Régóta velem van - Ladjánszki Márta koreográfus, szervező

  • rés a présen
  • 2015. szeptember 11.

Snoblesse

Szeptember 15-től L1danceFest

rés a présen: Talán idén van a legváltozatosabb helyszíneken az L1danceFest. Miért alakult így?

Ladjánszki Márta: Amikor kezdődött a fesztiválunk – 2002-ben az első, még 10 napos és főleg az L1-tagságra koncentráló formában egyetlen nemzetközi nap volt –, a fő meghívónk és helyszínünk a MU Színház volt, és mellette igyekeztünk a ma már Bakelit néven ismert helyszínen előadásokat megmutatni. 9 évig működött ott az L1 Táncművek. Később, ahogy a fesztiválunk struktúrája változott és egyre jobban nemzetközivé alakultunk, mindig is az a cél lebegett előttünk, hogy minél több olyan budapesti játszóhelyet mutassunk meg, ahol év közben is találkozhatnak a nézők a kortárs tánccal. Idei együttműködőink a MU Színház, a Bakelit, a Nemzeti Táncszínház, a CEU és az RS9+ Vallai Kert. Azon túl három galéria (K.A.S. MET, Szlovák Intézet Galériája) és a kurzusra a Műhely Alapítvány, a Magyar Táncművészeti Főiskola és a Zéróplusz Stúdió. Így a szeptember 15–19. közötti időszak sűrű programot kínál majd a szakmának, a kortárs művészetek és tánc iránt érdeklődőknek.

rap: Visszatekintve és az egyre szaporodó fesztiváltermés közepette milyen jelentősebb változásokon ment át a kezdetektől az L1danceFest, és mennyire stabil a helyzete?

LM: Az indulásnál Leszták Tibor (a MU Színház egykori igazgatója) az L1 Egyesület tagjainak ajánlotta fel, hogy egy fesztivál keretében tartsanak bemutatókat. Nekünk viszont fontos volt, hogy a nemzetközi palettáról pályatársakat is megmutassunk. 2009 óta határozottan eltolódott a fókuszunk a nemzetköziség felé. Idővel kiderült számunkra is, hogy egyre nehezebb egy időszakra fókuszálni a bemutatókat, rövidült a fesztivál, és kerestük a külföldi kapcsolódási pontokat, hogy bemutassuk őket, és lehetőleg mi is meg tudjuk ismertetni a közösségünk és akár külsős magyar alkotók munkáit a vendégekkel.

rap: Mik voltak a fő szempontok az idei program összeállításában?

LM: Sajnos elenyésző támogatást kaptunk a fesztivál összköltségvetéséhez képest. Nagyon fontos a személyes kapcsolat, hogy élőben lássuk az előadásokat és beszélhessünk az alkotóval. A kialakuló egymásra figyelés alapján áll össze a program. A vendégek is pályáznak, és mi is sok helyen próbálkozunk. Idén a követségek és kulturális intézetek támogatása segít abban, hogy külföldi társulatokat mutassunk be. Így idén – először a fesztivál történetében – Olaszország képviseletében bemutathatjuk Francesca Foscarinit, és bemutatjuk Silvia Gribaudit, aki az időskorral foglalkozik a darabjában. Olaszország mellett Japán, Franciaország, az Egyesült Államok, Dánia, Németország, Szlovákia, Csehország, Szlovákia és egy work­shopon Kanada is képviselteti magát.

rap: Mik a kiemelt előadások?

LM: Kéri Judit két kiállítással jelentkezik, mindkettőben kiemelt szerepet kap a nő, és a kanadai vendégünkkel közös műhelymunkát visznek nyitott tánckurzus formájában. Szabó Roland (szlovákiai magyar fotográfus) idén harmadik alkalommal csatlakozik hozzánk, egyrészt mint a fesztivál hivatalos fotósa, másrészt a Szlovák Intézet egy teljes hónapra befogadta a fotókiállítását, és ennek megnyitójaként egy táncfilmbemutatóval jelentkezik majd. Nagy Csilla, Fekete Géza Péter, Horváth Ádám Márton és Varga Zsolt (L1-tagok) mind megjelennek legaktuálisabb munkájukkal a programban, és kiemelném még két idei rezidensünket, Dömötör Juditot és Benjamin Jarrettet, akik úgymond „carte blanche” lehetőséget kaptak, hogy 20-20 percben teljesen új munkával mutatkozhatnak be. Ami kevésbé látványos, de a blogoldalon (dancescript.blogspot.hu) olvasható, a közönségtalálkozók alkalmával pedig élőben követhető, az a KÖM (Kritikai Önképző Műhely) munkája. Hat tánckritikus követi végig a fesztivált és ír visszhangokat az előadásokról, nap közben meg műhelyezik, beszélget, vitatkozik a láttottakról.

rap: Melyek a neked legkedvesebb események, előadók?

LM: Nagyon fontos nekem, hogy 2011 óta magyar dizájnerekkel működünk együtt, bemutatjuk az aktuális kollekciójukat, hiszen a konferansziék az ő ruháikban lépnek színpadra. A nézők napról napra követik a különféle stílusokat, és könnyed hangulatú catwalkok keretében oldódik a hangulat. Ismaera Takeo Ishii (J) brutális lesz, Samuel Lefeuvre (FR) líraian meghökkentő mozzanat, a dán vendégünk Trans előadása auditív, míg az IPtanz előadása vizuális élményeket nyújt, Jaro Viňarský (SK) fantasztikus táncos, élmény lesz tőle a kurzusán is tanulni a résztvevőknek.

rap: Milyen saját bemutatókat tervezel az évadra? Mik az egyéb terveid?

LM: Szeretnék tanítani még többet meg előadásokat készíteni, de nincs rá itthon kereslet. Más szelek fújnak, és én nem vagyok elég nyomulós ahhoz, hogy életben tarthassam például a legutóbbi négy előadásomat. Itthon nem találok befogadóintézményt, amelyek játszatnák ezeket vagy akár újabbakat, ezért ismét a külföld felé fordulok több-kevesebb sikerrel. A siker elmaradása rajtam is múlik, mert egy aprócskával több időt fordítok a szervezésre, és hogy másoknak segítsek a boldogulásban és tanulásban. Ami persze engem is tölt, de sajnos anyagilag nem kifizetődő, ezért munkát keresek.

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.

Törvény, tisztesség nélkül

Hazánk bölcsei nemrég elfogadták az internetes agresszió visszaszorításáról szóló 2024. évi LXXVIII. törvényt, amely 2025. január 1. óta hatályos. Nem a digitális gyűlöletbeszédet kriminalizálja a törvény, csak az erőszakos cselekményekre felszólító kommentek ellen lép fel.

Nem így tervezte

Szakszerűtlen kéményellenőrzés miatt tavaly januárban szén-monoxid-mérgezésben meghalt egy 77 éves nő Gyulán. Az ügyben halált okozó, foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetés vétsége miatt ítélték el és tiltották el foglalko­zásától az érintettet.

Amikor egy haldokló csak az emberségre számíthat – életvégi ellátás helyett marad a várakozás a sürgősségin

A gyógyító kezelésekre már nem reagált az idős szegedi beteg szervezete, így hazaadták, ám minden másnap a sürgősségire kellett vinni. Olykor kilenc órát feküdt a váróban emberek között, hasán a csövekkel és a papucsával. Palliatív ellátás sok helyen működik Magyar­országon – a szegedi egyetem intézményeiben még nem.