Mivel minden jóérzésű polgár szeretne valamit tenni azért, hogy az iskolásokból ne váljon drogfüggő, nem Schmitt Pál az egyetlen közéleti személyiség, akit magával ragadtak e nemes célkitűzések.
Nap mint nap szembesülünk azokkal a hírekkel, amelyek az illegális drogpiac erős jelenlétéről árulkodnak az iskolákban és környékükön. Az aggódó szülők, tanárok határozott fellépést várnak a politikai döntéshozóktól - és egy politikus számára kevés hízelgőbb médiamegjelenést lehet kitalálni, mint ha a drogellenes harc vezetőjeként jelenik meg a címoldalakon. Schmitt Pál valószínűleg jóindulatú tudatlanságban vállalta el a Drogmentes Maraton felkérését, és olimpiai bajnokok, vezető beosztású rendőrtisztek, színészek, politikusok után ő is védnökként csatlakozott a mozgalomhoz.
A Magyar Olimpiai Bizottság elnökét hideg zuhanyként érhette a Heti Válasz újságírójának kérdése. Szőnyi Szilárd ugyanis azt firtatta, miért támogatja a Szcientológia Egyházhoz köthető kezdeményezést (Hogy keveredett Schmitt Pál szcientológusok közé, 2008. április 18.).
Mielőtt meggondolatlansággal vádolnánk az elnököt, el kell mondanunk, hogy a Drogmentes Maraton szcientológiai kötődése nem látványos: a honlapon egyházaktól független civil kezdeményezésként állítják be magukat, és csak a témában járatos olvasók gyanúját kelthetik fel apróbb jelek. Ilyen például, hogy a védnökök között szerepel dr. Lenkei Gábor, akit "a nagy sikerű Cenzúrázott egészség című könyv írójaként" mutatnak be, és aki a szcientológusok pszichiátriaellenes mozgalmának egyik élharcosa (így hadban áll az addiktológiai szakma java részével); vagy hogy a drogokról szóló ismertető első számú hivatkozási forrása L. Ron Hubbard, a szcientológia alapító atyja. Az "egyházfő" (ál)tudományos nézetei szerint mindenféle kémiai tudatmódosítás (a pszichiátriában használatos gyógyszerek alkalmazása is!) szükségszerűen lerombolja az elmét és a tudatot. A szcientológusok drogellenes indíttatása egyébként Hubbardtól ered, aki kidolgozta saját "drogterápiás" módszerét, ezt napjainkban (természetesen egyházaktól független módszerként) Narkonon néven reklámozzák. A szcientológusok szerint a módszer képes tartósan drogmentessé tenni a krónikus függők java részét. Csakhogy az egyetlen tudományos szigorral készült hatásvizsgálat eredménye alapján a "pácienseknek" csupán töredéke marad drogmentes a kezelés után egy-két évvel. Mindez persze nem csoda, hiszen a "kezelés" például vitamin-túladagolásból vagy szaunázásból (!) áll, s ezekről igen nehezen lehet tudományosan bizonyítani, hogy jótékony hatásuk lenne a függőség leküzdésében.
*
Kétséges alapokon állnak a szcientológusok prevenciós programjai is. Hogy erről meggyőződhessünk, elegendő elolvasnunk a Drogmentes Maraton honlapján szereplő ismeretterjesztő füzeteket, amelyek a fiatalok számára mutatják be a drogok veszélyeit. Az 1930-as évekre jellemző, propagandisztikus elemekkel átszőtt, ferdítésektől és tévedésektől, évtizedek óta cáfolt állításoktól és avítt hivatkozásoktól hemzsegő szövegek ezek. Ilyen állítás például, hogy a marihuána fogyasztása azért veszélyesebb az alkoholnál, mert egyrészt az alkoholnak a fűvel szemben lehet mértékletes fogyasztása, másrészt pedig a marihuána beépül a zsírszövetekbe, s még hoszszú évek múltán is kifejtheti romboló hatását. (Ez utóbbi elméletet Gabriel Nahas amerikai tudós képviselte a 80-as években, egészen addig, amíg izraeli kutatók feltárták a cannabis valódi pszichofarmakológiai hatásmechanizmusát, és bebizonyosodott, hogy a zsírszövetekből felszabaduló cannabis-bomlástermékek nem fejthetnek ki pszichoaktív hatást, és nem roncsolják a szöveteket sem. Társadalomtudományi kutatások szerint a marihuánafogyasztók nagy többsége mértékletes használó, az USA-ban például nagyjából hasonló arányban válnak rendszeres használóvá a fűszívók, mint az alkoholfogyasztók.)
A marihuána káros hatásainak eltúlzása, az alkohol ártalmainak elbagatellizálása veszélyes és félrevezető: a szöveg nem említi, hogy míg a cannabis-túladagolásba gyakorlatilag nem lehet belehalni, alkoholmérgezésbe igen, hogy az alkoholelvonásba könnyebben lehet belehalni, mint a heroinelvonásba, vagy hogy a fűszívás, bár kétségtelenül egészségtelen, jelenlegi ismereteink szerint nem okoz halálhoz vezető súlyos betegségeket - nem úgy, mint a túlzott alkoholfogyasztás.
A szcientológusok drogfüzeteinek részletes szakmai bírálata nem célja ennek az írásnak. Most csak azt állapítsuk meg: a Narkonon, a Drogmentes Maraton és a hasonló szcientológiai kötődésű drogellenes programok szakmai színvonala, tudományos hitelessége és elismertsége rendkívül gyenge lábakon áll.
*
Fontosabbak azonban az ügy etikai vonatkozásai. Schmitt Pál és a Drogmentes Maratont támogató hírességek elhamarkodottan adták a nevüket valamihez, amiről nem tudták, hogy ki és mi is áll mögötte. Ettől még nevezhetnénk őket félrevezetés áldozatának. Tévedni emberi dolog, különösen, ha beismerjük a tévedésünket.
A Magyar Olimpiai Bizottság elnöke azonban ahelyett, hogy elhatárolódott volna egy kétséges hátterű mozgalomtól, a következőt nyilatkozta: "Fogalmam sem volt róla, hogy a szervezet a szcientológusokhoz köthető; de ha az a feladat, hogy a magyar fiatalokat megmentsük a kábítószertől, akkor akár még az ördöggel is cimborálni kell. (É) A cél ebben az esetben szentesíti az eszközt, ezért nincs rá okom, hogy kivonuljak az együttműködésből."
Először is, felelős politikus szájából elég furcsán hangzik, hogy a fiatalságot akár az ördöggel való cimborálás útján is meg kell menteni az ördögnek kikiáltott droghasználattól. Emlékezzünk csak Orbán Viktor elhíresült mondására: "Aki a droggal kacérkodik, az az ördöggel cimborál." Ám éppen ez a machiavellisztikus, démonizáló szemlélet a fő oka, hogy a társadalom nem képes értelmes párbeszédet folytatni a droghasználatról. Ha a fiatalok azt látják, hogy a felnőttek világa "a cél szentesíti az eszközt" elv szerint erkölcstelenségektől sem riad vissza azért, hogy az ő erkölcseiket megvédje, akkor egy lyukas garast sem adnak arra, amit beszélnek. Miért figyeljenek oda egy olyan felnőtt véleményére, aki szemrebbenés nélkül képes hazudni egy bizonyos drog hatásairól, csak hogy elrettentse őket a használatától? Különösen igaz ez azokra a veszélyeztetettebb fiatalokra, akik jelenleg is használnak drogokat, és olyan tapasztalatokkal rendelkeznek, amelyek ellentmondanak a hivatalos propagandának. Õk azok, akik halálra röhögik magukat a South Park iskolai pszichológusán, Mackey bácsin, s akinek mondása - "A drog rossz, értem? Ne drogozzatok!"- szállóigévé vált körükben. Ezek a fiatalok könnyen megérzik, ha hülyének nézik őket, és mérföldekről kiszagolják a felnőttek világának jó szándékú dillettantizmusát. Pedig éppen leginkább nekik lenne szükségük hiteles kalauzra, gyakran meggyőzőnek tűnő tudásuk ugyanis felszínes, mivel nem társul megfelelő életvezetési tapasztalattal, felelős döntésre való képességgel. A jó drogprevenció épp ezen képességek fejlesztésére összpontosít; az elrettentő prevenció ellenben manipulál és félrevezet, feláldozza a látszat kedvéért a lényeget. Ha a droghasználatot arctalan démonként, a fiatalságot megfertőző vírusként, idegen testként látjuk, akkor hibásan határozzuk meg a problémát, és hibás megoldást kínálunk rá.
Mivel a fiatalok jelentős része (Budapesten a 18 évesek több mint fele) kísérletezik illegális drogokkal, a drogmentes Magyarország víziója, bár kétségtelenül sokak számára tetszetősen hangzik, valójában utópia, a valóság tagadása. Nincs olyan ország a világon, ahol hasonló kampányokkal sikerült volna visszaszorítani a fiatalok körében a droghasználatot, még az USA-ban sem, ahol az állam dollármilliárdokat költ megbélyegző médiakampányokra. Ez nem jelenti azt, hogy nincs értelme bármit is tenni a drogproblémák ellen. Azt gondolom azonban, ha valaki valóban felelősséget érez a fiatalság egészségéért, ne elégedjen meg a csillogó felszínnel és a látványos kirakatakciókkal. Hál' Istennek, jelenleg rengeteg professzionális szervezet, szolgáltatás található, neten innen és túl, számos megközelítésből alaposan megismerhető a probléma és a rá adott, szakmailag elismert közösségi válaszok. A droghasználat okait, motivációit, abuzív formáit és ártalmait csak akkor érthetjük meg, ha elfogadjuk, hogy fontos szerepet játszik a fiatalság jelentős részének életmódjában, kultúrájában, világnézetében és szociális érintkezésében. Nem egyszerűen egy idegen test, amit csak úgy ki lehet amputálni onnan. Amíg nem állunk őszintén szóba a fiatalokkal, nem kezeljük partnerként és nem pusztán megoldandó problémaként őket, nem jutunk közelebb a megoldáshoz, megmaradunk a hangzatos és haszontalan szlogenek szintjén. A tájékozottság a drogprevenció területén nem ördöggel cimborálás, hanem létszükséglet. Találóan fejezi ezt ki Amerikában a Nancy Reagan által megfogalmazott szlogen: "Csak mondj nemet!" (Just Say No) üzenetét felváltó korszerűbb prevenciós szemlélet "Csak mondd, hogy tudod!" (Just Say Know) szlogenje. Azok az iskolák, cégek és magánszemélyek, amelyek és akik szeretnének aktivizálódni a területen, hiteles és professzionális szervezeteket, kampányokat támogathatnak. Egy tavalyi kormányhatározat értelmében hamarosan feláll a drogmegelőzési egészségfejlesztési akkreditációs bizottság, amely iránytűként szolgálhat az iskolák, donorok és támogatók számára abban a tekintetben, hogy milyen programok tesznek eleget a szakmai hitelesség minimális követelményeinek. Biztos vagyok benne, hogy a Drogmentes Maraton nem lesz köztük.
*
Nem kétséges, hogy miért nyomul a Szcientológia Egyház a drogprevenciós bizniszben: egy olyan, mindenkit érintő problémára kínál jól csengő megoldást, amely világnézeti és felekezeti hovatartozástól függetlenül rengeteg ember tetszését elnyeri. Így az egyháznak alkalma nyílik rá, hogy hírességeket, politikusokat és jogalkalmazókat környékezzen meg, vagyis olyan kapcsolati tőkét halmozzon fel, amelyet szükség esetén más célokra is felhasználhat. Eközben üzenetét, eszméit olyan széles társadalmi rétegekhez képes eljuttatni, amiről egyébként nem is álmodhatna. Ez bizony félrevezetés és manipuláció a javából. Nem kétséges, hogy ha a védnökök alaposabban átgondolják ezt, ők sem juthatnak más következtetésre, mint hogy a nevük törlését kérjék a támogatók sorából. Még ha a droghasználat minden formáját elítélendőnek, erkölcstelennek és gonosznak is tartják, mivel ez még így sem indokolhatja a fiatalok félrevezetését, megbélyegzését, kriminalizálását, vagy a kétes szándékú csoportokkal való összefogást. Már a Szentírás is határozottan állást foglalt az ellen, hogy az ördögöt ki lehetne űzni az ördög segítségével: "Jézus pedig, tudva az ő gondolataikat, monda nékik: Minden ország, amely magával meghasonlik, elpusztul; és egy város vagy háznép sem állhat meg, amely meghasonlik magával. Ha pedig a Sátán a Sátánt űzi ki, önmagával hasonlott meg; mi módon állhat meg tehát az ő országa?" (Máté, 12. 25-26.)
A szerző a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) drogpolitikai programvezetője
