Sport

"Próbáld ki a piszoárt. Megéri" - súgta a fülembe az éppen csak tántorgó Hinta a Pecalista év végi horgászbörzéjén. A porceláncsésze előtt állva a falon lógó adventi koszorút nézegettem. A koszorú egyszer csak kinyitotta a szemét, majd a száját is, kettőt pislogott, aztán erős férfihangon rágyújtott egy karácsonyi dalra. Az ijedségtől akkorát ugrottam hátra, hogy kis híján kizuhantam az ablakon. A horgászcikkipar ekkora meglepetéssel nem szolgált tavaly: a szerelékek az esztelenségig finomodtak, a szezon sztárja mégis az újra felfedezett nyalókaúszó lett. 1999 ugyanis a barkácsolók éve volt.

A Pénzügyminisztérium szabadulna tőle, ezért még ebben a hónapban kiírja a koncessziós pályázatot, egy francia vállalkozás már építené az új pályát, az ügető helyére pedig bevásárlóközpontot álmodott. A lovi még sincs megmentve, még akkor sem, ha a jelenlegi kormány is kiállt mellette. Szilvesztert leszámítva pang a terep, és ezt látva már az is csoda, hogy egyáltalán létezik Magyarországon lóverseny.

A meleg identitás legitimációjával kapcsolatos kérdések még a demokratikus berendezkedésű társadalmakban is felkavarják a kedélyeket. Közéleti, kulturális, tudományos és jogi szinten folyik a diskurzus, egyre biztatóbb eredményekkel. Daniel Borillo, a Párizsi Jogtudományi Egyetem tanára, az Európa Tanács szakértője, a Homo-szexualitás és jog című könyv szerzője, valamint Didier Eribon, a Nouvel Observateur munkatársa, filozófiatörténész, az École des Hautes Études szociológiatudományi tanszékének tanára, a Gondolatok a gay-kérdésről című könyv írója, elhivatott szakértői az ezredvégi meleg mozgalmaknak. Olyan nevekkel emlegetik őket egy lapon, mint Bernard-Henry Levy, a sztárfilozófus, akivel közös esszékötetük is jelent már meg. Az AIDS világnapján a Francia Intézetben rendezett előadássorozat kapcsán beszélgettünk velük a homoszexualitás néhány fontos társadalmi vonatkozásáról.

A húgom pasija, D., aki filozófus, testépítő és súlyos hipochonder, azt mondta, hogy tesz még egy kísérletet a horgászattal, de ha megint nem fogunk semmit, akkor vége, nem jön el soha többet. Azt is mondta, hogy a horgászok az első benyomásai alapján szadista vadállatok, ráadásul súlyosan fertőző dolgokban turkálnak. Hiába magyaráztam neki, hogy az a dévérkeszeg sokkal jobban járt azzal, hogy rögtön agyonvertem, és hogy rohasztott májjal soha többet.

Az első hazai férfi fitneszbajnokságot a korábban chippendale-fiúként tündöklő Csermák Endre nyerte. A bajnok ötéves kislánya is ezen sport iránt érdeklődik, nem térhetünk ki tehát tovább olvasóink egyre növekvő nyomása elől, és fellebbentjük a fátylat Magyarország új sikersportágairól, a fitneszről, a body buildingről és az aerobikról.

A múlt héten felhív régi horgászcimborám, Ferenc atya, a szemérmes katolikus pap, hogy többnapos dolga akadt Pesten, úgyhogy mi lenne, ha "elmennénk lógatni egyet".

Péntek délután van, készülődünk hazafelé: ugyan mi is lehet kellemesebb ilyenkor, mint harmadszor is módszeresen átrendezni a csomagtartót, a bólogató kutya helyére bepréselni még két dobozt, riadtan konstatálni, hogy még mindig a kocsi oldala mellett figyel néhány szatyor és egy különösen rosszindulatú ládikó, aztán megadóan nekilátni megint, új szisztémát találni ki és így tovább, majdnem a végtelenségig. Nem vagyunk egyedül: mellettünk például egy kisbusz terhelési határait próbálgatják hasonló embertelenséggel, és egyáltalán - e napokban sokan távoznak kereskedelmi mennyiségű holmival az esseni vásárcsarnokból. Mindenki tép haza, hogy ott folytassa, ahol néhány perce abbahagyta a játékot.

Váratlanul sikerült elcsalnom dr. I.-t focimeccsre. Fizettünk fejenként 500 forintot, ezért másfél óra alatt a következő élményekben volt részünk: egy testes roma szurkoló "buzicigány"-nak nevezett, egy fiatalabb antropológus viszont olyan zsidónak, akinek palesztin az anyja, végül egy lelkes angyalföldi drukker felénk lőtt pisztollyal. Én menekülés közben mondtam, hogy ennél többet sehol sem kapni ötszázért, dr. I.-nek azonban nem volt elég az izgalmakból, és mindenáron sügerezni akart.

Wesley Snipes nem jött el, otthon maradt még Jackie Chan és a csak agyi síkon verekedő, önmagát alkoholistának álcázó David Carradine, aki annak idején Bruce Leet túrta ki a Kung Fu-tévésorozat főszerepéből. Nem csoda, hisz Carter Wong, a Shaolin Chung Hop Kuen-irányzat alapítója, alanyi filmsztár, Bruce Lee barátja eljött. Carradine helyében magam is beteget jelentettem volna.

Lehet, hogy Ronaldo csak kispados lenne a Miskolczi József irányította Juhász Gyula Tanárképző Főiskola focicsapatában, de lehet, hogy még az sem. Ha ugyanis nem jelenne meg a pályán pontosan egy órával a meccs előtt, a Mágus szerelést sem osztana neki. Ha mégis kezdőember lenne a "megyekettes" focicsapatban, és mondjuk vágna négy-öt gólt, akkor is elképzelhető, hogy a következő mérkőzésen a tartalékok között sem kapna helyet. A Juhász Gyula Tanárképző Főiskola matematika tanszékének oktatójával ezekről a mendemondákról beszélgettünk.

Nem sikeredett valami fényesre a kétszeres magyar bajnok, hatszoros kupagyőztes BC Marc-Körmend kosárlabdacsapatának legutóbbi bajnoki idénye. A mérleg: ötödik hely a bajnokságban, ezüstérem a Magyar Kupában, négy elhajtott idegenlégiós, kettő edzői lemondás, leköszönt elnök és elnökség, a hátrahagyott puttonyban pedig hatvanmillió forint adósság. És a mardosó kétely, hogy vajon huszonhárom év élvonalbeli szereplés után el tud-e indulni a bajnokságban a nyugati végek kultikus kisvárosi csapata.

Magnus Ver Magnusson, a király, az izlandi rém, aki az utóbbi időben az erősember-versenyeket uralta, visszavonult. Infarktust kapott, ami negyven alatt kissé túlhajtott életvitelre utal. Az erősember-műfaj maga az elrettentő példa valamennyi sportoló számára: ami itt folyik, az minden ízében ellenjavallt. Hatalmas, emberfeletti erőfeszítések különösebb bemelegítés nélkül, ízületgyilkos mutatványok életveszélyes sportszerekkel, söröshordókkal, kétmázsás kőgolyókkal. Esetleg egy kamionnal.

Hogy a vitorlázás az úri nép sportja, úgyszólván közhely. Mi is lehetne más - gondoltuk, magunkból kiindulva, és ilyeténképp -mint már annyi más esetben - természetesen tévesen, hisz a kép jóval árnyaltabb vagy árnyalhatóbb, mit ezúton meg is kísérelünk.

Az átlag (erdélyi) magyar ember többnyire bazi nagy necceket cipelve megy fel Bukarestbe, de csak akkor indul el otthonról, ha már nagyon muszáj. Az átlag (erdélyi) magyar inkább otthon ül, és anyázik nagyon, mert a kábelen jövő hat égi magyar mellett mégis a románegyre fanyalodik este kilenckor, bunaseara, mondja a szpíker, jön a meccsek meccse.