magyarnarancs.hu: A kötetben szereplő fejezetek négy fő téma mentén épülnek fel: társadalom, neurobiológiai aspektusok, fejlődés és evolúció. Miért?
Pléh Csaba: Két okból emeltük ki ezt a négy témát, az egyik oktatási, a másik tudományos. Előbbivel kapcsolatban úgy gondoltuk, hogy egyetemisták is megfelelően fogják tudni használni ezt a könyvet, és ennek keretében az egyetemi tananyagok szerveződésének új szempontot szerettünk volna adni. A kötet rendezési elve más, mint a hagyományos szakterületek – például fejlődéslélektan vagy szociálpszichológia - alapján felépülő tanulmánykötetek. Ennél átfogóbb szempontok szerint szerettük volna rendezni az írásokat, alapvető jelenségek, például a versengés vagy a humor jelennek meg, mint fejezetcímek.
Ami a tudományos okot illeti, úgy vélem, hogy ez a négy téma egymásba fonódva és egymást támogatva képes annak a nagy tudományos anyagnak a rendezésére és rendszerezésére, amit a mai pszichológia adni tud. Ebben van egy kis fricska is, ugyanis szerkesztőtársaimmal meggyőződésünk, hogy
a pszichológia abban az értelemben természettudomány, hogy az embernek mint természeti lénynek a megismerésére törekszik. Nem valamiféle különleges, a társadalom által létrehozott lélekről szeretnénk beszélni, hanem a lelki jelenségek szerveződéséről, mint természeti folyamatról.
Feltehetné most a kérdést, hogy ebbe hogyan fér bele a kultúra és a fejlődés. Azt gondoljuk, hogy az ember befejezetlen lény – ahogy ezt már sok filozófus is megfogalmazta. Evolúciósan kifejlődött programok alapján működik, ezek a programok azonban állandó beállításra szorulnak. Mondok egy példát: az ember az egyetlen lény, ami képes bonyolult nyelvi rendszerekben kommunikálni, ez biológiai természeti adottság. Meg lehet vizsgálni, hogy milyen idegrendszeri képletek felelősek a nyelvi képességekért, azonban ez a természeti rendszer az első néhány évben ahhoz a kulturális közeghez igazodik, amelyben a gyermek eltölti az első néhány évét.
Kicsit provokatív az állításunk, mert a pszichológia kétharmada ma is azt hangsúlyozza, hogy a pszichológia valamilyen különös társadalomtudomány, mi pedig azt mondjuk, hogy különleges természettudomány.
magyarnarancs.hu: A könyv egyik ambiciózusnak tűnő vállalkozása, hogy egyszerre kíván szólni a laikusokhoz és a szakma képviselőihez is. Hogyan tud a szélesebb közönség kapcsolódni a tanulmányokhoz?
PCs: Ha végignézzük a mai könyvesboltok polcait, azt látjuk, hogy a pszichológia iránti érdeklődés óriási. Szinte minden héten új könyvek jelennek az önsegítés, önirányítás, önismeret stb. témakörében. Úgy gondoltuk, hogy az ezeket fogyasztó olvasóközönségnek a figyelmét le tudjuk kötni úgy is, hogy nem a végeredményeket és a közvetlen tanácsadást állítjuk előtérbe, hanem azokat a tudományos alapokat, amire támaszkodnak a fent említett témakörökben íródott, változatos minőségű könyvek.
magyarnarancs.hu: Melyek azok a húzótémák a köteten belül, amelyek a pszichológia területén az utóbbi időben történt legújabb előrelépésekről szólnak?
PCs: Az egyik a kisgyerekek fejlődése, ami látszólag lerágott csont, azonban több újabb fejlemény van ezen a téren. Egyrészt a korábbiaknál sokkal alaposabb módszerekkel észrevesszük azt, hogy a gyerekek már nagyon korán milyen okosan tanulnak. Ezalatt a hat-nyolchónapos kisbabákat értem, akik képesek megérteni az őket körülvevők szándékait, a tárgyak mozgását pedig úgy értelmezik, hogy amögött tervezési, cselekvési szándék van. A szakma újra felfedezte az egészen pici gyerekeket.
A másik fontos mozzanat, hogy a gyermek önfejlődése és a kulturális hatások között nem ellentétet, hanem összefüggést látunk.
Egy magyar kutatópár, a CEU professorai, Csibra Gergely és Gergely György fogalmazták meg a természetes pedagógia elméletét, ami szerint a gyerek és a felnőtt környezet együtt, sajátos kultúraátadó rendszert alkot. Ezen azt kell érteni, hogy a gyerekek állandóan elvárják, hogy tanítsák őket, a környezet pedig a gyerek figyelmének irányításával adja meg a különleges támpontokat arra, hogy mit érdemes tanulni a világról. Ez egy speciális szerződésrendszer, amelyben a szociális és a biológiai fejlődés együtt halad.
Érdemes megemlíteni újdonságként továbbá azt, hogy a modern pszichológia a társas és a társadalmi élet között nagyon különös összhangokat teremt. Ma már kiindulásunk, hogy az ember eredendően, biológiai értelemben társas lény, ami nagyjából egy száz fővel való kapcsolatépítés, kapcsolatfenntartás rendszerét jelenti. Ehhez képest a társadalmi élet másodlagos fejlemény. Sok szociálpszichológus és szociológus azt gondolja, hogy az ember kizárólag társadalmi lény. Ez a megkülönböztetés társas és társadalmi között a kötetben biztosan vitára fogja sarkallni a szakembereket.
Ezen kívül fontos megjegyezni, hogy a kézikönyvben sok szó esik a társadalmi folyamatok egy sokkal kifinomultabb értelmezéséről is, ami az emberi versengés és együttműködés dinamikáját mutatja be, illetve több tanulmány foglalkozik a politikai pszichológiával is.
magyarnarancs.hu: A kötetben többször szó esik a „naiv pszichológia” kifejezésről. Mi ez és hogyan kapcsolódik a tudományos pszichológia rendszeréhez?
PCs: Ennek a kifejezésnek több értelme van, az egyik, amit a mai tudományos pszichológia népi pszichológiának is nevez; olyan értelmezési rendszer, amelyben megpróbáljuk kódolni a másik viselkedését. Mondok egy egyszerű példát: Pisti hazamegy az iskolából, kinyitja a hűtőt, amiben nem talál semmit, majd felhívja a nagymamát. Nyilvánvalóan Pisti azért nyitotta ki a jégszekrényt, mert éhes volt, és aztán azért hívta fel a nagymamáját, mert úgy vélte, esetleg nála lehet étel. Az ilyen gyors értelmezést megalapozó átfogó értelmezési rendszert nevezzük népi pszichológiának.
A naiv pszichológia másik értelmét a viselkedésre vonatkozó sztereotípiákban találjuk meg. Vannak olyan mondások, amelyeket igaznak vélünk például a párválasztás terén: hasonló hasonlónak örül, vagy éppen az ellentétek vonzzák egymást stb. A sztereotípiák alapján való következtetések levonása és azok értelmezése a naiv pszichológia része, ám erre nem támaszkodik a tudományos pszichológia, éppenséggel tisztázni akarja, mi is a valós helyzet, míg a fent említett, a cselekvés értelemzést segítő népi pszichológiát kiindulási pontjának tartja.
Ezen kívül a naiv pszichológiának van egy kulturális értelmezése is, amely megjelenik például a regényirodalomban szereplő személyiségábrázolásokban. A hősökről olvasva kifinomult kulturális képünk bontakozott ki a legújabb kori nyugati kultúrában az emberi öntudatól és személyiségről. Vannak olyan félelmek, melyek szerint annak a generációnak, amelyik már nem nagyon fog regényeket olvasni, kevésbé lesz átfogó képe az emberi személyiségről, mint azoknak volt, akik még olvastak. E téren a modern pszichológia azt vizsgálja, hogy a kulturális minták állandó ismételgetése mennyire tagolja és alakítja az embert.
magyarnarancs.hu: Hogyan látja, jelenleg melyek a tudományos pszichológia legnagyobb kihívásai?
PCs: A pszichológus állandóan kérdéseket tesz fel a neurobiológusnak, de magát a kérdést nem a neurobiológus fogalmazta meg. Például azt, hogy milyen emlékező rendszereink vannak, a pszichológia kísérleti tapasztalataiból tudjuk. Máshogy emlékszem arra, hogy mennyi háromszor hét, és máshogy arra, hogy milyen volt a haja az első szerelmemnek a gimnáziumban. Arra, hogy az idegrendszer hogyan valósítja meg ezeket, a pszichológia nem tud válaszolni.
Az másik kihívó kérdése a szakmának, hogy milyen kapcsolat van az idegrendszer és a lelki jelenségek között.
Ezen kívül a pszichológiának volt elképzelése arról, hogy a kultúra terjedésével az emberek egyre elfogadóbbak lesznek egymással és egyre jobban elismerik az emberi különbségeket. Ez egy önbecsapás lett, mert nem így van.
A pszichológiának a feladata az, hogy értelmezze az újra megjelent agressziót, etnocentrizmust, azt, hogy miből fakadnak ezek. Visszatérő kérdés ezek mellett még az, hogy mit kezdjük a társadalmi érvényesülés és a különbségek kultuszának kapcsolatával. Hogyan tud a pszichológia segíteni abban, hogy az egyenlő esélyeket milyen életkorban kell kialakítani, és milyen életkorban kell a különbségek kultivációjára törekedni. Erről egyelőre nagyon kevés konkrét tanácsunk van.
Pléh Csaba (főszerk.): Pszichológia. Akadémiai Kiadó, 2022, 1200 o.
