Semmi sem az, aminek - józan belátásunk, a bevett fogalmakon alapuló tudásunk szerint - hisszük. Ez most a BKV buszsofőrjeinek hétfőn elkezdett sztrájknak látszó nem sztrájkjáról jutott eszünkbe. Az illetékes szakszervezetek sajátos jogértelmezése folytán a fővárosi tömegközlekedés reggel, munkába menet idején egyszerűen összerogyott. Tömegek fagyoskodtak a megállókban, és vártak hiába.
Történt ugyanis, hogy a közlekedési vállalatnál január elsejével hatályát vesztette a kollektív szerződés, s mivel az újról nem sikerült a szakszervezetek többségének megállapodni a menedzsmenttel, az nem lépett életbe - így a munkajogi viszonyt immár a munka törvénykönyvének előírásai szabályozzák. Ezek, iránymutatásuk általános jellege miatt, nem rendelkeznek a buszvezetők szakmaspecifikus feladatairól. A szakszervezetek szerint ebből egyértelműen következik, hogy ha nem működik a vonaljegylyukasztó, az járműhiba, következésképpen elhárításáig a busz a telephelyről ki nem áll, és ilyen súlyos törvénysértésbe senki emberfia ne is akarja belehajszolni a munkásembert, aki csak jogot követ szorosan.
A képlet egyértelmű: az új kollektív szerződést el nem fogadó BKV-szakszervezetek klasszikus bérvitát folytatnak kenyéradójukkal. Törvény adta joguk van hozzá, tegyék. Ha sikerül dűlőre jutni, örüljenek, ha nem, sztrájkoljanak. Megtehetik. S mivel a sztrájkot a törvény értelmében előre be kell jelenteni, a népeknek lesz idejük mérlegelni, hogyan tervezzék napjaikat a munkabeszüntetés idejére - s talán nem fagyoskodnak annyian a megállókban.
Ami hétfő óta megy, szerves része a szakszervezetek bérharcának. Azt akarják demonstrálni a menedzsmentnek, hogy milyen elszántak, és milyen komoly gondokat bírnak is okozni akár csak egy ilyen sztrájkszerű váratlan munkalassítással is. Amit viszont elfelejtettek előre bejelenteni.
De így piszkosul nincs rendben az egész. A buszvezetők étkezésijegy-anomáliáihoz semmi közük a munkahelyükről elkéső embereknek, akik előzetes információk híján lehetőséget sem kaptak arra, hogy valahogy átvészeljék e napokat. A szakszervezetek egyszerűen nem a sztrájktörvény szerint jártak el. Ennélfogva nemcsak az utasokkal, de a saját tagjaikkal szemben sem viselkednek tisztességesen: hiszen a menedzsment akár szimpla szabotázsnak is tekintheti a történteket - ha egyszer törvényes munkabeszüntetésről még az érdekvédők szerint sincs szó -, és erre hivatkozva simán elbocsáthat embereket.
A munkásokat védő legfontosabb garanciák egyike a sztrájkjog; ennek vitatható - például merő pártpolitikai ihletettségű - alkalmazása, ami eddig sem volt idegen egynémely szakszervezettől (elég az egészségügyi privatizáció miatti Gaskó-féle vasutassztrájkra utalni) azonban idővel visszaüthet. A mostani BKV-akció a törvényt megkerülő közönséges zsarolás, ahol az érdekvédők az utasok fölháborodásával akarják revolverezni a munkaadót. Az utasok meg szentségelnek, és előbb-utóbb azt gondolják majd, hogy voltaképpen egyik sztrájk sem különb a másiknál, úgyhogy vigyen el a rosseb mindenkit, aki sztrájkolni akar.
