Az oroszok kedvére tett a kormány, most a főváros jár rosszul a silány metrókocsikkal

Publicisztika

Valahogy így kell a nemzeti érdek „mentén” kormányozni. Ez nagyon megy Orbánéknak. Az orosz mentén, mármint.

Emlékeznek még a hármas (kék) metró „felújított” vagonjainak öt évvel ezelőtti debütálására? A klímaberendezés hiánya volt a legkevesebb, mivel az ajtók akkor is nyíltak, amikor nagyon nem kellett (menet közben), akkor meg nem, amikor arra lett volna szükség (ki- és beszálláskor), ráadásul a kocsik egyes részeit már igen korán megette a rozsda. Tarlós István főpolgármester, akinek kedvelt szórakozása volt beleállni a nyilvánvalóan reménytelen helyzetekbe, az ellenséges sajtó „hangulat- és hisztériakeltésének” nevezte az erről szóló beszámolókat, továbbá erősködött, hogy az nem is rozsda, hanem olajfolt.

A legszebb mégis az a magyarázata volt, amikor az ajtónyitási és -zárási problémák végső okaként valamiféle fakockás szabotázst emlegetett.

Pedig szegény Tarlósnak volt a legkevesebb oka védeni a mundér becsületét, hiszen ő és szűkebb csapata eredetileg fair metrókocsibeszerzésben gondolkodott. Az már a korrupciógyanús eseteket vizsgáló, a Fidesz 2019-es fővárosi bukása után felállt városházi bizottság év elejei ülésén hangzott el (amit persze addig is tudott mindenki), hogy az előző városvezetés az Orbán-kormány nyomására adta föl tervét és hajlította úgy a tenderkiírást, hogy azt csakis az orosz Metrowagonmash (MWM) nyerhesse meg. A főváros új vagonokat szeretett volna, de a kormány közölte, hogy kizárólag felújításról lehet szó – emiatt például eleve kiesett a legnagyobb esélyesnek számító Alstom, ellenben az oroszok, akik újkocsi beszerzés esetén labdába se rúghattak volna, így már a zsebükben érezhették a megbízást. Megjegyzendő, hogy Orbánék az Oroszországgal bonyolított gigantikus bizniszbe emelték be a budapesti metróbeszerzést (amely csomagnak része volt többek között a gázszállítás és Paks 2 is), márpedig ebben a kontextusban a főváros érdeke huszadrangú volt. Nem mellesleg Orbánék kezdettől ebben gondolkodhattak, csak ezt nem kötötték a főpolgármesterük orrára: Szijjártó Péter külügyminiszter ugyanis már akkor a metrókocsik felújításáról (is) tárgyalt Moszkvában, amikor a Tarlós-féle városvezetés még ki sem írta a tendert.

Ha magyar szempontból ez borzasztóan rossz üzlet volt is, valami célja csak kellett, hogy legyen, ha már ennyit kavartak az érdekében. Csak találgatunk: talán arra ment ki az egész metrókocsiüzlet, hogy az oroszok kicsit jól érezhessék magukat, leginkább azért, hogy cserébe a NER is kérhessen majd valamit mondjuk Paks kapcsán, amitől aztán például „Mészáros Lőrinc” érezheti jól magát.

Az akkori árfolyamon 69 milliárd forintért „felújított” metrókocsik azóta is csak zabálják a közpénzmilliárdokat. Kezdve azzal, hogy Budapest elesett az uniós támogatástól – az ugyanis felújításra nem járt –, ezért 60 milliárd forintnyi hitel fölvételére kényszerült.

Az oroszok egyébként nem a nekik leadott kocsikat turbózták föl (amire a szerződés szólt), hanem az MWM a korábban legyártott „új” vagonjait sózta ránk (ezek a korszerűtlen, nagy javítási igényű, légkondi nélküli szerelvények a jelek szerint még Oroszországban sem kellettek). Jellemző, hogy e változásról egy vak hang nem hagyta el az illetékesek száját sem Magyar-, sem Oroszhonban – egy véletlenszerű fényképtalálat nyomán bogozta ki a valós helyzetet egy civil egyesület. A sok hibával, ráadásul tetemes késéssel leszállított kocsik miatt a BKV 6 milliárd forint kötbért követelt a cégtől, az MWM azonban ennek a tizedét is sokallta. Mivel a bánatpénzhez hozzájutni egyre reménytelenebb lett, a közlekedési cég 2019-ben kártérítési pert indított az MWM ellen.

A Népszava értesülése szerint ez a per sehol nem tart, mivel az orosz fél az elmúlt három évben a periratokat se vette át – így pedig a bírósági tárgyalás sem tud beindulni. Külföldi cégről lévén szó az ügymenet előmozdítása az Igazságügyi Minisztérium feladata volna, de hogy tett-e bármit is ennek érdekében, arról nem tudni – a lap érdeklődésére ugyanis a tárca nem válaszolt. A BKV kárigénye mára 35 millió euróra (körülbelül 14 milliárd forintra) duzzadt az alkatrész utánpótlás sorozatos elmaradása, a leállások, a korábbi vállalások nem teljesítése miatt. Az eddigiek alapján erre a pénzre keresztet vethetnek, optimista becslés szerint is minimum évekre, évtizedekre.

Az oroszoknak mindenesetre bejött Orbán Magyarországa, különösen 2017 és 2019 között:

az MWM nemcsak a vacak vagonjaitól szabadult meg jó áron, de az a cégcsoport, amelybe maga is tartozik, a Transzmasholding, idővel megszerezte a Dunakeszi Járműjavító felét is. Előbb azonban kigolyózta az egyiptomi vasúttenderből a magyar Ganz Mávagot, éppen a Járműjavító mellől. Azt, hogy a Ganz helyett az oroszokat vonják be a nagy üzletbe, a magyar állam tulajdonában álló Eximbank szorgalmazta a legerőteljesebben. Valahogy így kell a nemzeti érdek „mentén” kormányozni. Ez nagyon megy Orbánéknak. Az orosz mentén, mármint.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

„Ha kém vagyok, miért engedtek oda?”

Mint ukrán kémet kitiltották Magyarország területéről a kárpát­aljai magyar politikust. A kormánypropaganda olyan fotókat közöl leleplezésként, amelyeket korábban Tseber Roland osztott meg a nyilvánossággal. Ő azt mondja, csak az ukrán–magyar viszony javításán dolgozik.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.