„S” bajtárs - Az első magyar neonáciper

  • Somos András
  • 2016.12.16 17:05

Riport

Az 1992. október 26. és 28. között Győrben tartott neo­náciper az országos sajtóban jószerivel visszhangtalan maradt. Pedig ha az ott történtek megragadnak a közemlékezetben, ma senki nem csodálkozna rá a Magyar Nem­zeti Arcvonalra és annak vezetőjére, Győrkös Istvánra.

A bőnyi rendőrgyilkosról, a Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) vezetőjéről, Győrkös Istvánról tette óta több cikk is megjelent (az egyik kitűnő írást lásd nálunk: Apa elment ölni, Magyar Narancs, 2016. november 3.). Ezekből sokat megtudtunk arról, hogy az SS-, illetve Szálasi-imádó férfiból hogyan lett szélsőjobboldali, neohungarista vezető, s hogy idővel miként került közel orosz titkosszolgálati körökhöz vagy a Thürmer-féle Munkáspárthoz. Arról is értesültünk, hogy milyen fegyverarzenált találtak Győrkös bőnyi házában, és hogy az MNA airsoftos akcióin állítólag orosz diplomaták is részt vettek.

Az viszont máig érthetetlen, hogy miért nem a terrorelhárítás (TEK) vonult ki Bőnybe, főleg, hogy már közel negyedszázada tudható, kicsoda is Győrkös István.

Győrkös a bíróságon

Győrkös a bíróságon

Fotó: Fekete Doboz

A kezdet, némi nosztalgiával

Az 1992. október 26. és 28. között Győrben, a városi bíróságon tartott neonáciperre annak idején édesapám hívta föl a figyelmemet. A bírót személyesen ismerte, és tőle értesült Győrkösék tárgyalásáról. Kapva kaptam a lehetőségen, úgy véltem, egy ilyen tudósítással a Magyar Narancs közelébe juthatok újságíróként, a lapban ugyanis rendszeresen jelentek meg írások az erősödő szélsőjobboldalról. A per három nappal 1992. október 23. után kezdődött; a fővárosi ünnepségen a rendszerváltás után először lehetett tömegrendezvényen árpádsávos zászlót lengető, bomber­dzsekis kopaszokat látni. Akkor nem lehetett tudni, ma már ismert: Győrkös szkinhedjei is a Göncz Árpád köztársasági elnököt kifütyülők között voltak.

A tárgyalóteremben a hallgatóságból figyelmeztetett valaki, ne sutyorogjunk a tárgyalás alatt, mert a kinézetünkkel amúgy is könnyen fölbosszanthatjuk Győrköst. Az ugyanis „olyan zsidós”. Apám a tárgyalótermi közönségben, én pedig a karzaton foglaltam helyet, így sutyorgásra garantáltan nem is nyílhatott alkalom. Az első tárgyalási nap és a fővádlott vallomása után kocsiba vágtuk magunkat, és vittem a cikket a Narancsba, ahol akkor még senkit nem ismertem. Elhadartam jövetelem célját. Az épp készülő lapszám már megtelt, a következő héten pedig annyi minden derült ki a botrányos október 23-áról, hogy a tudósítás aktualitását vesztette. Az ítéletet viszont két héttel később megkaptam – s ma újraolvasva úgy vélem, mindenképpen megérdemli, hogy majd negyedszázad múltán közzétegyem.

Az azóta elhunyt Laczó Gábor, a Győri Városi Bíróság elnöke ritka bátorságról téve tanúbizonyságot olyan ítéletet hozott, amely a 90-es években páratlan volt: Győr, Budapest, Devecser, Székesfehérvár utcáinak kiplakátolását horogkeresztes falragaszokkal, valamint a nácikat dicsőítő, Új Rend c. lap kiadását folytatólagosan elkövetett izgatásnak minősítette. A büntetlen előéletű, munka nélküli Győrkösre ezért – halmazatban a fegyverrel és lőszerrel visszaéléssel – egy év, öt évre felfüggesztett szabadságvesztést szabott ki, másodrendű vádlott fiának pedig négyhavi, szintén felfüggesztett szabadságvesztést. Utóbbi esetben súlyosító körülmény volt, hogy katonai főiskolán tanult. Győrkös másik fia, aki akkor még nem töltötte be a 18. életévét, próbára bocsátást kapott. Másodfokon csak a felfüggesztés időtartamát enyhítették: Győrkösnél ötről három évre, a fiánál pedig pénzbüntetésre változtatták.

Szerző és szerkesztő

 

Laczó Gábor ítélete feltárja az MNA születését, kitér az akkor csak gyermekcipőben járó neonáci sejt nemzetközi kapcsolataira, s részletesen ismerteti Győrkös világnézetét, gondolatait.

Győrkös a családtagjaiból és baráti köréből alakította meg a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportot – a per után lett a szervezet új neve Magyar Nemzeti Arcvonal. Amerikai és osztrák NSDAP-sejtekkel vette fel a kapcsolatot, hogy támogatást szerezzen a pártépítéséhez. Több helyen is említette, hogy a nemzetiszocializmus legális hazai képviseletét készíti elő. Mégsem jegyeztette be az MNA-t, hanem inkább olyan szervezetek tagja lett, amelyektől támogatást és új tagokat remélt, mint például a Cserkész Szövetség, a Magyar Szabadságharcos Nemzetőr Szövetség vagy a Politikai Foglyok Országos Szövetsége. A maga alapította Vándorsólyom Természetjáró Szövetséget elmondása szerint arra használta, hogy fiatalokat nyerjen meg az ügyének. Ők már gyakorlatoztak, katonai ruhát és felszerelést használtak, fegyveres kiképzést is kaptak. A tárgyaláson az derült ki, hogy Győrkös az ezekről készített stilizált fotókkal igazolja komolyságát, azt, hogy egy félkatonai szervezet vezetőjeként valódi tényező. „Tényleges tevékenységüket jelentősen nagyobbító valótlanságokat írt Gerhard Laucknak”, az amerikai náci szervezet vezetőjének. „Ezeknek a lódításoknak valóságos célja a presztízs növelésén túlmenően az eljárás során nem volt feltárható” – olvasható az elsőfokú ítélet indokolásában.

Győrkös arról számolt be, hogy először külföldi, német nyelvű falragaszokat használt, és 1991 őszétől részt vett az amerikai Új Rend magyar kiadásának a szerkesztésében. Az „S bajtárs” néven írt cikkeit kiküldte Laucknak, ott ezeket az írásokat szerkesztették és betördelték, majd visszaküldték jóváhagyásra Győrkösnek. Ő a nyomdakész változatot megint kipostázta – ezután az újságot Amerikában kinyomták, és postai úton, megadott címekre terjesztették. A címlistát itt állították össze – az Új Rendből kéretlenül is kaptak a címzettek. A hosszadalmas szerkesztési eljárást úgy sikerült lerövidíteni, hogy Győrkös felvette a kapcsolatot Gottfried Küssellel, az osztrák újfasiszták vezetőjével, s neki küldte a kéziratokat, amelyeket telefaxon továbbítottak Amerikába. Másfél év alatt négy szám készült el, az utolsó már a büntetőeljárás alatt.

Győrkös a bíróságon

Győrkös a bíróságon

Fotó: Fekete Doboz

A cikkek célja az volt, hogy gyűlöletet keltsenek a zsidóság, a cigányság és általában az idegenek ellen. Híreket közöltek újfasiszta pártokról, és konspirációs javaslataik is voltak, hogyan lehet a Győrkös-féle szerkesztőséggel felvenni a kapcsolatot. Az egyik karikatúra Kamatgyarmat címmel egy sztereotip külsődleges jegyekkel ábrázolt zsidó alakot ábrázolt, két vállán hatágú csillaggal, alatta megbilincselt Magyarországgal. Ezt Győrkös rajzolta; amikor a bíró megkérdezte, miért, ő azt válaszolta, hogy „a pénzvilágnak kiszolgáltatott állapotot” akarta bemutatni. A bíró kérdésére, hogy a karikatúra nem a zsidókról szól-e, „hiszen így szokták a zsidókat ábrázolni”, Győrkös válasza az volt, „a zsidóságra annyiban utal, amennyiben a pénzvilágnak egyik alkotóeleme a zsidóság”. A karikatúra központi alakját minek látja a szerző? – kérdezte erre a bíró. „Mindenki annak, aminek akarja. Nincs ráírva, hogy zsidó. Az én ismerősöm például egy parasztembernek látta.”

A második számba Rudolf Hess 2000 tisztelője címmel írt Győrkös cikket, amely olyan kiadványokon (például Marschalkó Lajos írásain) alapul, amelyek áltudományos megközelítéssel teremtenek ideológiai hátteret antikommunista és antiszemita nézetekhez. Győrkös a magyar politikát „elemezve” arról ír, hogy a háború után előkerültek a ’44-ben alámerült munkaszolgálatos ifjak ezrei, az auschwitzi „elégetettek” (sic!), a mauthauseni deportáltak, akik már az indulásnál kitűzték a vörös zászlót a repatriáló vonatra, továbbá a pápai menlevéllel vagy svéd papírokkal háborút átvészelt fajilag üldözöttek. Ezek „most nem annyira a közvetlen ellenfeleknek vélt hungaristákkal akarnak leszámolni, hanem az egész magyar néppel. Az ún. faji kérdés csak most és általuk válik faji kérdéssé, mégpedig nyers és meztelen biológiai értelemben a magyarság ellen irányuló kollektív gyűlölet jegyében. Most már csak forma szerint van különbség jobboldali vagy szélsőjobboldali magyar között, a közvetlen ellenfél egyszerűen a magyarság.” Ügyészi kérdésre erről így nyilatkozott: „Ha az igazság borzalmas, uszítónak tűnhet annak kimondója. Ha ez alkalmas, akkor minden igazság alkalmas a gyűlöletkeltésre.”

Tárgyi bizonyítékok

Tárgyi bizonyítékok

Fotó: Fekete Doboz

Az Új Rend harmadik száma nyílt náci propagandát fejt ki, a vezércikk „Kitartás, Heil Hitler!”-rel végződik. Ezt az írást „T-bajtárs” jegyzi, Győrkös a szerkesztője. A cikk Göncz Árpád akkori köztársasági elnököt egy „zsidó eretnek mozgalom” tagjának tekinti. S. bajtárs a negyedik számban Demokrácia vagy zsidó-szabadkőműves diktatúra címmel az ellene folyó büntetőeljárásról, továbbá „zsidó-szabadkőműves pártokról” írt, akik akadályozzák az igazságtételt. (A Zétényi–Takács-féle MDF-es javaslatot az ún. igazságtételről 1991 őszén az Országgyűlés majdnem kétharmaddal elfogadta ugyan, de az Alkotmánybíróság – Göncz Árpád megkeresésére – megsemmisítette. A törvény lehetőséget adott volna arra, hogy a pártállam időszaka előtt és alatt elkövetett emberölések, halált okozó testi sértések és hazaárulások elévülési ideje újrainduljon. A Sólyom László vezette AB szerint ez sértette volna a jogbiztonság elvét, s a testület kimondta, hogy „jogsértéssel nem lehet jogállamot építeni”. A 2011-es Alaptörvény tartalmazza az egyszer már az AB által megsemmisített passzusokat, megalapozva ezzel a későbbi lex Biszku elfogadását.)

A Kedves Bajtársak, Honfitársaim című írás szerint „az erőszakos fajkeveredés minden veszélye fennáll, a cigány kap minden szociális segélyt, amit a Fehér Magyar munkája termelt meg. Kapja a lakásokat, még most is, a magyar családok meg szobakonyhában nyomorognak több generációval. A cigány gyilkos, a cigány az útonálló, a cigány a betörő. A cigány már több mint ötszáz éves rákfenéje a magyar valóságnak akár hajlandó a magyar kormány azt észrevenni, akár nem. Az átszerveződött »reform-zsidók« a fajukra jellemző tökéletes asszimilálódási képességgel azonban az újonnan kialakult helyzethez is alkalmazkodnak, és módszeresebben láttak hozzá a basáskodásuk alatt tartott tömegkommunikációs eszközök útján a nemzeti, keresztényi értékek teljes megsemmisítéséhez...Felébredni! Felkelni! Harcba szállni! Ébredjetek, Hunnia lakói! Kitartás! Heil Hitler!” (Érdemes ezt a szöveget összevetni Csurka István Néhány gondolat című írásával [Magyar Fórum, 1992. augusztus 20.]. Csurka többek között a Göncz Árpád elnök mögötti kommunista, liberális és radikális „nómenklatúrások”, a párizsi, a New York-i és a tel-avivi „összekötők” parancsairól értekezik, meg arról, hogy a két közszolgálati intézményben haladéktalanul rendet kell csinálni. „El kell távolítani, ha kell, rendőri erővel a törvényellenesen kinevezett intendánsokat és sleppjüket.” Csurka hosszú pamfletjében szó van a magyarság érdekeinek kigúnyolásáról, a „mohó és diadalittas SZDSZ-vezetésről”, akiket „a Fidesz egyöltözőnyi ifjúsági csapatával”, valamint az állampárti apparátussal és a bankrendszerrel együttműködve amerikai támogatók pénzelnek, „élükön az alapítványi formát öltő, korábban behívott Sorossal”.)

Tárgyi bizonyítékok

Tárgyi bizonyítékok

Fotó: Fekete Doboz

Matricáktól a fegyverekig

 

A falragaszok mindegyikén volt horogkereszt, Nemzetiszocializmust! vagy Mi újra itt vagyunk! vagy Ausländer raus! felirattal. A matricákat az MNA Tájékoztató és Szervezőcsoportja írta alá. Akadt rózsaszín cédula is, amely azt hirdette, hogy Magyarország szabad lesz és újra magyar! Ezen az MNA neve mellett az amerikai anyaszervezet címe volt olvasható. Falragaszon szerepelt a Győrkös-féle Kamatgyarmat is a zsidó alakkal, egy másikon egyenruhás ember egy német birodalmi címert tart (sas a horogkereszten), mellette a szöveg: Az igazság győzni fog. E propaganda-termékeken használták a nyilaskeresztet is, és egy pajzsos, rohamsisakos, kardos alakot. Az amerikai cím mellett egy felhívás olvasható, miszerint az MNA-nak szánt adományokat is a megadott címre lehet küldeni. A falragaszok, szórólapok először 1991 januárjában Győrben jelentek meg: hidakon, buszpályaudvaron, KRESZ-táblákon, sőt a Kisalföld szerkesztőségének cégtáblájára is jutott. Oda Győrkös és a fiai ragasztották fel, ahogyan az év májusában a köztévé regionális stúdiójának táblájára is. Júliusban a plakátok Budapesten, szeptemberben Devecserben is felbukkantak.

A ragasztással nagyjából egy időben Győrkös fegyvereket is szerzett be, mert – ahogyan vallomásában előadta – fenyegető leveleket kapott. Emellett – és ez már az ítélet megállapítása – „a fiatalokkal űzött militáns játékai során azokat használja és az elkészült fényképfelvételekkel dokumentálja egy félkatonai jellegű csoport létezését”. Győrkösnek akkoriban Győrben két lakása volt, édesapjának Badacsonytördemicen egy háza, ezekben tartotta a 7,62 mm-es hadipuskáját 470 puskatölténnyel és 5 acélmagvas géppisztolytölténnyel. Raktáron volt még 9 petárda, 3 géppuskaheveder, egy géppisztolytisztító szerelék, 100 különböző kaliberű töltény, 6 jelzőrakéta, egy 8 mm-es riasztópisztoly és egy ködgyertya. A hadipuska üzemképes, embert lehet vele ölni – állította a tárgyaláson a fegyver­szakértő. 1990-ben az ausztriai Kismartonban vette, a hozzá való lőszereket szovjet katonáktól szerezte, vagy cserébe az autójavításokért kapta (Győrkös elektrotechnikai műszerész). A rakétákat, amelyek pirotechnikai eszköznek minősülnek, szintén szovjet katonáktól vette – birtoklásuk nem volt bűncselekmény. Győrkös nagyobbik fia, Kolos a katonai főiskoláról vitt haza különböző lőszereket engedély nélkül.

A tárgyaláson Győrkös nem vallotta magát bűnösnek. Magyarországon demokrácia van, szervezkedési szabadság – mondta. „Az MNA-nak alapszabálya sem volt, nemhogy belépési nyilatkozatai vagy nyilvántartott tagsága” – védekezett. A Fekete Doboznak a tárgyalás előtt adott interjújában viszont 1200 kis MNA-sejtről beszélt.

Mindazonáltal Győrkös a tárgyaláson nem tagadta külföldi kapcsolatait, sem az újság kiadásával és a falragaszokkal kapcsolatos ténykedését, s beismerte, hogy a lakásaiban talált fegyverekre és lőszerekre tartási engedélye nem volt. (Megjegyzendő, hogy mindezeket a nyomozás is feltárta.) Nagyobbik fia is így tett, kisebbik fia azonban megtagadta a vallomást, és az utolsó szó jogán tagadta bűnösségét is. A házkutatási jegyzőkönyvek tartalmát Győrkös megerősítette a bíróságon.

Győrkös a bíróságon

Győrkös a bíróságon

Fotó: Fekete Doboz

Győrkösék védekezése arra épült, hogy a Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányában foglalt alapjogokkal éltek, amikor véleményüket szabadon kifejezték. Arra is hivatkoztak, hogy önmagában a horogkeresztes jelvény nem izgató tartalom, Győrkös szerint „nem feltétlenül a nemzetiszocialista eszmerendszer és a Harmadik Birodalom jelképe, hanem az emberiség már régóta ismeri, az indiai kultúrában is jelkép volt, amit svasztikának hívunk”.

A bíró ezzel szemben úgy vélte, hogy az Új Rendbe írt cikkeiben Győrkös olyan súlyosan sértő kijelentéseket, állításokat tett, amelyek alkalmasak arra, hogy másokban gyűlölet ébredjen a zsidók és a cigányok iránt. Laczó Gábor megállapította: a szabad véleménynyilvánítás jogát a hivatkozott nemzetközi jogi dokumentum valóban garantálja, ám az egyezségokmány a jog gyakorlása közbeni felelősségről és kötelességről is beszél, mások jogait és jó hírnevét például tiszteletben kell tartani. Továbbá az aláíró országok számára előírja, hogy törvényben tiltsák meg a nemzeti, faji vagy vallási gyűlölet hirdetését. A magyar Btk. is tiltja a nagy nyilvánosság előtti gyűlöletre uszítást, illetve azt, hogy valaki nemzetet, nemzetiséget, népet, felekezetet vagy fajt sértő, lealacsonyító kifejezést használjon vagy más ilyen cselekményt kövessen el. Győrkös a cikkek megírásával és szerkesztésével folytatólagosan követte el a közösség elleni izgatást – áll az ítéletben, amely éppen ezért kiemelendő a ’90-es és 2000-es évek hazai bírói gyakorlatából. Amikor 1994 áprilisában Győrkös István Szabó Alberttel megalakította a Hungarista Mozgalmat, közös sajtótájékoztatójukon „kételkedésüket fejezték ki többek között azzal kapcsolatban, hogy a magyarországi holokausztnak valóban 600 ezer áldozata lett volna, illetve az is elhangzott, hogy szerintük a zsidóság a magyar nemzet lejáratására törekszik itthon és külföldön egyaránt”. Két nap múlva mindkettőjüket letartóztatták, de ügyükben jogerős ítélet csak 1996-ban született. Győrköst és Szabót is felmentették a közösség elleni izgatás és az önkényuralmi jelkép használata bűntettek alól. A bíró azzal érvelt, hogy „kijelentéseikkel nem ingerelték aktív gyűlöletre hallgatóikat, és nem szólították fel őket fellépésre mások ellen, így a bíró szerint megnyilatkozásaik belefértek a véleménynyilvánítás szabadságának jogába”.

Laczó Gábor bíró azt is kifejtette, hogy nem állja meg a helyét Győrkös kultúrtörténeti hivatkozása horogkeresztügyben. Túl azon, hogy az NSDAP AO (az amerikai náci szervezet) vagy az MNA betűszó többször utal a nemzetiszocializmusra, teljességgel kizárható, hogy a horogkereszt alkalmazása „ma Magyarországon (…) ne a német nemzetiszocialista eszmerendszer képzetét keltené az emberekben és ne egyértelműen a hitleri német birodalom jelképére gondolna bárki, aki azt egy falragaszon láthatja”. A bíró szerint önmagában a horogkereszttel nem követték volna el Győrkösék az izgatást; az a plakát uszít gyűlöletre, amelyen ilyen tartalmú felhívás van a szimbólum mellett. Ilyen volt a Kamatgyarmat, ilyen a Ki az idegenekkel! kitételt tartalmazó falragasz (és annak német fordítása). A bíró azzal is alátámasztotta érvelését, hogy a kormány azokban a napokban terjesztette be a Btk. önkényuralmi jelképekkel összefüggő módosítását, amely a horogkereszt használatát önmagában rendelte büntetni.

A már említett enyhítő körülmények (büntetlen előélet, együttműködő magatartás) mellett súlyosbító körülményként értékelte a bíróság Győrkös István vezetői, szervezői és kezdeményező szerepét és befolyását fiaira.

(A szerző a Magyar Narancs egykori munkatársa, jelenleg az ATV műsorvezető-riportere.)

Neked ajánljuk

A szemfényvesztő

  • Rév István

A kora ötvenes évek egyik reggelén (április 4-én, hazánk felszabadulásának ünnepén, vagy talán május 1-jén, a munkásosztály nagy harci seregszemléjén, lehet, hogy éppen november 7-én, a nagy októberi forradalom évfordulóján) reménytelenül esett az eső (vagy fagyos szél fújt és hullott a hó). A rádióbemondó ismerős hangja azzal kezdte a híreket, hogy gyönyörű napsütésre ébredt az ország, mintha jókedvében a természet is ünneplőbe öltözött volna a nagy ünnepen.

Ártók

  • TPP

Dúsgazdagék esküvője a világ (jelen esetben Mexikóváros) többi részétől társadalmi és fizikai értelemben is elzárt, erődszerű villában.

Dobozok közt

  • - köves -

A Fontos Filmek (igaz történet, komoly igazságtalanság, komor hangvétel, megrendült taps, állófogadás Beverly Hillsben) két gyakori szereplője a hatalom megnyomorította kisember és az ügyét felkaroló, lelkiismeretes ügyvéd. Ők most a guantánamói fogolytáborban méregetik egymást az egyik olyan helyiségben, amit történetesen nem a fogvatartottak kínzására rendeztek be.

Az ellenállás melódiája

  • Bacsadi Zsófia

Az amerikai vidék, a Közép-Nyugat lakói, a „fehér szemét”, a redneckek (mindenki vérmérséklete szerint válogathat a rendelkezésre álló kifejezések között) sokáig az iszonyat, a jelenben velünk élő barbárság és elmaradottság jelképei voltak az amerikai filmben (A sziklák szeme; Gyilkos túra; A texasi láncfűrészes mészárlás).

Azok a pesti éjszakák!

  • Sándor Panka

Reisz Gábor érdekes formát választott első színházi rendezéséhez. A helyszín a Trafó frissen felújított kávézója, a Trafik, a leszűkített játéktérnek megfelelően a nézők száma is csökkentett. A színészek az asztalok között járkálnak, sőt az utcát is „elfoglalják”. A kávézó egyben nézőtér, színpad és díszlet is.

Senki földjén

Szegény Mikes Kelemen! Ha az utókor kíméletlenségét a félresikerült stílusimitációkban lehetne mérni, Rákóczi fejedelem kamarása alighanem országos rekorder lenne.

„Közben röhög rajtunk”

  • Soós Tamás

„Ha már az is gond, hogy valaki meleg, akkor mi hadd legyünk már heti két órában műhomokosok” – vallja a Dope Calypso. Az együttes június végén hozza ki Tears to Freshwater címmel a szintis powerpop felé elmozduló új lemezét. Sarkadi Miklós énekes-gitárossal és Kelemen László gitárossal a káoszos lemezírási folyamatról, a most különösen aktuális queer esztétikáról és a magyar zenekarok nemzetközi lehetőségeiről is beszélgettünk.

Asztaltársak

A Létbüfében egy asztalhoz vetődik a költő, a zeneszerző és az énekes. Nem tudni, hogy mit isznak, de egy pillanat alatt szót értenek egymással. Egyikük még a baby boom szülötte, a másik kettőt már az X generáció könnyezte ki, mint igazgyöngyöt a kagyló. Mindhármuknak van némi tapasztalata csalatásban és fenében, és úgy lépnek túl e mai kocsmán, hogy előttünk is kitárják a kocsmaajtót.

Nyelvvilág

  • Toroczkay András

Az ördögcérna maga a burgonyafélék családjába tartozó lombhullató cserje. Itt líciumként emlegetik, de hívják még farkasbogyónak vagy gojibogyónak is, és a regény világán belül a kisebbrendű idő- és dimenziókapuk (ha jól értem) jelenlétét jelzi.

Sűrű, sötét erdő

  • Melhardt Gergő

Nem emlegetik, nem írnak róla, egyetemen nem tanítják. Nincs róla semmi elnevezve, kötetei nehezen beszerezhetők, nem olvashatók online. Nem túlzás: a teljes és végleges elfeledéstől mentette meg a mostani (első) össz­kiadás ezt a nagy életművet. De milyen is ez az életmű? Mik a költészeti értékei? Meg tud-e ma szólítani minket, és ha igen, hogyan és mivel?

Doktor Faustus labirintusa

Balázs csodálatra méltó szörnyeteg volt. Briliáns társalgó, hihetetlenül szórakoztató asztaltárs. Reneszánsz fejedelmi udvarokban gennyesre kereste volna magát csak azzal, hogy szóval tartja a művelt társaságot – véget nem érő sziporkák, szójátékok, kultúrhistóriai, filozófia-, kritikatörténeti és irodalomelméleti futamok szövődtek hétköznapi pletykákkal, színes elbeszélésekkel, versidézetekkel és bohóctréfákkal egymásba cikázva, néhol követhetetlenül, de mindig nagystílűen.