Martin József Péter

Csak szemfényvesztés?

A magyar kormány korrupció elleni intézkedései az uniós pénzek kiszabadítása érdekében

  • Martin József Péter
  • 2022. október 12.

Publicisztika

Tíz éve, a Transparency International (TI) Magyarország fogalmazta meg először: a magyar államot foglyul ejtették. Az angolul frappánsan state capture-ként leírt jelenségnek – miként arról a nemzetközi szakirodalomban bőségesen lehetett olvasni az elmúlt években – számos megnyilvánulási formája van.

A magyar eset nem a klasszikus oligarchikus (ilyen volt a jelcini Oroszország vagy Babiš Csehországa), és nem is a pártalapú foglyul ejtésre példa (utóbbihoz hasonlít a lengyel eset), sokkal inkább a politikainak is nevezett közhatalmi zsákmányszerzésre. Azaz arra, amikor egy dinamikusan változó, informális csoport – amely politikusokból, továbbá oligarchákból, üzletemberekből és strómanokból áll, és jobbára a kormányfőé a végső szó – ejti foglyul az államhatalmat. Némileg pontosítva Tóth István Jánosnak a múlt heti Narancsban megfogalmazott állításait: ez a közhatalmi struktúra ágyaz meg a gazdaságban a haveri államkapitalizmusnak (erről szintén majd’ egy évtizede beszélünk) – így a két jelenség egymást erősíti. (Az említett interjút lásd: „Leállni nem lehet”, Magyar Narancs, 2022. október 6.)

A foglyul ejtett állam

Mit jelent ez a fogalom? Magyarországon az intézmények többségének a vezetését az elmúlt évtizedben megszállták a kétharmados hatalom lojális szereplői, a többit megszüntették vagy kiüresítették. Az állam foglyul ejtése nagyjából az évtized közepére befejeződött, s ez alól éveken keresztül egyetlen, igaz, jelentős kivétel volt: a bírósági rendszer. A bíróságok hosszú éveken keresztül őrizték autonómiájukat; mára azonban egyre nagyobb nyomás nehezedik rájuk, és nagy kérdés, hogy meddig képesek ellenállni. Mivel a bíróságok alapvetően decentralizáltan működnek – szemben például a rendkívül központosított ügyészséggel –, itt valamivel nehezebb a hatalom dolga, ha befolyásolni akarja a döntéseket. De az állami hatalomtechnikusok ezt is megoldják: az ügyelosztás rendjén és az előléptetési-jutalmazási rendszeren keresztül olyan helyzetet teremtenek, ami mára súlyos kétségeket ébreszt azzal kapcsolatban, hogy a bíróságok meddig tudják fenntartani – az államhatalom berkein belül működő szervek közül utolsó bástyaként – az ellensúlyszerepüket az autokratikus Orbán-rendszerrel szemben. A Kúria bevétele fenyeget a legnagyobb veszéllyel, hiszen az ország első számú ítélkező fórumának a döntései alapvető befolyással bírnak az ítélkezésre. (Az eddigi függetlenséget jelzi, hogy a TI Magyarország a közérdekű adatok megismerése érdekében indított többtucatnyi pere túlnyomó többségét megnyerte az elmúlt nyolc évben. Az már más lapra tartozik, hogy ezek az ítéletek többnyire következmények nélkül maradtak.)

A state capture jelenségéből az következhet, hogy bármilyen új intézményt hoz létre a kormány, az szükségképpen része lesz a NER hatalmi gépezetének. Valóban nehéz elképzelni, hogy tizenkét év után bármi megváltozhat. Ha pusztán a fentiekből indulunk ki, akkor a kormány elmúlt hetekben beterjesztett és elfogadott, korrupció elleni csomagjára kapásból rá lehet sütni, hogy az nem más, mint szemfényvesztés. Ennek lehetne minősíteni az új, Integritás Hatóság néven létrejövő szervezetet is, amely elsődlegesen az uniós pénzek szabályszerű felhasználásáért lesz felelős. Kétségtelen: Magyarországon jelenleg Patyomkin-demokrácia van. A kellékek a helyükön vannak, de a díszletek mögött – miként sok évvel a Free­dom House, a TI és számos tudományos elemzés után az Európai Parlament is határozatba foglalta – a demokrácia és a diktatúra közötti átmeneti rendszer, azaz „hibrid választási autokrácia” ül tort.

Itt véget is érhetne ez a cikk, mondván, semmi nem fog változni, sőt nem is változhat meg semmi. A kormány által az Európai Bizottságnak ajánlott, 17 intézkedésből álló, korrupció elleni csomag, és az annak részét képező két, már elfogadott törvény, valamint a parlament előtt lévő öt további törvényjavaslat értékelését ezzel rövidre is lehetne zárni. Gondolkodni vagy mérlegelni nem is kellene, csak magabiztosan kijelenteni: a kormány ezután is megvezeti majd nemcsak a hazai közvéleményt, hanem az EU-t is. Mindez jól beleillene a magyar közéletet jellemző bináris, leegyszerűsítő, nemegyszer szemellenzős gondolkodásba is.

Persze lehet, hogy pár hónap múlva tényleg kiderül, hogy parasztvakítás az egész, és Orbán Viktor olyan „zseniális”, hogy ördögi módon megvezeti az egy évtized után most éppen tettre kész Európai Bizottságot, annak tisztségviselőit és a politikus biztosokat, a tagállamokat, nem beszélve az Európai Parlamentről. Mégis azt állítom, hogy az „egész csak ócska szemfényvesztés” következtetése ebben a pillanatban egyrészt nem a valóság reális értékeléséből indul ki, másrészt árt a demokrácia és a jogállam ügyének.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.