Wagner Péter

Választás hiányában

Mi maradt Afganisztánból egy évvel Amerika kivonulása után?

  • Wagner Péter
  • 2022. szeptember 7.

Publicisztika

Az Egyesült Államok gyorsan felejti az utóbbi harminc év legnagyobb külpolitikai kudarcát. Egy évvel az afganisztáni kivonulás után már csak egy-egy dróntámadás emlékeztet arra, hogy egykor ők uralták az országot. A Talibán eközben a nemzetközi elszigeteltséggel küszködve felkelő szervezetből kormányzó erővé próbál válni. Afgán viszonyok közt nem is eredménytelenül.

A kivonulás maga a vietnami távozás és összeomlás emlékét idézte fel, és nem alaptalanul. Akkor, 1975-ben Henry Kissinger elképzelése szerint a kivonulás és Saigon bukása között „tisztességes időköznek” (decent interval) kellett volna eltelnie. Ez a két-három éves periódus – gondolta Kissinger – elhalványítaná az oksági kapcsolatot a két esemény között, s ezzel megóvná Amerika hitelességét, és mérsékelné a vereséggel járó megaláztatást. A hazai közvélemény is nagyjából elfelejtené Vietnamot, mire az összeomlás bekövetkezik.

A párhuzam olyannyira nem új, hogy a For­eign Affairs főszerkesztője már Barack Obama korábbi elnöknek is a figyelmébe ajánlotta ezt a lehetőséget. A világ legszegényebbjei között számon tartott közép-ázsiai országból az Egyesült Államok már a 2010-es évek eleje óta próbált távozni, de – ilyen is van – nem tudott. S bár kevesen mertek szembenézni vele, Washington választása két lehetőségre szűkült. Az első: végignézi, amíg a Talibán nagyjából egy évtized alatt elfoglalja az országot – 2015-től az amerikai adatok a felkelők lassú, de biztos térnyeréséről árulkodtak –, miközben a Nyugat elhalmozza az országot fejlesztési és katonai segélyekkel. A második a kissingeri megoldás: nem sokkal a tárgyalásos kivonulás után a demokratikus Afganisztán egyszerűen összeomlik.

De melyik demokrata vagy republikánus politikus merte volna meglépni ezt a külpolitikai öngyilkossággal felérő fordulatot, amely Washington nemzetközi megítélésének lenullázását ígérte? Ehhez egy politikai outsider kellett, aki Donald Trump személyében meg is érkezett. Trump fittyet hányva afgán és nyugati szövetségesei kérésének és szembeszállva a kétpárti washingtoni külpolitikai lobbival, de elfogadva az Egyesült Államok hangosan ki nem mondható cselekvésképtelenségét, 2018-ban Dohában megegyezett a tálibokkal, s addigi afgán szövetségesei feje fölött, néhány üres ígéret fejében 18 hónapos határidővel elkötelezte magát a távozás mellett. A tálibok nem vállaltak békekötést a kabuli (báb)kormánnyal, és nem ígérték a demokratikus normák akárcsak egy részének a megőrzését sem, pusztán annyit, hogy a kivonulásért cserébe nem támadják a nyugati katonákat (bolondok is lettek volna), és azt, hogy az al-Káida vagy más terrorszervezet az ország területéről nem fog támadást indítani az Egyesült Államok ellen. Szerény eredmény ez húsz év háborúskodás, egy ezermilliárd dollárnyi segély és több mint 200 ezer afgán civil, rendőr és katona halála után.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.