Régóta velem van - Ladjánszki Márta koreográfus, szervező

  • rés a présen
  • 2015. szeptember 11.

Snoblesse

Szeptember 15-től L1danceFest

rés a présen: Talán idén van a legváltozatosabb helyszíneken az L1danceFest. Miért alakult így?

Ladjánszki Márta: Amikor kezdődött a fesztiválunk – 2002-ben az első, még 10 napos és főleg az L1-tagságra koncentráló formában egyetlen nemzetközi nap volt –, a fő meghívónk és helyszínünk a MU Színház volt, és mellette igyekeztünk a ma már Bakelit néven ismert helyszínen előadásokat megmutatni. 9 évig működött ott az L1 Táncművek. Később, ahogy a fesztiválunk struktúrája változott és egyre jobban nemzetközivé alakultunk, mindig is az a cél lebegett előttünk, hogy minél több olyan budapesti játszóhelyet mutassunk meg, ahol év közben is találkozhatnak a nézők a kortárs tánccal. Idei együttműködőink a MU Színház, a Bakelit, a Nemzeti Táncszínház, a CEU és az RS9+ Vallai Kert. Azon túl három galéria (K.A.S. MET, Szlovák Intézet Galériája) és a kurzusra a Műhely Alapítvány, a Magyar Táncművészeti Főiskola és a Zéróplusz Stúdió. Így a szeptember 15–19. közötti időszak sűrű programot kínál majd a szakmának, a kortárs művészetek és tánc iránt érdeklődőknek.

rap: Visszatekintve és az egyre szaporodó fesztiváltermés közepette milyen jelentősebb változásokon ment át a kezdetektől az L1danceFest, és mennyire stabil a helyzete?

LM: Az indulásnál Leszták Tibor (a MU Színház egykori igazgatója) az L1 Egyesület tagjainak ajánlotta fel, hogy egy fesztivál keretében tartsanak bemutatókat. Nekünk viszont fontos volt, hogy a nemzetközi palettáról pályatársakat is megmutassunk. 2009 óta határozottan eltolódott a fókuszunk a nemzetköziség felé. Idővel kiderült számunkra is, hogy egyre nehezebb egy időszakra fókuszálni a bemutatókat, rövidült a fesztivál, és kerestük a külföldi kapcsolódási pontokat, hogy bemutassuk őket, és lehetőleg mi is meg tudjuk ismertetni a közösségünk és akár külsős magyar alkotók munkáit a vendégekkel.

rap: Mik voltak a fő szempontok az idei program összeállításában?

LM: Sajnos elenyésző támogatást kaptunk a fesztivál összköltségvetéséhez képest. Nagyon fontos a személyes kapcsolat, hogy élőben lássuk az előadásokat és beszélhessünk az alkotóval. A kialakuló egymásra figyelés alapján áll össze a program. A vendégek is pályáznak, és mi is sok helyen próbálkozunk. Idén a követségek és kulturális intézetek támogatása segít abban, hogy külföldi társulatokat mutassunk be. Így idén – először a fesztivál történetében – Olaszország képviseletében bemutathatjuk Francesca Foscarinit, és bemutatjuk Silvia Gribaudit, aki az időskorral foglalkozik a darabjában. Olaszország mellett Japán, Franciaország, az Egyesült Államok, Dánia, Németország, Szlovákia, Csehország, Szlovákia és egy work­shopon Kanada is képviselteti magát.

rap: Mik a kiemelt előadások?

LM: Kéri Judit két kiállítással jelentkezik, mindkettőben kiemelt szerepet kap a nő, és a kanadai vendégünkkel közös műhelymunkát visznek nyitott tánckurzus formájában. Szabó Roland (szlovákiai magyar fotográfus) idén harmadik alkalommal csatlakozik hozzánk, egyrészt mint a fesztivál hivatalos fotósa, másrészt a Szlovák Intézet egy teljes hónapra befogadta a fotókiállítását, és ennek megnyitójaként egy táncfilmbemutatóval jelentkezik majd. Nagy Csilla, Fekete Géza Péter, Horváth Ádám Márton és Varga Zsolt (L1-tagok) mind megjelennek legaktuálisabb munkájukkal a programban, és kiemelném még két idei rezidensünket, Dömötör Juditot és Benjamin Jarrettet, akik úgymond „carte blanche” lehetőséget kaptak, hogy 20-20 percben teljesen új munkával mutatkozhatnak be. Ami kevésbé látványos, de a blogoldalon (dancescript.blogspot.hu) olvasható, a közönségtalálkozók alkalmával pedig élőben követhető, az a KÖM (Kritikai Önképző Műhely) munkája. Hat tánckritikus követi végig a fesztivált és ír visszhangokat az előadásokról, nap közben meg műhelyezik, beszélget, vitatkozik a láttottakról.

rap: Melyek a neked legkedvesebb események, előadók?

LM: Nagyon fontos nekem, hogy 2011 óta magyar dizájnerekkel működünk együtt, bemutatjuk az aktuális kollekciójukat, hiszen a konferansziék az ő ruháikban lépnek színpadra. A nézők napról napra követik a különféle stílusokat, és könnyed hangulatú catwalkok keretében oldódik a hangulat. Ismaera Takeo Ishii (J) brutális lesz, Samuel Lefeuvre (FR) líraian meghökkentő mozzanat, a dán vendégünk Trans előadása auditív, míg az IPtanz előadása vizuális élményeket nyújt, Jaro Viňarský (SK) fantasztikus táncos, élmény lesz tőle a kurzusán is tanulni a résztvevőknek.

rap: Milyen saját bemutatókat tervezel az évadra? Mik az egyéb terveid?

LM: Szeretnék tanítani még többet meg előadásokat készíteni, de nincs rá itthon kereslet. Más szelek fújnak, és én nem vagyok elég nyomulós ahhoz, hogy életben tarthassam például a legutóbbi négy előadásomat. Itthon nem találok befogadóintézményt, amelyek játszatnák ezeket vagy akár újabbakat, ezért ismét a külföld felé fordulok több-kevesebb sikerrel. A siker elmaradása rajtam is múlik, mert egy aprócskával több időt fordítok a szervezésre, és hogy másoknak segítsek a boldogulásban és tanulásban. Ami persze engem is tölt, de sajnos anyagilag nem kifizetődő, ezért munkát keresek.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."