Ne legyünk vakok! A Kreml több vagonnyi pénzt költött szavazatokra, és majdnem sikerült neki újból Oroszország körüli pályára állítania Moldovát. Romániában algoritmusokkal és vastag csekkfüzetekkel úgy helyzetbe tudott hozni egy korábban ismeretlen oroszbarát jelöltet, hogy az megnyerte az elnökválasztás első fordulóját. Az eredményt azután a román alkotmánybíróságnak kellett megsemmisítenie. Grúziában egyre brutálisabban lépnek fel az Európa-barát tüntetőkkel szemben, akik kitartóan tiltakoztak a legutóbbi parlamenti választások manipulálása ellen.
Miközben a Közel-Keleten egyre inkább kicsúszik a lába alól a talaj, Vlagyimir Putyin éjjel-nappal azon dolgozik, hogy újjáalakítsa a szovjet blokkot. Ukrajnában nem csak egyetlen ország függetlensége a tét. Az ukránok egész Európa szabadságát védik, mert egy olyan földrészen, mint a miénk, ahonnan az Egyesült Államok egyre inkább eltávolodik, az erőviszonyok nagyon gyorsan a világ legnagyobb területű országa, Oroszország javára billenhetnek, különösen, hogy Kína, a világ második legnagyobb gazdasága támogatja.
A háborútól való félelmükben sok európai választó hajlik kiegyezésre Moszkvával, ahogy azt a választási eredmények mutatták Grúziában, de Moldovában és Romániában is. Annak ellenére is, hogy három év alatt Oroszország csak Ukrajna területének az egyötödét tudta elfoglalni. Mégis, a szélsőjobb-, szélsőbal- és egyéb oldali politikai pártok, a magyar miniszterelnök és talán hamarosan mások is amellett érvelnek, hogy meg kell békíteni az agresszort. Méghozzá azzal, hogy ma Ukrajnát, holnap pedig, ha szükséges, egykori birodalmának más részeit is átengedjük neki.
A háborútól való félelem, amit Vlagyimir Putyin az atomfegyverekkel való fenyegetőzésével is tudatosan szít, aláássa az európai politikát. Ne legyenek illúzióink: ha Donald Trump holnap megállapodna az oroszokkal Ukrajna felosztásáról, és megtiltana bármilyen nyugati szövetségkötést a független Ukrajna megmaradt részeivel,
ha Vlagyimir Putyin győztesen kerülne ki az általa indított háborúból, sok európai ország úgy döntene, hogy elkezd egyezkedni Moszkvával.
Ez az egységünk végét jelentené, és annyira meggyengülnénk tőle, hogy ezután folyton azt kellene figyelnünk, hogy amit teszünk, elfogadható-e Oroszországnak, ahogyan a hidegháború idején Finnország volt kénytelen így tenni.
Vagy úgy döntünk, hogy valóban kiállunk Ukrajna mellett, vagy megelégszünk a tehetetlen vazallusok félfüggetlenségével. Vagy felkészülünk arra, hogy egyedül, az Egyesült Államok nélkül vállaljuk Kijev megsegítésének a katonai és pénzügyi terheit, vagy Oroszország lesz az Óvilág domináns hatalma. Vagy összefognak azok az európaiak, akik Vlagyimir Putyin útjába akarnak állni, vagy nem leszünk többé politikai tényezők.
"Álmodozol! Már vége a dalnak" – mondják majd sokan, azzal érvelve, hogy sem a fegyveres erőnk, sem a költségvetésünk nincs meg hozzá, hogy pótolni tudjuk az Egyesült Államok visszavont támogatását, miután Donald Trump cserbenhagyja Ukrajnát. Ugyanakkor Joe Biden éppen azon dolgozik, hogy az Egyesült Államok annyi fegyvert és pénzt biztosítson az ukránoknak, amennyi a nyárig kitart. Ez elég idő arra, hogy Lengyelországgal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával és a februári választásokból kiemelkedő Németországgal alakítsunk közös európai frontot.
Ha ez a négy hatalom összezár, más európai fővárosok is követni fogják a példájukat. A közvélemény az ő oldalukra áll majd. A befagyasztott orosz vagyonból finanszírozzák a szükséges erőfeszítéseket, és ráébredünk, hogy Vlagyimir Putyin éppúgy nem engedhet meg magának egy elhúzódó háborút Ukrajnában, mint ahogyan szíriai szövetségesét sem tudta megvédeni; hogy az európai ellenállás képes valódi kompromisszumokra kényszeríteni Putyint; hogy Donald Trumpnak sincs rá oka, hogy kezet nyújtson neki – egy vesztesnek; és hogy egy olyan Európa, amely keresztül tudta vinni az akaratát, arra is képes lesz, hogy kiegyensúlyozott kapcsolatokról tárgyaljon az Egyesült Államokkal és Afrikával, Kínával és Oroszországgal. Van választásunk, feltéve, hogy hajlandóak vagyunk gyorsan és habozás nélkül dönteni.
(Bernard Guetta francia európai parlamenti képviselő, a centrista-liberális Renew Europe frakció tagja 2019 óta. Franciaországban újságíróként ismert: a nyolcvanas években a Le Monde kelet-európai tudósítója, majd közel harminc évig a France Inter közszolgálati rádió külpolitikai kommentátora volt.)
