Régóta velem van - Ladjánszki Márta koreográfus, szervező

  • rés a présen
  • 2015. szeptember 11.

Snoblesse

Szeptember 15-től L1danceFest

rés a présen: Talán idén van a legváltozatosabb helyszíneken az L1danceFest. Miért alakult így?

Ladjánszki Márta: Amikor kezdődött a fesztiválunk – 2002-ben az első, még 10 napos és főleg az L1-tagságra koncentráló formában egyetlen nemzetközi nap volt –, a fő meghívónk és helyszínünk a MU Színház volt, és mellette igyekeztünk a ma már Bakelit néven ismert helyszínen előadásokat megmutatni. 9 évig működött ott az L1 Táncművek. Később, ahogy a fesztiválunk struktúrája változott és egyre jobban nemzetközivé alakultunk, mindig is az a cél lebegett előttünk, hogy minél több olyan budapesti játszóhelyet mutassunk meg, ahol év közben is találkozhatnak a nézők a kortárs tánccal. Idei együttműködőink a MU Színház, a Bakelit, a Nemzeti Táncszínház, a CEU és az RS9+ Vallai Kert. Azon túl három galéria (K.A.S. MET, Szlovák Intézet Galériája) és a kurzusra a Műhely Alapítvány, a Magyar Táncművészeti Főiskola és a Zéróplusz Stúdió. Így a szeptember 15–19. közötti időszak sűrű programot kínál majd a szakmának, a kortárs művészetek és tánc iránt érdeklődőknek.

rap: Visszatekintve és az egyre szaporodó fesztiváltermés közepette milyen jelentősebb változásokon ment át a kezdetektől az L1danceFest, és mennyire stabil a helyzete?

LM: Az indulásnál Leszták Tibor (a MU Színház egykori igazgatója) az L1 Egyesület tagjainak ajánlotta fel, hogy egy fesztivál keretében tartsanak bemutatókat. Nekünk viszont fontos volt, hogy a nemzetközi palettáról pályatársakat is megmutassunk. 2009 óta határozottan eltolódott a fókuszunk a nemzetköziség felé. Idővel kiderült számunkra is, hogy egyre nehezebb egy időszakra fókuszálni a bemutatókat, rövidült a fesztivál, és kerestük a külföldi kapcsolódási pontokat, hogy bemutassuk őket, és lehetőleg mi is meg tudjuk ismertetni a közösségünk és akár külsős magyar alkotók munkáit a vendégekkel.

rap: Mik voltak a fő szempontok az idei program összeállításában?

LM: Sajnos elenyésző támogatást kaptunk a fesztivál összköltségvetéséhez képest. Nagyon fontos a személyes kapcsolat, hogy élőben lássuk az előadásokat és beszélhessünk az alkotóval. A kialakuló egymásra figyelés alapján áll össze a program. A vendégek is pályáznak, és mi is sok helyen próbálkozunk. Idén a követségek és kulturális intézetek támogatása segít abban, hogy külföldi társulatokat mutassunk be. Így idén – először a fesztivál történetében – Olaszország képviseletében bemutathatjuk Francesca Foscarinit, és bemutatjuk Silvia Gribaudit, aki az időskorral foglalkozik a darabjában. Olaszország mellett Japán, Franciaország, az Egyesült Államok, Dánia, Németország, Szlovákia, Csehország, Szlovákia és egy work­shopon Kanada is képviselteti magát.

rap: Mik a kiemelt előadások?

LM: Kéri Judit két kiállítással jelentkezik, mindkettőben kiemelt szerepet kap a nő, és a kanadai vendégünkkel közös műhelymunkát visznek nyitott tánckurzus formájában. Szabó Roland (szlovákiai magyar fotográfus) idén harmadik alkalommal csatlakozik hozzánk, egyrészt mint a fesztivál hivatalos fotósa, másrészt a Szlovák Intézet egy teljes hónapra befogadta a fotókiállítását, és ennek megnyitójaként egy táncfilmbemutatóval jelentkezik majd. Nagy Csilla, Fekete Géza Péter, Horváth Ádám Márton és Varga Zsolt (L1-tagok) mind megjelennek legaktuálisabb munkájukkal a programban, és kiemelném még két idei rezidensünket, Dömötör Juditot és Benjamin Jarrettet, akik úgymond „carte blanche” lehetőséget kaptak, hogy 20-20 percben teljesen új munkával mutatkozhatnak be. Ami kevésbé látványos, de a blogoldalon (dancescript.blogspot.hu) olvasható, a közönségtalálkozók alkalmával pedig élőben követhető, az a KÖM (Kritikai Önképző Műhely) munkája. Hat tánckritikus követi végig a fesztivált és ír visszhangokat az előadásokról, nap közben meg műhelyezik, beszélget, vitatkozik a láttottakról.

rap: Melyek a neked legkedvesebb események, előadók?

LM: Nagyon fontos nekem, hogy 2011 óta magyar dizájnerekkel működünk együtt, bemutatjuk az aktuális kollekciójukat, hiszen a konferansziék az ő ruháikban lépnek színpadra. A nézők napról napra követik a különféle stílusokat, és könnyed hangulatú catwalkok keretében oldódik a hangulat. Ismaera Takeo Ishii (J) brutális lesz, Samuel Lefeuvre (FR) líraian meghökkentő mozzanat, a dán vendégünk Trans előadása auditív, míg az IPtanz előadása vizuális élményeket nyújt, Jaro Viňarský (SK) fantasztikus táncos, élmény lesz tőle a kurzusán is tanulni a résztvevőknek.

rap: Milyen saját bemutatókat tervezel az évadra? Mik az egyéb terveid?

LM: Szeretnék tanítani még többet meg előadásokat készíteni, de nincs rá itthon kereslet. Más szelek fújnak, és én nem vagyok elég nyomulós ahhoz, hogy életben tarthassam például a legutóbbi négy előadásomat. Itthon nem találok befogadóintézményt, amelyek játszatnák ezeket vagy akár újabbakat, ezért ismét a külföld felé fordulok több-kevesebb sikerrel. A siker elmaradása rajtam is múlik, mert egy aprócskával több időt fordítok a szervezésre, és hogy másoknak segítsek a boldogulásban és tanulásban. Ami persze engem is tölt, de sajnos anyagilag nem kifizetődő, ezért munkát keresek.

Figyelmébe ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”