a két pártot két pártnak tekinthettük 2014 óta. Az ellenzék – különösen annak nagyon régóta velünk élő része – ugyanis mintha abban élne, hogy a szavazókat, akik nem a Fideszre szavaztak, tulajdonképpen csak Orbán Viktor zavarja, és ha ő nincs, akkor csak némi tartalmi csere kell már, és építhetjük is tovább Magyarországot. A baj az, hogy ez már szavazói összetétel miatt sem lehet igaz: azon az 1500 emberen kívül, akiket február végén az évtized legnagyobb politikai botránya idején sikerült a DK-MSZP-Páreszéd- (és az egészen eleve félszívvel részt vett Momentum) triónak összetrombitálnia a Kossuth-térre, ugyanis az elérni vágyott szavazók jelentős része gondol valamit a politikáról azon túl is, mit csinál épp Orbán Viktor. Például kifejezetten taszítónak tartják, ha azok a pártok, amelyek valamilyen elvek mentén jutnak egy állításra, segget csinálnak a szájukból.
Ne ragadjunk le a DK-nál, úgyhogy kezdjük mással: az MSZP, az az MSZP, ami – az olyan praktikus motivációk, mint a történelmi égés elkerülése mentén – már a nulladik perctől azért harcolt, hogy önkormányzati választásokon kérdés nélkül újrázhassanak a 2019-ben nyert politikusok, most bejelentette, Józsefvárosban mind a 11 kerületben ráindít saját jelölteket az ellenzéki koalíció jelöltjeire. Pikó András polgármester vezetési stílusáról speciel lehet hallani kritikákat, de azt nem lehet állítani, hogy ne lenne esélyes és népszerű polgármester. Az ottani MSZP közös problémája az, hogy kevés hely jutna nekik a Pikó vezette testületben. Ez, ugye, ezek szerint nem része a Fidesz erősítésének, hiszen arra azért lehet következtetni, hogy nem a kormánypárti szavazókat fogja elszívni a külön induló MSZP – bár azért jár némi taps a pártnak, amelyik így egy hely helyett inkább nullát szerez valószínűleg. De emeljük ki akkor már a DK-t is, ami Magyar Péter megjelenése után hirtelen petíciót indított annak érdekében, hogy senki ne induljon rá senkire sehol, hiszen az csak a Fideszt erősíti. Ez ugyanaz a DK, ami a múlt év végén Miskolc kifejezetten népszerű ellenzéki polgármesterére akarta ráindítani a saját emberét. De részint ide kapcsolódik, hogy a párt a saját jelöltjének előválasztási bukását is azzal tenné semmissé a XII. kerületben, hogy az előzetes feltételeket felrúgva indulnak rá a győztes MKKP-elnök Kovács Gergőre. De hát talán Karácsony Gergelynek sem indokolatlan odavetni, 2021-ben még magát is beáldozta azért, hogy ne Dobrev Klára legyen az ellenzéki miniszterelnök-jelölt, a DK látványosan csuklóztatta a nyilvánosság előtt, hogy most ő legyen a DK listavezetője Budapesten, Dobrev Klára pedig a miniszterelnökségre leginkább alkalmas ember. Említhetjük még a Momentumot is akár Zuglóban, bár ott azért az igazsághoz hozzátartozik, hogy Horváth Csaba nem az a klasszikusan sikeres polgármester, amilyet elképzelne magának az ember a Fidesz helyett.
A visszásságokat bizonyára napestig lehetne még sorolni, de a leglátványosabb példákból már lejön az, amiért a Tisza Párt úgy is sikeres tud lenni a térfélen, hogy közben Magyar Péter összevissza beszél jelzavarónak nézett CB-rádiókról és nem létezett rendőrségi tömegbecslésekről. Azért, mert még a sokszoros önellentmondás is elviselhetőbb, mint a politikai játszóterüket alanyi jogon a tulajdonuknak tekintő politikusok. Tulajdonképpen 2019 óta nem született hiteles kép arról, hogy valójában mekkora igény van egyes pártokra: akkor az EP-választáson sokan eléggé meglepődtek, miközben egyszerűen csak azt a választási igényt fejezte ki, hogy legyen valami politikai teljesítmény is a pártok mögött, márpedig abban a kampányban messze a DK és a Momentum mögött volt a legtöbb, míg az MSZP és a Jobbik teljesen őszintén gondolta, hogy nekik elég, hogy ők az MSZP és a Jobbik.
Mindössze öt év telt el ahhoz, hogy a teljes ellenzék adottságnak vegye a politikai felállást: van a Fidesz, ami mindenkit rommá ver, és vannak ők, akik már az indulással megtették, amit meg kell. Készülhet Brüsszel, készülhetnek az önkormányzatok a szokásos hisztire, hogy ilyen ellenszélben nem lehet dolgozni, vidékre nem érdemes járni, mert senkit nem érdekelnek és nem is fognak soha, a kormányzati propaganda verhetetlen, és mi mindannyian ki vagyunk szolgáltatva, de azért a maradék helyeken még meg tudjuk menteni magunkat és a klientúránk egy részét. Ebbe tenyerelt bele Magyar Péter, aki a legfrissebb lapszámunkban megjelent cikkem szerint nemcsak kívülről tűnik úgy, hogy sértettséget okozott, hanem belső kommunikációban is előhozta a legrosszabb politikusi reflexeket. Lehet ugyanis kiabálni, hogy kártékony elvenni egymástól a szavazatokat az ellenzékben, de az így keltett zaj csak elnyomja azt a talán azért létező jótékony suttogó hangot, ami felteszi a kérdést:
ha egy két hónapja létező politikai erő képes elszívni a vérrel és verítékkel összeszedett szavazóinkat is, az mint mond el a pártunkról?
A választ mindenki eldöntheti maga, ahogy azt is: mi az oka annak, hogy a lengyel utat követve úgy tűnik, Magyarország is csatlakozhat ahhoz a klubhoz, ahol a jobbközéptől balra gyakorlatilag minden megszűnik.
Ennek az iránynak része lesz a júniusi szavazás is, ahol hosszú idő után vitán felül kiderül, mire van igény. Olyan sokra amúgy biztosan nincs, ez pedig már a Tisza-jelenség maga: egyelőre elég tisztán kirajzolódik a kép egy olyan szavazómagról, amelyik tényleg csak azt várja el a politikusoktól, hogy legalább ameddig ellenzékben vannak, addig próbáljanak valami gerincet mutatni a külvilág felé. Hogy egy Fidesz környékéről frissen kicsekkolt figura képes ezt magáról elhitetni a leginkább, az még jobban értékeli az establishment ellenzék politikai teljesítményét, mint az utcára kivitt kevés ember. Utóbbit ugyanis még meg lehet magyarázni rossz idővel, félelemkeltő légkörrel, propagandával és hasonló hülyeségekkel. De azt már nagyon nehezen, miért látnak a szavazók többet egy szinte teljesen ismeretlen nevekből álló EP-listában, mint a nagy csinadrattával bejelentett árnyékkormányban. Bizonyára megint a szavazók a hülyék, de a politika már csak olyan dolog, hogy a szavazók lecserélhetik a politikusokat. Fordítva sajnos nem megy.
