Kedves Olvasónk! A Sorköz Olvasni muszáj sorozatában megmutatjuk: a Narancs szerzői nem csak írnak, olvasnak is a maguk örömére. Olvasnak és újraolvasnak régi és újabb klasszikusokat, méltán és méltatlanul elsüllyedt szerzőket, elfelejtett, a polc mögé csúszott könyveket és korábbi korok sztárkönyveit, véletlenszerűen vagy valami különös összejátszás révén elibük sodródott műveket.
A természetvédelem története – ez az alcíme a Kaleidoszkóp Könyvek sorozatban megjelent ismeretterjesztő munkának. Arról, hogy működik ma a természetvédelem, szinte mindenkinek van véleménye, személyes tapasztalata, de kezdeteiről, történetéről jóval kevesebbet tudunk. Ezért is ígérkezik izgalmas témának. A szerző – a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont és a Debreceni Egyetem tudományos munkatársa, az ELTE vendégoktatója – lényegre törően, a legfontosabb fogalmakra, történésekre, folyamatokra koncentrálva ír róla, így a laikus számára is jól olvasható a könyv.
Mindjárt az elején tisztáz két fogalmat: míg a természetvédelem a természet (a világnak az a része, amit az ember nem, vagy csak csekély mértékben változtatott meg), a fajok, az ökológiai folyamatok és a bioszféra megóvását jelenti az emberi tevékenység káros hatásaitól, addig a környezetvédelem kifejezetten az ember védelmét szolgálja az ember számára fontos környezeti tényezők optimális szinten tartásával. Egyfajta fogalompár ez; gyakran átfedésben vannak egymással, és egymás nélkül értelmetlenek. A két irányzat sokszor össze is fonódott a történelem folyamán.
Ami a természet védelmére tett erőfeszítéseket illeti, már a középkorban voltak rájuk példák. Angliában 1285-ben törvényt hoztak a lazacok védelmében, 1534-ben védetté nyilvánították a vörös kányát. A 17-18. században is születtek törvények a vadvilágot védendő, mégis egészen az újkorig az ember kiaknázandó ellenségnek tekintette a természetet.
A természetvédelem a romantikával párhuzamosan, a 18. század végétől bontakozott ki, egy évszázad elteltével pedig meg is gyökeresedett a világ több országában.
Amerikában ez idő tájt, a 19. század végén jöttek létre az első nemzeti parkok. Egyik ötletgazdájuk a skót, de az Egyesült Államokban letelepedett John Muir volt, aki szenvedélyesen rajongott a természetért. Azt vallotta, hogy a természet nincs alárendelve az embernek, sőt az ember része a természetnek. A sokáig a vadonban élő Muir természetszeretetének olyan extrém megnyilvánulásai voltak, mint hogy egy alkalommal tomboló viharban ment kirándulni és felmászott egy fenyő csúcsára, hogy megtapasztalja a természet erejét, a szél süvítését és az eső illatát.
Másutt ekkorra erősödtek meg a madárvédelmi törekvések, 1900-ban pedig egyezmény született egyes afrikai állatok vadászatának betiltásáról (csekély eredményt hozott). Ám erre az időszakra tehető számos esztelen természetpusztító jelenség is. A legismertebb ezek közül talán az amerikai bölények módszeres, felfoghatatlan mértékű legyilkolása.
A környezetvédelem csak később, a 20. század második felében nyerte el a fontosságát. Addigra már túl volt az emberiség két világháborún, sokasodtak a természet tönkretételét eredményező folyamatok (ipari katasztrófák, a folyók folyásirányának megváltoztatása a Szovjetunióban stb.), elterjedtek a természetre káros vegyszerek. Viszont 1970. április 22-én megszületett a Föld napja, ami a rá irányuló óriási médiafigyelemnek köszönhetően megerősítette a környezetvédő mozgalmat. A következő évtizedekben szervezetek és egyezmények egész sora jött létre, megjelentek a radikális környezetvédők. 1982-ben betiltották a kereskedelmi célú bálnavadászatot, ami a természetvédők első komoly globális sikere volt.
Erdős László könyve bemutatja a 21. századi törekvéseket is, beleértve a különböző Föld- és klímacsúcsokat, illetve természetvédelmi konferenciákat, a globális felmelegedés elleni küzdelmet, a zöld ügyek alakulását az Európai Unióban. Külön fejezetek foglalkoznak a természetvédelem mártírjaival – a szerző megjegyzése szerint a természet- és környezetvédők ellen elkövetett gyilkosságok száma 2010-től még inkább nőtt – és az esőerdők védelmében tett erőfeszítésekkel.
Ám ahogy azonban haladunk a könyv vége, a napjaink legégetőbb természetvédelmi kérdéseit tárgyaló fejezetek felé, sajnos úgy laposodik el a tartalom. A szerző világosan elmagyarázza ugyan, milyen összefüggés van mondjuk az esőerdők kiirtása és az európai társadalom irreálisan nagy hús- és tojásfogyasztása között, vagy hogy miképp segíthetjük a természetvédelmet, ha tudatos vásárlók vagy a zöld életmód hívei vagyunk, de a könyv címében megfogalmazott kérdésekre adott válaszai nemigen terjednek túl közhelyeknél. Ráadásul amikor azzal szolgál tanácsként, hogy természetvédelmi kérdésekben keressük a képviselőinket úgy is, ha történetesen nem rá, hanem más jelöltre szavaztunk, akkor annak csupán a valóság mond ellent. Elég csak arra gondolni, mennyire képviselik a lakosság érdekeit politikusaink a szinte naponta bejelentett, újabb és újabb akkumulátorgyárak esetében.
Ezzel pedig eljutottunk a könyv egy másik fogyatékosságához.
Feltűnően hiányzik belőle a környezetvédelem mostani magyarországi helyzete.
Ha valamiről, akkor erről igazán illett volna szólni egy, a bolygó megmentésével foglalkozó munkában. A helyzet ugyanis tragikus: azon kívül, hogy nincs önálló környezetvédelmi tárca és a környezetvédelem intézményeit is kiüresítették, aggasztó méreteket öltött a kormányzati körök természetrombolása. Tavaink élővilágát és természeti környezetét teszik tönkre a tájba nem illő gigaberuházásokkal, Natura 2000-es területeken építkeznek, környezetszennyező üzemeket hoznak létre országszerte, erdőket, fasorokat, nádasokat vágnak ki és még sorolhatnánk. Csak nem azért nincs szó ezekről a könyvben, mert ma már ilyet egész egyszerűen nem lehet leírni a Libri és a HUN-REN (a kötet megjelenésekor még ELKH) közös kiadványsorozatában? Élünk a gyanúperrel, hogy ez a helyzet. Pedig ha meg akarjuk menteni a bolygót, nem árt tisztában lenni azzal, mi folyik szűkebb környezetünkben, településünkön, országunkban.
A Hogyan mentsünk bolygót? című könyv átfogóan bemutatja a természetvédelem történetét, de ennél többet nem ad – nyilván nem is feltétlenül ez a célja egy rövidebb terjedelmű ismeretterjesztő munkának. (Ilyen tekintetben leginkább egy egyetemi jegyzetre hasonlít.) Viszont majd’ tizenegy oldalas irodalomjegyzékét érdemes böngészni, mert egy csomó izgalmas, a laikusok számára ismeretlen természet- és környezetvédelmi könyv, tanulmány elolvasására inspirál.
Erdős László: Hogyan mentsünk bolygót? A természetvédelem története. Libri Könyvkiadó, 2023, 186 oldal, 4299 Ft
