Bak Mihály

Lenne miért, lenne miből

Az eltunyult Nyugat és az Ukrajna elleni háború

Publicisztika

„Európa hozzáállása Oroszországhoz a biztonsági párbeszédben konstruktívabbá válik, amikor az orosz hadsereg megközelíti az Ukrajnával határos keleti EU-államokat” – jósolta nemrég Konsztantyin Gavrilov, a bécsi állandó fegyverzetkorlátozási (!) tárgyalások egyik vezető orosz diplomatája.

Sőt, szerinte a hevület akkor fog csökkenni, amikor csapataik Lengyelország, Románia, Magyarország és Szlovákia határánál állnak; akkor teljesen más lesz a hangnem.

Az elmúlt időben egyre-másra hangzanak el hasonló nyilatkozatok ilyen-olyan hivatalosságok részéről, leggyakrabban Dmitrij Medvegyev exelnök-exkormányfőtől. Ma azonban már nem intézzük el kézlegyintéssel az efféle „futóbolondokat”, annak ellenére sem, hogy az ukrajnai háború bizonyítja: az újszovjet birodalmi törekvések mellénye lötyög a rezsim testén. Noha a szemünk előtt foszlott szét az orosz haderő legyőzhetetlenségének mítosza, a beszélő fejek nagyotmondásait mégis egyre komolyabban veszi a világ. (Medvegyev legutóbb egy olyan térkép előtt tartott előadást, amelyben Ukrajna egy keskeny sávot nem számítva megszűnt létezni, területei Lengyelországhoz, Romániához és Magyarországhoz vándoroltak.) Az orosz szándék megvan – véli Csiki Varga Tamás, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézet (SVKI) tudományos főmunkatársa is. Nem látszik az a pont, ahol a két oldal belátná, hogy célját nem tudja elérni, és nincs értelme tovább háborúzni. Ráadásul az enyhülés a jövőben sem látszik lehetségesnek: Putyin mind az öt, Ukrajna biztonságát garantáló nemzetközi egyezményt felrúgta két éve – miért hinnék el neki egy békemegállapodás betartását? Az Európai Uniónak és partnereinek, valamint a NATO tagországainak háború nélkül is hosszadalmas fenyegetésre kell tehát berendezkedniük.

Hadiipari beruházásokra várva

Csakhogy az EU eltunyult – a délszláv konfliktust leszámítva lassan nyolc évtizede nem volt tényleges háborús helyzetben. Bármennyire valós veszély is az orosz fenyegetés – és az EU magára maradása vele szemben –, a közösség hadiipara rendkívül lassan talál magára. A nemzeti haderők leépültek (a német készletek például három napra elegendőek), az Ukrajnának ígért egymillió tüzérségi lőszert például hónapok óta nem képes előteremteni a demokratikus világ. Ezen valamennyit segít ugyan az, hogy a cseh kormány „talált” 800 ezer darab tüzérségi gránátot a kanadaiak és mások által felkínált pénzből (valószínűleg számos országból vásárolta őket össze), de Németország például csak pár hete jelentette be, hogy új lőszergyárat épít a Rheinmetall. Ez az üzem várhatóan egy év múlva kezd termelni, és évente 200 ezer tüzérségi lőszert állít elő, robbanóanyagok, rakétafejek és egyéb alkatrészek mellett. A mintegy 300 millió euróra rúgó építési költségeket a vállalat fedezi. Ám nyilvánvaló, hogy ez a beruházás is édeskevés.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Mit jelent számunkra az új uniós médiatörvény?

  • Polyák Gábor
Március 13-án az Európai Parlament is rábólintott, és így uniós jogszabállyá lett az európai mé­dia­szabadságról szóló törvény. A rendelet végleges szövegét hamarosan ki is hirdetik az európai közlönyben. Mit jelent ez az új szabályozás a magyarországi sajtóviszonyokra, és mit az európaiakra nézve?