Nem lesz mentség - A mentelmijog-ügy tanulságai

  • Unger Anna
  • 2009. október 29.

Publicisztika

A mentelmi jog felfüggesztése még sosem kavart akkora vihart, mint Dávid Ibolya és Herényi Károly ügyében. A Narancs múlt heti, Politikák című vezércikke elismeri ugyan, hogy főszabály szerint fel kellett volna függeszteni a két képviselő immunitását - ám egy határozott "igen, de" fordulattal az ügyészségi eljárás kritikájába bonyolódva féligazságnak nevezi annak szükségességét. Ezzel pedig ugyanabba a hibába esik, mint a parlament szocialista frakciója és a mentelmi bizottság szocialista tagjai is: talonba rakja a legalapvetőbb közjogi elveket, hogy vélt vagy valós politikai racionalitásra hivatkozva értelmezze, ami a szemünk előtt zajlik.

A mentelmi jog felfüggesztése még sosem kavart akkora vihart, mint Dávid Ibolya és Herényi Károly ügyében. A Narancs múlt heti, Politikák című vezércikke elismeri ugyan, hogy főszabály szerint fel kellett volna függeszteni a két képviselő immunitását - ám egy határozott "igen, de" fordulattal az ügyészségi eljárás kritikájába bonyolódva féligazságnak nevezi annak szükségességét. Ezzel pedig ugyanabba a hibába esik, mint a parlament szocialista frakciója és a mentelmi bizottság szocialista tagjai is: talonba rakja a legalapvetőbb közjogi elveket, hogy vélt vagy valós politikai racionalitásra hivatkozva értelmezze, ami a szemünk előtt zajlik.

*

A mentelmi jog intézményét a magyar közbeszéd - igencsak helytelenül - az országgyűlési képviselők sajátos alanyi jogaként értelmezi, azt sugallva, hogy az a megválasztott képviselőket személyükben illeti meg, minden egyes cselekedetükre. A képviselői jogállásról szóló törvény azonban, mely e jogot szabályozza, nem egészen így fogalmaz. A még 1990-ben elfogadott jogszabály pontosan rögzíti, hogy a mentelmi jog funkcióhoz kötött, magyarán a bíróság vagy más hatóság általi felelősségre vonástól való védelem (immunitás) nem általánosságban illeti meg az egyébként országgyűlési képviselőként dolgozó személyt, hanem kifejezetten "leadott szavazata, továbbá a megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény" miatt nem lehet eljárást indítani vele szemben. Ez a szabályozási logika szorosan öszszefügg a képviselők Alkotmányban biztosított szabad mandátumával - logikus megoldás, hogy a törvényhozónak ne kelljen a parlamentben leadott szavazatai, javaslatai, politikai nyilatkozatai miatt esetleges későbbi felelősségre vonástól tartania. E funkcióhoz kötöttséget hangsúlyozta egy 1998-as alkotmánybírósági határozat is, amely kimondja: a mentelmi jog biztosította immunitás "a képviselőre és a volt képviselőre vonatkozik, és három kivételtől eltekintve (államtitoksértés, rágalmazás, becsületsértés - U. A.) feltétlen és örök mentességet biztosít számukra mind a büntetőjogi, mind a polgári jogi felelősség alól, feltéve, ha a vád vagy kereset tárgyát képező magatartást a képviselői mandátum ideje alatt és a képviselői megbízatással összefüggésben valósították meg" (kiemelés tőlem - U. A.). Hogy nem a személyt, hanem a képviselői mandátumot, megbízatást illeti e jog, az is bizonyítja, hogy erről a képviselő nem mondhat le, csak az Országgyűlés egésze dönthet róla. (Kivéve a kisebb súlyú szabálysértési ügyeket, ahol a képviselői lemondást például egy gyorshajtásnál az eljárás megkönynyítése indokolja.)

A vezércikk szerint "az egyik kérdés tehát az, hogy Dávid Ibolya (és Herényi Károly) tette az immunitási körön kívül esett-e". Nos, ez nem az egyik, hanem az egyetlen lehetséges kérdés, amit a parlament mentelmi bizottsága vizsgálhat. Erről azonban egyetlen félmondat sincs a bizottsági határozati javaslatban - ehelyett benne van az UD Zrt.-történet taglalása, kis magyar politikatörténet, valamint az ügyészség meghatározta tényállások erőteljes vitatása. Márpedig mindez nem tartozik a parlament hatáskörébe. Amit ők tehetnek, az pusztán annyi, hogy megvizsgálják, vajon a képviselői mandátum feladatainak ellátásához tartozik-e a kényszerítés vagy a személyes adattal való visszaélés. Ha igen, akkor nem szabad kiadni a képviselőket. Ha viszont nem kifejezetten képviselői feladatkör e két tényállás, akkor akármilyen véleménnyel legyünk is az ügyészségről, az általunk vélelmezett jogellenes lépésre nem válaszolhatunk mi is jogsértéssel. Ha igen, az már a jogállam halála - s aligha tudok ennél aggasztóbbat elképzelni. Ezért nem érv a Narancs végső érve sem, miszerint "ebben az ügyben a vádhatóság lépett először a lejtőre". Jelen állás szerint ugyanis erről - a parlamenti többség megakadályozta bírósági eljárás hiányában - egyikünknek sem lehet majd biztos tudása.

*

A magyar parlament gyakorlata eddig - egy-két, nem kevésbé botrányos kivételt leszámítva - meglehetősen egyértelmű volt: közvádas ügyekben felfüggesztették a képviselők mentelmi jogát, hogy az ügyészség lefolytathassa a szükséges eljárást, és a független magyar bíróság ítéletet hozhasson az érintett képviselők ügyeiben. Nyilván kínos, ha egy országgyűlési képviselő olyan ügybe keveredik, ahol már az ügyészség serénykedik, de az nemcsak az érintettnek, de a többi képviselőnek is eminens érdeke, hogy bebizonyosodjék, valósak voltak-e az illető honanyával/honatyával szembeni vádak. Ez persze csak akkor derül ki, ha eljárás alá vonható az illető - márpedig az ügyészség addig nem emelhet vádat, s így a bíróság sem hozhat jogerős ítéletet, amíg a parlament nem adja ki az illetőt.

Az tehát, hogy a parlament szükséges többsége elzárja az igazságszolgáltatás előtt az utat, a mentelmi jog felfüggesztését megakadályozó képviselőket minősíti. Az viszont, hogy a két érintett, akik esküt tettek a magyar Alkotmányra, felszólalásukban nem kérte mentelmi joga felfüggesztését, finoman szólva nem elegáns. Főleg nem az egy volt igazságügy-minisztertől, akinek legyen bármennyire is meggyőződése, hogy koncepciós ügyről van szó, és az ügyészség szakmai munkája megítélése szerint kritikán aluli, hivatalból tudnia kell azt is, hogy e feltételezésekre érvényes, jogerős választ kizárólag a magyar bíróságok adhatnának.

Dávid Ibolya múlt heti önvédő beszédében azonban egy megfontolandó gondolatot is közzétett: "a mentelmi jog kapcsán arról van szó, hogy precedenst mire teremt a magyar Országgyűlés". Ezzel a meglátással tökéletesen egyetértek. A mentelmi jog most látott átértelmezése igen hamar visszaüthet. Egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy kellő politikai konstelláció esetén - más látványos cselekvési tér hiányában - a leendő kormány megindítja az egyre gyakrabban hallható "felelősségre vonásokat" az elmúlt nyolc év kormányzása miatt. Ha a most kormánypárti képviselők valóban úgy gondolják, hogy helyes eljárás ilyen-olyan rövid távú politikai érdekek miatt ilyen látványosan erőszakot venni a mentelmi jog alkotmányos és húsz éve stabil intézményén, nem árt, ha azzal is tisztában vannak, hogy maguk alatt vágják a fát. A mentelmi jog ugyanis csak korlátozott oltalmat jelent - de ha a mostani eljárásban teljesen hiteltelenítik, és valódi funkciója helyett alkalmi politikai játékszerré alacsonyítják, csak azt érik el, hogy amikor a már most megelőlegezett "felelősségre vonások" megkezdődnek, aligha számíthatnak arra, hogy mentelmi joguk esetleges sérelmén a közember fennakadjon. Ne legyen kétségük, hogy mostani, a mentelmi jogot sajátosan értelmező "példamutató magatartásuk" vissza fog köszönni. S akkor aztán tényleg nem lesz mentségük.

A szerző politológus.

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit.