Heil Péter

Kincs, ami nincs

Mit tesz az Orbán-kormány azért, hogy Magyarország hozzájusson az uniós forrásokhoz?

Publicisztika

Az EU-támogatásokért felelős miniszter, Navracsics Tibor, decemberben kétszer is győzelmi pózban állt a sajtó elé. Minden célunkat elértük – mondta –, aláírtuk az összes olyan megállapodást, amely lehetővé teszi az európai uniós forrásokhoz való hozzáférést. A kormánypárti médiabirodalom izibe’ szét is kürtölte a hírt: Brüsszel meghátrált, Orbán Viktor ismét győzött.

A brüsszeli aranyvonat azonban azóta sem érkezett meg.

Nem jön

Ha a kormány és az Európai Unió viszonya egyébként rendben lenne, akkor Magyarország az elkövetkező néhány évben legalább 15 ezer milliárd forint friss támogatásra számíthatna. Navracsics Tibor bejelentése nyomán eddig ennek kemény 0,8 százaléka szabadult fel, likviditási előlegként. Ami semmire sem elég, tán még a tavaly-tavalyelőtt „hozomra” kiírt pályázatok számláinak fedezésére sem. Pedig az EU pénzére nagyobb szükség lenne, mint valaha. A 2023-as költségvetés még életbelépése előtt tarthatatlanná vált, így módosítani kellett. Az államkassza üres, miközben az infláció tovább gyorsul, és decemberben – egészen elképesztő 27 százalékkal – megint Európa-csúcsot döntött.

Ha hinnénk a kormánynak, akkor gondolhatnánk azt, hogy az újabb fennakadás csak átmeneti lesz. Csakhogy ez ugyanaz a kormány, amely másfél esztendeje mindent megtett azért, hogy a közvélemény lehetőleg semmi érdemit ne tudjon meg az áldatlan vitáról, amelybe saját magát belekeverte – és vele együtt mindannyiunkat. Ugyanaz a kormány, amely – miután hiába ígérte meg újra és újra, hogy most aztán már tényleg itt a pénzeső – továbbra sem meri bevallani, hogy az unió érdemi támogatása még a legoptimistább, egyben legkevésbé valószínű forgatókönyv szerint sem érkezhet meg fél éven belül. Sőt, ha végül egyszer mégiscsak megjönne, akkor is csak évek alatt, fokozatosan, a tervek teljesítésének arányában folyhatna majd be. Nem véletlen, hogy a kormány most már hónapok óta hol a Gazpromnál, hol a kínaiaknál kuncsorog mérgező uzsorahitelért. Az állam adósságát folyamatosan törleszteni kell. És ha a magyar polgárokkal és cégekkel szemben fennálló tartozást az infláció segítségével alaposan le is lehet olvasztani, a nemzetközi hitelezők csak a kemény valutát fogadják el, a képlékeny miniszteri ígéreteket nem. Rossz leírni, de a helyzet egyre inkább emlékeztet a válságos kilencvenes évekre.

A pénzügyminiszternek így még jó ideig nadrágszíjat kell húzogatnia és padlást kell sepregetnie. Egyrészt azért, mert az uniós milliárdok sosem jelentettek azonnal hozzáférhető ingyenpénzt. Márpedig neki most arra lenne szüksége. Nem véletlenül delirál Matolcsy György is a szerinte párnacihában rejtőző lakossági ezermilliárdok megmozdításáról. Másrészt azért, mert a közpénzügyi kutyaszorítóból kivezető útnak még körvonalai sem látszanak. A kormány továbbra is makacsul titkolja, hogy az EU feltételeinek miként kíván megfelelni. Sőt valójában még most is tagadja, hogy egyáltalán bármilyen probléma lenne azon túl, hogy Brüsszelnek és Budapestnek néhány dologban eltér „a politikai ízlése”.

A tennivalók

Az, aki ezek után nem bízik a boldog, fényes jövőben, kénytelen a brüsszeli ellenség rádiójeleit lehallgatni. Azokból ugyanis előbb-utóbb mindig kiderül a csízió. Jelen esetben az, hogy az Orbán-kormány az elmúlt kilenc hónap minden alkudozása ellenére hosszabb feladatlistával néz szembe, mint eddig bármikor, és hogy ennek a listának egyik-másik tétele a NER számára többszörös gyökérkezeléssel érne fel. Orbán Viktornak hosszú évek kemény munkájával sikerült elérnie, hogy Magyarország kormánya lehessen az a céltárgy, amelyen az Európai Unió az elmúlt 3–4 évben kikovácsolt, az EU adófizetőit megvédendő fegyvereit exkluzív jelleggel kipróbálja. Sőt elérte azt is, hogy e kétes pozíció odaítélésében ne csak a sokszor megátkozott „brüsszeli bürokraták”, hanem a tagállamok vezetői is egyet­értsenek. A hírek szerint még a radikális jobboldal új üdvöskéje, Giorgia Meloni olasz miniszterelnök is.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.