„A költőről való felfogásomat  tíz sorban foglaltam össze"

Sorköz

Így elemezte József Attila a saját versét egy interjúban.

 

Az 1895-től megjelenő Brassói Lapok jelentősége Trianon után értékelődött fel. Fénykorában, 1932–1938 között még a bukaresti mutációját is kiadták. Az antifasiszta lap fontos megjelenési felülete volt a népi íróknak éppúgy, mint Kosztolányi Dezsőnek és Szép Ernőnek, de a szerkesztők részéről talán József Attila munkássága volt az, amit a leginkább megkülönböztetett figyelemmel kísértek.

Versei 1932-től jelentek meg a lapban. A Dunánál 1936. július 5-én, nem sokkal a Szép Szó első számának megjelenése után, amely ezzel verssel indított. A másodközlés mellett azonban a Brassói Lapok e száma egész oldalas interjút is közölt József Attilával, amelyre Budapesten, a Nyugati pályaudvar közelében lévő Ilkovits vendéglőben került sor. „Kint, a Berlini-téren a világváros szédületes esti forgalma bonyolódik le, villamosok csengetnek, autók és autóbuszok száguldanak, bent pedig, itt a vendéglőben egy ugyancsak szédületesen tarka, különös, túlzsúfolt eseményekben gazdag élet elevenedik meg a pohár sör mellett: József Attila élete” – írja az interjú jegyző Molnár Tibor, de a beszélgetés során a költő nemcsak gyerek- és ifjúkorának szomorú részleteit osztja meg az olvasóval.

„A költőről és általában a mai költészetről mi a véleménye?” kérdésre verselemzéssel válaszol,  A hetedik című versének negyedik strófáját idézve.

„Ez a vers röviden a következőket foglalja össze: »Ha költenél és van rá költség«: Nem hiszek abban az emberben, aki a költészetért feláldozza az életét. A költészet megoldási kísérlet az ember számára. Azt, ami nem sikerült a valóságban, a kultúrában, vagy a természetben, azt a költészetben oldja meg, avatja valósággá. A költészet az a fölöslegessé vált természet, de, amely, mint fölösleg vált ismét szükségessé. »Egy, ki márványból rak falut«: Mennyi érzelem, szeretet, romantika, vágyódás fűződik a faluhoz, holott a falu lényegében piszkos, poros, egészségtelen. Költő az, aki nem sajnálja a falura, embereknek erre a szerencsétlen összességre a márványt, »Egy, ki mikor szülték, aludt«: Aki nem vette észre, hogy a világra került, csak most eszmélkedik és rádöbben a kérdés: hol is vagyok, miért is vagyok, mi is van velem? „Eget mér és bólint«: Megméri a dolgokat és megérti miértjüket, okozóikat. Ez valahogy a hegeli felfogás: minden, ami létező, észszerű. Költő az, aki látja az okokat, összefüggéseket és ezért észreveszi a jelenben a jövőt. »Kit a szó nevén szólít«: Kinek úgyszólván minden dolog személyes ügye. Úgy kell felfigyelnie a szavakra, mintha a saját nevét hallaná. Különösen, amikor Párisból hazakerültem, éreztem ezt így. Az utcán, mikor magyar szót hallottam, lépten-nyomon megfordultam, mintha minden szó ez lett volna: Attila, Attila. »Egy ki lelkét üti nyélbe«: Ez talán a legfontosabb. Talán leginkább ezért van szüksége a többieknek a költőre, aki a sok ellentmondó valóságnak formát tud találni. »Egy, ki patkányt boncol élve«: Nem kellemes mesterség ez, de a költőnek ezt is tudnia kell. És végül: »A hetedik te magad légy«: A hetedik csak abban van meg, aki éppen a verset csinálja. A hetedik az ő egyszerisége, egyedülvalósága, ami több, mint az, amit egyéniségnek szokás nevezni.”

Az interjúban szóba kerül programköltészet, amellyel kapcsolatban igen érdekes, de cáfolhatatlan megállapítást tesz József Attila. „A l’art pour l’art és program költészetet talán így magyarázhatnám: A suszter azért csinál cipőt, hogy legyen cipőjük az embereknek, egyben pedig azért, hogy pénzt keressen. A költészet maga is termelés. Ha program-ember program-embereknek programverset ír, nem történik más, minthogy az áru megtalálja a piacot. Azt hiszem, hogy itt is uralkodik a kereslet és kínálat törvénye és, ha a proletárok nagyon olvassák a program-költészetet, egészen biztos, hogy több lesz a programköltő – jelenti ki kellő határozottsággal de mindjárt hozzáteszi: – A szekszológia mai fejlettségét tekintve, a reális szerelmi élethez  kapcsolt szerelmi verset írni, sokkal forradalmibb cselekedet sokszor, mint a politikai vers. Ezt bizonyítja, hogy például Lawrence »Lady Chatterley és kedvese« című regényét Angliában elkobozták, míg kommunista röpiratokat szabadon osztogathatnak. Politikai versek ma esőstől teremnek, a szerelmiek azonban kimentek a divatból”.

Neked ajánljuk