Skye & Ross from Morcheeba

  • 2016. július 22.

Snoblesse

Kapolcson a Morcheeba jelentős része.

Néhány éve, a Morcheeba budapesti tartózkodásakor megkörnyékeztük Ross Godfrey-t – beszélgetésünk során a triphop múltjától egészen Cormac McCarthy prózájáig jutottunk:

Ross Godfrey: Nem hiszem, hogy megismétlődhet az, ami a kilencvenes évek második felében volt, és revival biztos, hogy nem lesz. Nagyon jó időszak volt Angliában tíz évvel ezelőtt, elég sok jó zenekar és előadó jött ki akkor nagyon erős lemezekkel: Portishead, Tricky. A Massive Attacket nem sorolom közéjük, nem nagyon bírom őket. A zene az csak zene, egyszerűen a média ragasztotta rá ezekre a zenekarokra a triphop jelzőt.

false

Magyar Narancs: Igen, de kívülről tényleg úgy tűnt, mintha ez egy zenei mozgalom lett volna.

RG: Az lehet, de szerintem mindössze annyi történt, hogy volt néhány arc, aki ügyesen használta a modern zenei technológiákat és felszereléseket. Ezeknek a zenekaroknak csak egy közös nevezőjük volt: hogy mindannyian lassú vagy középtempós zenéket írtak. Szeretem a slowtempo zenéket, mert van bennük valami személyes; valami, ami a szívből jön. Nem is igazán szeretem a lendületesebb, gyorsabb stílusokat, a rock- és a punkzenét sem.

MN: Nem is hallgatsz nagyon más zenéket?

RG: Nincsen CD-lejátszóm, inkább bakeliten hallgatok lemezeket. Van ugyan egy iPodom, de soha nem használom, nem bírom elviselni, ha fülhallgatón keresztül lehet csak zenét hallgatni. Szeretem a zenét a maga természetességében megfogni. Van egy zenekar, mostanában csak őket hallgatom, az a nevük, hogy The Bright Black Morning Light, és szintén nagyon belassult zenét játszanak, de nem igazán hallgatok semmilyen modern zenét, inkább régieket: Elmore Jamest, Bob Dylant, aztán sok folk- és countryzenét. Mostanában az a helyzet, hogy a zenénél sokkal inspirálóbbak tudnak lenni a könyvek. Dennis Johnson Tree Of Smoke című művét olvasom most, a vietnami háborúban játszódik, nagyon komor és sötét tónusú világa van. Bírom Ken Kesey és Norman Mailer könyveit is, de a kedvenc modern íróm Cormac McCarthy. A Nem vénnek való vidék mellett a Blood Meridian is zseniális.

A teljes interjú itt olvasható, a majdnem teljes Morcheeba pedig Kapolcson látható.

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."