Tarkovszkij: Solaris I-II

  • 2014. december 3.

Snoblesse

Szovjet az űr. George Clooneyt ne keressék!
false

Utoljára akkor vettük klaviatúránkra Tarkovszkijt, amikor egy egész csomag Tarkovszkij-klasszikus megjelenését üdvözöltük, megemlítvén az angol Sight & Sound magazin listáját – a britek ugyanis tízévente arra vetemednek, hogy a filmvilág sok száz szakmabelijének megszondáztatásával összeállítsák minden idők legjobb filmjeinek listáját, s ezen a listán bizony sűrűn találkozhatunk Tarkovszkij nevével. A Solaris a kritikusok szerint minden idők 154. legjobb filmje, míg a filmrendezők szerint a 224. És akkor most jöjjön valaki az ítészek szigorúságával! Ám ettől még a Szovjetunió legnagyobb rendezőjének nem kell forognia a sírjában, mert a rendezők a 9. (Tükör), a 13. (Andrej Rubljov) és a 30. (Stalker) helyre is beszavazták.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.