Az alkohol és a téli sportok - Aki a hidegről jött

Sport

A síelés, szánkózás, snowboardozás, korcsolyázás, fakutyázás, téli túrázás közben a legtöbben megszomjaznak. Vannak, akik nem érik be meleg teával.

Az embernek már csak ilyen a természete: minden évszakban és minden hőmérsékleten iszik. Éppen ezért fontos leszögezni, hogy a kedvelt italainkban található etil-alkohol egészen máshogy hat szervezetünkre nagy melegben és farkasordító hidegben. Mivel ez utóbbi inkább modellezi a téli sportok űzéséhez kívánatos temperatúrát, beérhetjük ennek vizsgálatával.

Részeg ródlis

Az alkohol egyik legérdekesebb hatása, hogy kiszélesíti a periferiális vérereket, amik kültakarónkhoz közel találhatók - ám ezzel egy időben le is szűkíti a belső hálózathoz tartozó véredényeket. Ennek az lesz a következménye, hogy szervezetünk fajlagosan több hőt ad le, mint "normálkörülmények" között - a belső szervek hőmérséklete pedig az extrém méretű hőleadás miatt folyamatosan csökken. Az alkoholfogyasztást télvíz idején (is) pirospozsgás arc s a melegség jóleső, ámde hamis érzete kíséri: erről könnyen bebizonyosodhatunk - vigyen bár utunk egy külhoni hütte, a Normafa vagy (s itt most egy röpke pillanatra eltávolodunk a trendi téli sportok paradigmájától) egy vidéki disznótor felé. A folyamatos hőleadás lassan, de folyamatosan hipotermiához, kritikus méretű kihűléshez vezethet. Ráadásul az alkohol az ítélőképességet is befolyásolja, s a mind ittasabb szeszfogyasztó akár el is mulaszthatja, hogy időben bemeneküljön a jó melegbe.

Az alkoholhajtású téli sportoló gyorsabban fárad ki, mint józan társa - ugyanakkor testünk jóval nagyobb igénybevételére, még intenzívebb, keményebb munkavégzésre van szükség ahhoz, hogy fenntarthassa az ideális hőmérsékletet. S még szerencse, hogy ez nem is marad el - elvégre sportolni érkeztünk!

false

 

Fotó: fortepan.hu

Csakhogy az erősödő fáradtság miatt a szervezetnek mind kevesebb az energiája ahhoz, hogy megbirkózzon a stresszel, amit a bónusz testhőtermelés vált ki. Így lenne akkor is, ha nem éppen az ivás miatt volna szükség a belső fűtésre, de az alkohol csak tovább súlyosbít a helyzeten. Dehidratál, azaz valósággal kipumpálja a vizet a szervezetből - a vízeltávolítás nagyságrendben is nagyobb, mint amit magunkhoz veszünk ivóvíz vagy még inkább az alkoholos italokban található vízkomponens szorgos bevitelével. Ráadásul hideg időben a szervezet nem csak a sportolás közben tovább fokozódó izzadással (és rendszeres ürítéssel) veszít vizet, hanem légzéssel is - amikor a meleg, párás lélegzetet használja a hideg levegő felfűtésére. A hideg szél csak tovább fokozza a hőleadást és egyben a dehidratációt is - elvégre gyorsítja a párolgást. A legsúlyosabb tünetegyüttest már csak a hidegben vedelők elrettentésére szokták előhozni: ha túl sok alkoholt döntünk magunkba, s minden határon túl kint maradunk a szabadban, úgy érvényesül a szesz narkotikus hatása. Ilyenkor az áldozat elalszik, sőt eszméletét veszti, azután jön a fehér halál - a légzés lelassul, a hipotermia pedig végzetessé válik. Mindezt tekintsük pusztán a kötelező, elrettentő erejű prológnak, elvégre az ivásról úgysem mond le a téli sportok - teljes körű rekreációt megcélzó - művelője. Ráadásul akadnak trükkök és módszerek, melyek alkalmazásával a fenti malfunkciók legalább részben tompíthatók.

Rum, aroma

Az alaptrükk pofonegyszerű. Hideg van? Akkor növeljük a szeszek hőmérsékletét! Az alkoholtartalmú forró italok szorgalmas fogyasztása révén nem csupán a múlhatatlanul szükséges szeszbevitelt biztosítjuk, egyben rakunk is egy kicsit a szervezet kályhájára.

A legismertebb, határokon átívelő, szinte mindenütt kapható meleg ital a forralt bor - amelynek már a neve is megtévesztő. Forralni ugyanis semmiképpen sem szabad a bort, ekkor ugyanis szinte maradéktalanul elveszítheti alkoholtartalmát, de leginkább aromakomponenseit. S bár elkészítése az ántivilágban még a rosszul kezelt, megecetesedett, megpimpósodott lőre fogyaszthatóvá tételét szolgálta, senkinek sem ajánljuk, hogy fogyasztásra alkalmatlan löttyből próbáljon némileg fűszeres pancsot készíteni. Jóféle vörös- vagy akár fehérborból kell kiindulni, megmelegíteni (de nem forralni!), s ezután jöhet hozzá a cukor (igényeseknek mindjárt méz...), a fahéj, a szegfűszeg, a szegfűbors, no és a citrom (literenként akár egy fél). Akinek ez kevés volna, az adagolhat a forralt borba reszelt gyömbért (csillagánizst, szerecsendiót, kardamomot, noch dazu kapszaicinban gazdag csiliport), aszalt gyümölcsöt, mazsolát s az egészet meg lehet bolondítani egy kis rummal is. A rum már magában is remek alapanyag: a forró víz, rum, cukor, citrom alkotta, változatosan fűszerezhető grog magában is kitűnő téli ital - s ha valaki mindezt színtelenített rumos teának gúnyolná, úgy ne hagyja ki e keverékből a teafüvet sem. Igaz, így a rumot csak akkor ajánlatos hozzátenni, ha már kicsit hűlt az ital - különben illan a spiritusz. A teát sem csak rummal lehet inni: a boros tea legalább ennyire finom. Ha az egy-egy arányú bor-tea keverékhez még cukrot (mézet), citromot (narancsot) adagolunk, ne adja isten egy kis gyömbért, fahéjat reszelünk, máris úgy érezhetjük, hogy szinte végigjártuk a meleg italok körkörös spektrumát. Ez azonban súlyos tévedés, hiszen nem csupán bort, de sört is forralhatunk! Igaz, ez mifelénk nem szokás, ám elég átlépni a határokat (mondjuk nyugat felé), s máris beleszaladhatunk a lélekmelegítő hatású, ámde - legalábbis első blikkre - gyomorforgató illatú (?), forralt sörbe. Ennek készítésekor nem csak a sört forralják: kerül abba tojás, vaj, só, cukor, fahéj - a végén persze rum. De ne hagyjuk ki a meleg kávét sem, amit többféle szeszfélével is fel lehet ütni, és nem csak a már túl sokat emlegetett rummal. Például a whisky, kávé, tejszín, kis cukor megvan? Ráadásul jobban esik, továbbá - bár ezt a szintetikus aromák rajongóinak hiába is mondanánk - finomabb is, mint a sokak által kedvelt vodka/whisky plusz energiaital kombók, hatóanyag-tartalma (etil-alkohol plusz koffein) pedig nagyjából azonos. Vajon tudnak arról, hogy az osztrák (a bajor stb.) sípályák mellett forróra gőzölt, így némileg redukáltabb alkoholtartalmú szilvasnapszot isznak tejszínhabbal (Heisse Witwe - azaz forró özvegy)? S hogy ugyanez a technológia működik Olaszországban - csak ott tojáslikőr az alapanyag? Fél deci felforrósított tojáslikőrbe kerül három cent grappa, a tetejére tejszínhab, s máris kész a bombardino! Utóbbi a lazább verzióról sem hiányozhat, nyilván a hósipkás csúcsok miatt, ám abba már csak forró tojáslikőr kerül. Egészségükre!

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.