Az alkohol és a téli sportok - Aki a hidegről jött

Sport

A síelés, szánkózás, snowboardozás, korcsolyázás, fakutyázás, téli túrázás közben a legtöbben megszomjaznak. Vannak, akik nem érik be meleg teával.

Az embernek már csak ilyen a természete: minden évszakban és minden hőmérsékleten iszik. Éppen ezért fontos leszögezni, hogy a kedvelt italainkban található etil-alkohol egészen máshogy hat szervezetünkre nagy melegben és farkasordító hidegben. Mivel ez utóbbi inkább modellezi a téli sportok űzéséhez kívánatos temperatúrát, beérhetjük ennek vizsgálatával.

Részeg ródlis

Az alkohol egyik legérdekesebb hatása, hogy kiszélesíti a periferiális vérereket, amik kültakarónkhoz közel találhatók - ám ezzel egy időben le is szűkíti a belső hálózathoz tartozó véredényeket. Ennek az lesz a következménye, hogy szervezetünk fajlagosan több hőt ad le, mint "normálkörülmények" között - a belső szervek hőmérséklete pedig az extrém méretű hőleadás miatt folyamatosan csökken. Az alkoholfogyasztást télvíz idején (is) pirospozsgás arc s a melegség jóleső, ámde hamis érzete kíséri: erről könnyen bebizonyosodhatunk - vigyen bár utunk egy külhoni hütte, a Normafa vagy (s itt most egy röpke pillanatra eltávolodunk a trendi téli sportok paradigmájától) egy vidéki disznótor felé. A folyamatos hőleadás lassan, de folyamatosan hipotermiához, kritikus méretű kihűléshez vezethet. Ráadásul az alkohol az ítélőképességet is befolyásolja, s a mind ittasabb szeszfogyasztó akár el is mulaszthatja, hogy időben bemeneküljön a jó melegbe.

Az alkoholhajtású téli sportoló gyorsabban fárad ki, mint józan társa - ugyanakkor testünk jóval nagyobb igénybevételére, még intenzívebb, keményebb munkavégzésre van szükség ahhoz, hogy fenntarthassa az ideális hőmérsékletet. S még szerencse, hogy ez nem is marad el - elvégre sportolni érkeztünk!

false

 

Fotó: fortepan.hu

Csakhogy az erősödő fáradtság miatt a szervezetnek mind kevesebb az energiája ahhoz, hogy megbirkózzon a stresszel, amit a bónusz testhőtermelés vált ki. Így lenne akkor is, ha nem éppen az ivás miatt volna szükség a belső fűtésre, de az alkohol csak tovább súlyosbít a helyzeten. Dehidratál, azaz valósággal kipumpálja a vizet a szervezetből - a vízeltávolítás nagyságrendben is nagyobb, mint amit magunkhoz veszünk ivóvíz vagy még inkább az alkoholos italokban található vízkomponens szorgos bevitelével. Ráadásul hideg időben a szervezet nem csak a sportolás közben tovább fokozódó izzadással (és rendszeres ürítéssel) veszít vizet, hanem légzéssel is - amikor a meleg, párás lélegzetet használja a hideg levegő felfűtésére. A hideg szél csak tovább fokozza a hőleadást és egyben a dehidratációt is - elvégre gyorsítja a párolgást. A legsúlyosabb tünetegyüttest már csak a hidegben vedelők elrettentésére szokták előhozni: ha túl sok alkoholt döntünk magunkba, s minden határon túl kint maradunk a szabadban, úgy érvényesül a szesz narkotikus hatása. Ilyenkor az áldozat elalszik, sőt eszméletét veszti, azután jön a fehér halál - a légzés lelassul, a hipotermia pedig végzetessé válik. Mindezt tekintsük pusztán a kötelező, elrettentő erejű prológnak, elvégre az ivásról úgysem mond le a téli sportok - teljes körű rekreációt megcélzó - művelője. Ráadásul akadnak trükkök és módszerek, melyek alkalmazásával a fenti malfunkciók legalább részben tompíthatók.

Rum, aroma

Az alaptrükk pofonegyszerű. Hideg van? Akkor növeljük a szeszek hőmérsékletét! Az alkoholtartalmú forró italok szorgalmas fogyasztása révén nem csupán a múlhatatlanul szükséges szeszbevitelt biztosítjuk, egyben rakunk is egy kicsit a szervezet kályhájára.

A legismertebb, határokon átívelő, szinte mindenütt kapható meleg ital a forralt bor - amelynek már a neve is megtévesztő. Forralni ugyanis semmiképpen sem szabad a bort, ekkor ugyanis szinte maradéktalanul elveszítheti alkoholtartalmát, de leginkább aromakomponenseit. S bár elkészítése az ántivilágban még a rosszul kezelt, megecetesedett, megpimpósodott lőre fogyaszthatóvá tételét szolgálta, senkinek sem ajánljuk, hogy fogyasztásra alkalmatlan löttyből próbáljon némileg fűszeres pancsot készíteni. Jóféle vörös- vagy akár fehérborból kell kiindulni, megmelegíteni (de nem forralni!), s ezután jöhet hozzá a cukor (igényeseknek mindjárt méz...), a fahéj, a szegfűszeg, a szegfűbors, no és a citrom (literenként akár egy fél). Akinek ez kevés volna, az adagolhat a forralt borba reszelt gyömbért (csillagánizst, szerecsendiót, kardamomot, noch dazu kapszaicinban gazdag csiliport), aszalt gyümölcsöt, mazsolát s az egészet meg lehet bolondítani egy kis rummal is. A rum már magában is remek alapanyag: a forró víz, rum, cukor, citrom alkotta, változatosan fűszerezhető grog magában is kitűnő téli ital - s ha valaki mindezt színtelenített rumos teának gúnyolná, úgy ne hagyja ki e keverékből a teafüvet sem. Igaz, így a rumot csak akkor ajánlatos hozzátenni, ha már kicsit hűlt az ital - különben illan a spiritusz. A teát sem csak rummal lehet inni: a boros tea legalább ennyire finom. Ha az egy-egy arányú bor-tea keverékhez még cukrot (mézet), citromot (narancsot) adagolunk, ne adja isten egy kis gyömbért, fahéjat reszelünk, máris úgy érezhetjük, hogy szinte végigjártuk a meleg italok körkörös spektrumát. Ez azonban súlyos tévedés, hiszen nem csupán bort, de sört is forralhatunk! Igaz, ez mifelénk nem szokás, ám elég átlépni a határokat (mondjuk nyugat felé), s máris beleszaladhatunk a lélekmelegítő hatású, ámde - legalábbis első blikkre - gyomorforgató illatú (?), forralt sörbe. Ennek készítésekor nem csak a sört forralják: kerül abba tojás, vaj, só, cukor, fahéj - a végén persze rum. De ne hagyjuk ki a meleg kávét sem, amit többféle szeszfélével is fel lehet ütni, és nem csak a már túl sokat emlegetett rummal. Például a whisky, kávé, tejszín, kis cukor megvan? Ráadásul jobban esik, továbbá - bár ezt a szintetikus aromák rajongóinak hiába is mondanánk - finomabb is, mint a sokak által kedvelt vodka/whisky plusz energiaital kombók, hatóanyag-tartalma (etil-alkohol plusz koffein) pedig nagyjából azonos. Vajon tudnak arról, hogy az osztrák (a bajor stb.) sípályák mellett forróra gőzölt, így némileg redukáltabb alkoholtartalmú szilvasnapszot isznak tejszínhabbal (Heisse Witwe - azaz forró özvegy)? S hogy ugyanez a technológia működik Olaszországban - csak ott tojáslikőr az alapanyag? Fél deci felforrósított tojáslikőrbe kerül három cent grappa, a tetejére tejszínhab, s máris kész a bombardino! Utóbbi a lazább verzióról sem hiányozhat, nyilván a hósipkás csúcsok miatt, ám abba már csak forró tojáslikőr kerül. Egészségükre!

Neked ajánljuk