Sport

Egy kölcsön Turfból néztem ki a tutit, aztán elszúrtam mégis, mert az 1-2-9 helyett az 1-2--8-at tettem meg, persze körbe, hármas befutóra, szóval százhúszra kaptam semmit, de legalább nézhettem, ahogy ezek az állatok futnak.

Nincs itt még kultúrája a profi boksznak. Pedig a nők, ha tudnák, mi folyik egy mérlegelésen, ezrével tódulnának. Így meg csak néhány, a shoppingolásból idetévedt vásárló nézeget a Pólus Center (jégmentes) műjégpályája körül. A mérlegelés a profi bokszban különleges dolog. Igazi jelentőségét nem a dekák adják, hiszen a nehézsúlyban nincs is súlyhatár, és ott vannak a legnagyobb hírértékű mérlegelések. De pehelysúlyban is érdektelen a mérleg: ha már összetrombitálták a résztvevőket súlyos milliókért, senkit sem fognak hazazavarni egy kis fölösleg miatt. Persze ha mérkőzésről mérkőzésre kilóg a mutató, rászólnak, ugyan, mennyé má följebb egy súlycsoporttal.

A hollandoknak nincs "hivatalos" nemzeti érzésük. A trikolórt gyakorlatilag csak igazi állami ünnepeken látni, a nem hivatalos nemzeti elkötelezettség színe a királyi ház (Oranje Nassau) jelképe - a narancssárga.

{k200025_foci1;b}nt face=Arial,Helvetica size=-1>Félelmetes hangulat uralkodott szombat este a felvonulási téren, az EB-sörsátorban. Vagy háromszázan a német, kétszer ennyien meg az angol csapatnak szurkoltak, folyt a sör, csinosak voltak a lányok.

Az Európa-bajnokság nálunk mintegy két héttel a megnyitó előtt vette kezdetét, úgyhogy mire effektíve megkezdődött, én már untam egy kicsit. A dolgok alakulásáért egy minden létező adatot, eredményt és statisztikát, valamint a tornán részt vevő 352 darab játékos fényképét, részletes névjegyét tartalmazó színes programfüzet s annak vitán felül jó szándékú beszerzője okolható, miáltal egyszerre vesztette el a bárminemű meglepődés esélyét, valamint az egri vár alatti alagútban a félelemmel bátran szembeszálló Cecey Éva nyomát a család. S mert én voltam ez az illető, onnantól pontosan azt kaptam, amit az ember ilyenkor megérdemel.

Orron át nem kap levegőt, ezért időnként nagy nyomású, véres turhazuhatagot küld a szőnyegre: az első menetben belehajolt egy felütésbe. Láthatóan jobb, mint a román, de ki tudja, meddig bírja ebben az állapotban. Nyilvánvalóan erőltetné a kiütést, de a román srác jól bírja, igaz, a harmadik menetre már 1:1 az orrtörések aránya, a negyedik menetben már nagy fölénybe kerül az Unió svédje.

Huszonnyolc fokos májusi melegben jégkorongozni nem mindennapi élmény. Ha mindezt egy asztal tetején teszi valaki, az már mutatvány; az asztalijégkorong-verseny egy bevásárlóközpontban persze sem ez, sem az. Családias hangulat, nagy meccsek - csocsófüggőknek kötelező megjelenés.

A Magyar Gyeplabdbajnokság helyszíne az Építők relatíve vadonatúj, nedves alapú műfüves pályája, amiről még bőven lesz szó ebben az értekezésben, mint ahogy arról is, mennyit nőttek az emberek száz év alatt. Ne vágjunk azonban a dolgok elé, tekintsünk bele inkább az Építők II. és a Rosco Team összecsapásába, ahol többek között egy rekesz dobozos Kaiser a tét.

Az idén ötvenéves Fővárosi Artistaképző Intézet március végén kövér kis programsorozattal ünnepelte a magyar cirkuszművészeti szakmunkásképzés intézményét. Az öregdiák-találkozón kívül, amelyen olyan műfaji szakadárok is részt vettek, mint Somló Tamás és Sütő Enikő, született egy fölöttébb szalonképes program, az intézet növendékeinek új cirkuszi előadása.

Az emberek először kezükbe vették a botot. Majd játszottak a tűzzel. Később egyre bonyolultabb eszközöket találtak ki, hogy elfoglalják magukat. Az eszközök részeivé váltak mitikus szertartásaiknak, így szórakoztatták magukat és uralkodóikat. Aztán összeálltak cirkuszokká. Vándoroltak.

Koczák Sándor

Belgium köztünk szólva nem az a kimondottan alpesi ország, de amit patinásnak mondható (1913 óta létező, a maga nemében az egyik legrégebbi) bicikliversenyükre hegymenetből össze bírtak hozni, az még akkor is sok lett volna Hannibálnak, ha dolgozóit elefántok helyett mountain bike-okkal szereli föl. Az még csak hagyján, hogy az idei Országúti Kerékpáros Világ Kupa II. futamában legalább tizenhat gyilkos - helyenként 15-20 százalékos szakaszokkal megbolondított - emelkedőt sem átallottak elhelyezni, de az is az igazsághoz tartozik, hogy ezek számottevő többsége olyan, körülbelül másfél bringányi szűk, kockakővel burkolt kapaszkodókra korlátozódott, amelyre épérzésű ember még a haragosait is csak saját felelősségükre engedné. Nos, innen az elnevezése is, amit az egyszerűség kedvéért e tudósítás címéül kölcsönöztünk.

Borsod megyébe két ok miatt érdemes ellátogatni, de a második viszonylag ritkán adatik meg, mert a szlovák állami pénzekből acélművet vásárlók populációja szegényes, és egy horgászcikk szempontjából nem is túl érdekes, marad tehát az első: pisztrángot fogni a Garadna patakban, ahol a víz hideg és tiszta, a táj vadregényes, a helyiek pedig cserzettek, és tanulságos történeteket ismernek Grósz Károlyról, aki egykoron itt szerzett tapasztalatokat, hogyan is kell egy nyomdát és egy országot irányítani.

A sílövészet azért remek sport, mert van egy látszólag teljesen életidegen vetülete. Olyat ugyanis még a legelvetemültebb kalandfilmrendező vásznán sem lehet látni, ami a biatlonversenyeken úgyszólván mindennapos. Jelesül az, hogy vámtisztviselők, határőrök puskával a hátukon kergetnek rendőröket a hóban, és viszont. Ha ehhez még hozzávesszük, hogy néha egy-egy medve vagy havasi tigris is beszáll a kergetőzésbe, könnyű belátni, e sportág különlegesen kifinomult élvezeteket tartogat, elsősorban a külső szemlélő számára.