Az oroszok kedvére tett a kormány, most a főváros jár rosszul a silány metrókocsikkal

Publicisztika

Valahogy így kell a nemzeti érdek „mentén” kormányozni. Ez nagyon megy Orbánéknak. Az orosz mentén, mármint.

Emlékeznek még a hármas (kék) metró „felújított” vagonjainak öt évvel ezelőtti debütálására? A klímaberendezés hiánya volt a legkevesebb, mivel az ajtók akkor is nyíltak, amikor nagyon nem kellett (menet közben), akkor meg nem, amikor arra lett volna szükség (ki- és beszálláskor), ráadásul a kocsik egyes részeit már igen korán megette a rozsda. Tarlós István főpolgármester, akinek kedvelt szórakozása volt beleállni a nyilvánvalóan reménytelen helyzetekbe, az ellenséges sajtó „hangulat- és hisztériakeltésének” nevezte az erről szóló beszámolókat, továbbá erősködött, hogy az nem is rozsda, hanem olajfolt.

A legszebb mégis az a magyarázata volt, amikor az ajtónyitási és -zárási problémák végső okaként valamiféle fakockás szabotázst emlegetett.

Pedig szegény Tarlósnak volt a legkevesebb oka védeni a mundér becsületét, hiszen ő és szűkebb csapata eredetileg fair metrókocsibeszerzésben gondolkodott. Az már a korrupciógyanús eseteket vizsgáló, a Fidesz 2019-es fővárosi bukása után felállt városházi bizottság év elejei ülésén hangzott el (amit persze addig is tudott mindenki), hogy az előző városvezetés az Orbán-kormány nyomására adta föl tervét és hajlította úgy a tenderkiírást, hogy azt csakis az orosz Metrowagonmash (MWM) nyerhesse meg. A főváros új vagonokat szeretett volna, de a kormány közölte, hogy kizárólag felújításról lehet szó – emiatt például eleve kiesett a legnagyobb esélyesnek számító Alstom, ellenben az oroszok, akik újkocsi beszerzés esetén labdába se rúghattak volna, így már a zsebükben érezhették a megbízást. Megjegyzendő, hogy Orbánék az Oroszországgal bonyolított gigantikus bizniszbe emelték be a budapesti metróbeszerzést (amely csomagnak része volt többek között a gázszállítás és Paks 2 is), márpedig ebben a kontextusban a főváros érdeke huszadrangú volt. Nem mellesleg Orbánék kezdettől ebben gondolkodhattak, csak ezt nem kötötték a főpolgármesterük orrára: Szijjártó Péter külügyminiszter ugyanis már akkor a metrókocsik felújításáról (is) tárgyalt Moszkvában, amikor a Tarlós-féle városvezetés még ki sem írta a tendert.

Ha magyar szempontból ez borzasztóan rossz üzlet volt is, valami célja csak kellett, hogy legyen, ha már ennyit kavartak az érdekében. Csak találgatunk: talán arra ment ki az egész metrókocsiüzlet, hogy az oroszok kicsit jól érezhessék magukat, leginkább azért, hogy cserébe a NER is kérhessen majd valamit mondjuk Paks kapcsán, amitől aztán például „Mészáros Lőrinc” érezheti jól magát.

Az akkori árfolyamon 69 milliárd forintért „felújított” metrókocsik azóta is csak zabálják a közpénzmilliárdokat. Kezdve azzal, hogy Budapest elesett az uniós támogatástól – az ugyanis felújításra nem járt –, ezért 60 milliárd forintnyi hitel fölvételére kényszerült.

Az oroszok egyébként nem a nekik leadott kocsikat turbózták föl (amire a szerződés szólt), hanem az MWM a korábban legyártott „új” vagonjait sózta ránk (ezek a korszerűtlen, nagy javítási igényű, légkondi nélküli szerelvények a jelek szerint még Oroszországban sem kellettek). Jellemző, hogy e változásról egy vak hang nem hagyta el az illetékesek száját sem Magyar-, sem Oroszhonban – egy véletlenszerű fényképtalálat nyomán bogozta ki a valós helyzetet egy civil egyesület. A sok hibával, ráadásul tetemes késéssel leszállított kocsik miatt a BKV 6 milliárd forint kötbért követelt a cégtől, az MWM azonban ennek a tizedét is sokallta. Mivel a bánatpénzhez hozzájutni egyre reménytelenebb lett, a közlekedési cég 2019-ben kártérítési pert indított az MWM ellen.

A Népszava értesülése szerint ez a per sehol nem tart, mivel az orosz fél az elmúlt három évben a periratokat se vette át – így pedig a bírósági tárgyalás sem tud beindulni. Külföldi cégről lévén szó az ügymenet előmozdítása az Igazságügyi Minisztérium feladata volna, de hogy tett-e bármit is ennek érdekében, arról nem tudni – a lap érdeklődésére ugyanis a tárca nem válaszolt. A BKV kárigénye mára 35 millió euróra (körülbelül 14 milliárd forintra) duzzadt az alkatrész utánpótlás sorozatos elmaradása, a leállások, a korábbi vállalások nem teljesítése miatt. Az eddigiek alapján erre a pénzre keresztet vethetnek, optimista becslés szerint is minimum évekre, évtizedekre.

Az oroszoknak mindenesetre bejött Orbán Magyarországa, különösen 2017 és 2019 között:

az MWM nemcsak a vacak vagonjaitól szabadult meg jó áron, de az a cégcsoport, amelybe maga is tartozik, a Transzmasholding, idővel megszerezte a Dunakeszi Járműjavító felét is. Előbb azonban kigolyózta az egyiptomi vasúttenderből a magyar Ganz Mávagot, éppen a Járműjavító mellől. Azt, hogy a Ganz helyett az oroszokat vonják be a nagy üzletbe, a magyar állam tulajdonában álló Eximbank szorgalmazta a legerőteljesebben. Valahogy így kell a nemzeti érdek „mentén” kormányozni. Ez nagyon megy Orbánéknak. Az orosz mentén, mármint.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.

Egyetemes gyávaság

A gyermekvédelminek csúfolt törvény utóhatása borzolta a kedélyeket az elmúlt hetekben a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Június közepén, még a Pride – azóta tudjuk: több százezres – vonulása előtt cikket jegyzett a Hvg360 felületén az egyetem Pszichológiai Intézetének három oktatója.

Adja vagy nem adja?

A történet népmesei szála szerint Donald Trump a hivatalban eltöltött dolgos nap után hazatért otthonába, ahol szerető hitvese, Melania várta őt.

Nem volt mit tenni

A rendőrség profi módon biztosította az idei Pride-ot és nem is bírságolja meg a résztvevőket: vagyis az egyetlen normális lehetőséget választotta, miután a népakarat lenyomta a Fidesz akaratát. Az állománynak nagyon nem tetszik, hogy a politika a saját céljaira akarja felhasználni őket.