A magyar kormány hagyományosan szereti saját választásként megélni másik országok választását. Ennek köszönhetően meglepően sok fejben él úgy az elmúlt pár hónap, mintha Orbán Viktor nyerte volna meg az amerikai elnökválasztást, de Orbán Viktor osztrák választást is tudott nyerni, korábban pedig szlovák választást is, vannak továbbá eredményei Csehországban, és korunk másik nagy gondolkodójával, Bunyós Pityuval együtt Hollandiát is a Fidesz-KDNP uralma alá hajtották gyakorlatilag.
Az ok egyszerűen annyi, hogy a szuverenista és a saját belpolitikájának – külső erőktől és a magyar társadalomtól való – háborítatlanságára oly kényes Fidesz amolyan aktivista módon szeret szurkolni a saját szövetségeseinek, miközben sorosista szövetkezést lát minden olyan eredmény mögött, amelyek nem a szövetségseinek kedveznek. Erre a felfogásra egyébként a magyar parlamenti ellenzék is évek óta ráépíti a maga hülyeségét, hiszen 0 százalék környékén lévő pártok is képesek rendszeresen saját sikerként és Orbán bukásaként ünnepelni, ha kikap a populista jobboldal Szlovéniában. És persze némi önkritikát gyakorolva azt sem szabad elfelejteni, hogy a magyar sajtó külpolitikai részlege is nagyon szereti a világot az „Orbán szövetségese-Orbán ellenlábasa” részre felosztani.
Az elmúlt hetekben viszont történt valami nagyon furcsa dolog: az a Fidesz, ami tényleg életvitelszerűen kommentálja más kormányok minőségét, a román elnökválasztás körüli dolgokban egyszerűen kussol.
Nagyjából ott meg is áll minden, hogy arra buzdítanak, a romániai magyarok szavazzanak az RMDSZ-re, illetve a félmillió szavazatnak kösznhetően erős lesz a magyar képviselet. Ha valaki valamiért csak Orbán Viktor Facebookján keresztül gondolná helyesnek megérteni a világot, akkor nemcsak elmés, és az üzenethez csak a legritkábban kapcsolódó szólásmondásokkal és rosszul használt bibliai idézetekkel gazdagodna, hanem fogalma sem lenne arról, hogy egy bizonyos Călin Georgescu megnyerte az elnökválasztás első fordulóját, hogy aztán a román alkotmánybíróság eltörölje az egész eredményt, miután kiderült, az oroszok a TikTokon keresztül valószínűleg az egész választást manipulálták, de a választási rendszert is 85 ezer kibertámadás érte. Azóta már sorra tartóztatják Georgescu embereit is. Az alkotmánybíróság döntése egyelőre minimum kérdéses, a választási pszichózisban pedig már szinte elfelejtődik, hogy Georgescu nemcsak gyaníthatóan az oroszok által szeretett nyugatellenes jelölt, hanem kifejezetten ultranacionalista is, akiben bevallottan pozitív képek élnek a románok legionárius múltjáról. Ennek fényében az állam területén élő magyar kisebbség bizonyára nem járna jól a korábban teljesen esélytelennek gondolt figurával.
A Fidesznek erről egy mondata nem volt, ami már csak azért is meglepő, mert Szlovákiában nemcsak nyíltan kampányoltak a korábban amúgy szintén kifejezetten magyarellenességben utazó Robert Ficó mellett, de amikor Fico és emberei ellen nyomozás indult, Szijjártó Péter külügyminiszter többször is arra utalt, hogy ezzel csak el akarják lehetetleníteni a brüsszelita erők ezt a kiváló embert. Pedig Georgescu eredményének elkaszálásához aztán tényleg első kézből vehetik át a narratívát, hiszen maga a független elnökjelölt is sorosista összeesküvést látott, és szerinte az eredményt az Európai Unió nyomására semmisítették meg. Sőt, egész pontosan azt állítja, hogy a bíróságot az Európai Unió és a NATO-országok egy csoportja irányítja, amely az ukrajnai háború fenntartására irányuló törekvésük miatt nyomást gyakorolt a választások érvénytelenítésére, és amelynek célja a demokrácia felforgatása az országában. Ráadásul azt is hozzátette, hogy a NATO már a háború fenntartásában érdekelt, ő viszont békekonferenciát szervezett volna, amire meghívja Volodimir Zelenszkijt és Vlagyimir Putyint. Călin Georgescuról már nagyjából mindent megírtak, amit meg lehet, ezért ahelyett, hogy beállnék a sorba, csak egy dolgot jegyeznék meg. Egy olyan politikusról van szó, aki a hungarofób nacionalista román hőbörgésből megszületett AUR nevű párttal került a politikai nagypályára – ennek a társaságnak az elvbarátai, hívei gyalázták meg az úzvölgyi magyar katonai temetőt – , hogy aztán a radikalizmusból különféle európai célok miatt visszavett párt (Giorgia Meloniék az Európai Parlamentben az AUR-t vették be végül a frakciójukba a Fidesz helyett) azért szakítsa meg vele a formális kapcsolatot, mert nem akarták magával cipelni Georgescu szimpátiáját az 1940-es években pogromokat és különféle, a fasiszta ideológiával mindenhol együtt járó szörnyűségeket elkövető vasgárdisták, legionáriusok iránt.
A TikTokon különféle alternatív kampányokat folytató és a modern fasizmust képviselő, spirituális tanácsokat is osztó elnökjelölt sztorija a választási eredmény megsemmisítésével tehát tényleg minden, amin imád hisztizni a magyar kormány a Facebookon, de most mégsem teszik.
Mi is itt a baj? Nos az, hogy a Fidesszel saját maga jött szembe Romániában, saját magukkal nem tudnak mit kezdeni pillanatnyilag. Hiszen az, amit Magyarországon szuverenitásnak hívunk, Romániában például azt kéne, hogy jelentse lefordítva, hogy semmi közünk ahhoz, mit csinál éppen a román kormány Csíkszereda lakosságával. Ha egy hangsúlyozottan nacionalista román vezető kerül hatalomra, annak logikus következménye lesz a helyi magyarság jogainak megnyirbálása, vagy mondjuk az ellenük folyó, a román politikai hagyományoknak amúgy is mindig részét képező hergelés. Hogy mi történik, ha egy populista jobboldali vezető belpolitikai érdekekből kezdi el a kisebbségek szívatását, azt épp Szlovákiában láthatjuk, ahol Robert Fico és kormányzati partnerei olyan hálásak a magyar fél választásokon nyújtott segítségéért, hogy Fico előbb az Európai Tanácsaban nem állt ki semmilyen szinten Orbán mellett, majd kiderült, hogy magyar iskolákat zárnak be, illetve terítéken van az amúgy is magyarellenes nyelvtörvény további szigorítása. Úgy tűnik, ezekben a kérdésekben amúgy következetes a magyar kormány, hiszen nem mond semmit.
Visszatérve a román politika új csillagára: összességében semmi baja nem kéne, hogy baja legyen vele a Fidesznek. Hol diszkrét, hol egészen nyílt oroszbarátság? Pipa! A Nyugat és a titokzatos háttérhatalom okolása mindenért? Pipa! A modern történelem legsötétebb időszakának rehabilitálása? Pipa! Kisebbségek elleni hergelés? Óriási pipa! Nettó tudománytagadás? Naná, hogy pipa! Hát itt aztán tényleg minden adott ahhoz, hogy a magyar narratívában ne egy radikális jobboldali károkozóról legyen szó, hanem egy szuverenista, nemzeti jobbközép politikusról, aki felveszi végre a harcot, ledobván magáról a brüsszeli rabigát. Mindezt ráadásul úgy, hogy ameddig úgy nézett ki, lesz második forduló is, az ellenfél a kifejezetten liberális USR jelöltje, Elena Lasconi lett volna. Az USR támogatása elég vékony jég Magyarországon, hiszen a teljes Momentumot azért tudta pellengérre állítani a Fidesz korábban, mert az USR-t támogatták egy korábbi választáson a magyar jelöltek helyett, de hát a Fidesznél eleve óriási bűn liberálisnak lenni.
A Fidesz Romániában tehát nemcsak saját magával találkozott szembe, hanem a saját káros gondolataival is. Magyarországon ugyanis épp Trianonnak „köszönhetően” kifejezetten könnyű és tét nélküli etnonacionalista politikát csinálni: nincsenek jelentős számú nemzeti kisebbségeink, annak a kevésnek pedig nem olyan nagy engedmény engedni a saját nyelvük használatát és fenntartani pár iskolát. Hergelni ellenük teljesen felesleges, mert kicsit sincsenek szem előtt, pár szavazatot pedig optimális esetben még hozhatnak is. Ezért lehet hangsúlyozni, hogy Magyarországot „magyar országnak” kell megtartani, hiszen ez már eleve megoldódott 1920 júniusában, és azóta csak arra kell vigyázni, nehogy az országba engedjük Soros György teherautóval ideöntött migránsait. Ha viszont ugyanez történik Romániában, annak van tétje, például a Fidesz által pajzsra emelet határon túli magyarok számára.
A Fidesz a román vonalon csapdába került, többszörösen is: bár a párttól igazán nem áll távol a saját vállalt világnézetének szembeköpése akár heti több alkalommal, azért a kifejezetten hungarofób (igen, ezt hívják annak, nem azt, amikor a demokráciát kéri számon valaki) politikus támogatása úgy tűnik, még itt is necces.
A Fidesz romániai csápjaként létező RMDSZ nem választhatta a lapítást, a hatásokról pedig érdemes elolvasni ezt a Transtelex-cikket: miután beálltak Lasconi mögé, tömegesen háborodtak fel a hosszú évek kemény munkájával putyinizmusra nevelt saját szavazóik, amiért nem az elitellenes, az ő szájízüknek megfelelő oroszpárti jelöltet ajánlja neki a pártjuk. És teljesen igazuk van: a liberális jelölt csupa olyan dolgot ígér, amit az orbánizmus elutasít, legyen az a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, demokrácia, a nyugati irányvonal megőrzése, és úgy általában egy olyan ország, ami mindenkié. Az RMDSZ többek közt a „kisebbik rossz” elvével indokolta döntését. Csakhogy ez nem elég: azok a határon túli magyarok, akik fideszesek (a közmegegyezéssel szemben nem mindenki az, csak az antiorbánista rész egyszerűen nem szokott szavazni), csak nem nyelik le, hogy a magyar miniszterelnök ellenségére szavazzanak, hiszen most már nagyjából húsz éve Orbán Viktor az univerzum közepe ezen a világképen.
Maga Orbán Viktor pedig nem mond inkább semmit, tehát kénytelenek maguktól dönteni, a logikus döntés pedig az a politikus, aki mondandójában leginkább hasonlít Orbán Viktorhoz.
A Fidesz összeférhetetlensége saját magával nemzetközileg visszavezet egy sokkal mélyebb hazugságra: arra, hogy milyen erők uralma ideális, ha kisebbségekről van szó. Azt ugyanis a Fidesz egyetlen politikusának sem szabad bevallania, hogy például Romániában és Szlovákiában is magától értetődő módon akkor jobb magyarnak lenni, ha olyan világnézetű kormányok győznek, amiket a Fidesz a maga által felfújt és telefingott buborékban minimum a sátán helytartóiként kezel. Kisebbségnek lenni ugyanis általában akkor jobb, ha senkit nem zárnak ki a nemzethez tartozásból, miközben mindenki megélheti a saját identitását, legyen az a csíksomlyói búcsún való részvétel vagy a Bukarest Pride. Orbán Viktort érdekes módon sehol nem a polgári jobbközép politikusai tekintik példaképnek, hanem például az AUR-elnök George Simion, aki nemcsak a már feljebb említett hungarofóbiájáról ismert, hanem arról is, hogy 2021-ben magát a román Orbán Viktornak nevezte.
A Fidesz kussolása a romániai helyzetről ennek a beismerése: nincs mondanivaló, hiszen minden kijelentés olyan súlyú beismeréssé változna, mint amikor Orbán Balázs véletlenül kikotyogta, hogy az 1956-os forradalmárok Budapesten azért mégis csak jobban jártak volna, ha megadják magukat az oroszoknak.
Tudván, hogy mennyire érdeklődő a magyar társadalom valójában, nem hiszem, hogy a román helyzet valamiféle általános tanulsággal szolgálna azok számára, akik a többségi társadalom büszke tagjaként elnyomva érzik magukat, de azért mégis érdemes megemlíteni valamit. Ha valaki elolvassa az RMDSZ-elnök Kelemen Hunor sirámait az Indexen a magyar közösségekre leselkedő borzasztó veszélyről a román szélsőjobb minden fronton megtörtént előretörése miatt, akkor mindig jusson eszébe: az, hogy valami ilyesmit érezhetnek a magyarországi melegek, cigányok, bevándorló hátterű lakosok vagy csak egyszerűen liberálisabb vagy netán balosabb személyiségek akkor, amikor egy olyan kormány jut hatalomra egy kis trükközés után mindig kétharmados többséggel, ami vagy a létezésüket sem fogadja el, vagy valami üldöznivaló fizetett ügynökcsoportnak ábrázolja őket a feltüzelt szavazói előtt. Olyankor is nehéz csendben maradni.
