Az alkohol és a téli sportok - Aki a hidegről jött

Sport

A síelés, szánkózás, snowboardozás, korcsolyázás, fakutyázás, téli túrázás közben a legtöbben megszomjaznak. Vannak, akik nem érik be meleg teával.

Az embernek már csak ilyen a természete: minden évszakban és minden hőmérsékleten iszik. Éppen ezért fontos leszögezni, hogy a kedvelt italainkban található etil-alkohol egészen máshogy hat szervezetünkre nagy melegben és farkasordító hidegben. Mivel ez utóbbi inkább modellezi a téli sportok űzéséhez kívánatos temperatúrát, beérhetjük ennek vizsgálatával.

Részeg ródlis

Az alkohol egyik legérdekesebb hatása, hogy kiszélesíti a periferiális vérereket, amik kültakarónkhoz közel találhatók - ám ezzel egy időben le is szűkíti a belső hálózathoz tartozó véredényeket. Ennek az lesz a következménye, hogy szervezetünk fajlagosan több hőt ad le, mint "normálkörülmények" között - a belső szervek hőmérséklete pedig az extrém méretű hőleadás miatt folyamatosan csökken. Az alkoholfogyasztást télvíz idején (is) pirospozsgás arc s a melegség jóleső, ámde hamis érzete kíséri: erről könnyen bebizonyosodhatunk - vigyen bár utunk egy külhoni hütte, a Normafa vagy (s itt most egy röpke pillanatra eltávolodunk a trendi téli sportok paradigmájától) egy vidéki disznótor felé. A folyamatos hőleadás lassan, de folyamatosan hipotermiához, kritikus méretű kihűléshez vezethet. Ráadásul az alkohol az ítélőképességet is befolyásolja, s a mind ittasabb szeszfogyasztó akár el is mulaszthatja, hogy időben bemeneküljön a jó melegbe.

Az alkoholhajtású téli sportoló gyorsabban fárad ki, mint józan társa - ugyanakkor testünk jóval nagyobb igénybevételére, még intenzívebb, keményebb munkavégzésre van szükség ahhoz, hogy fenntarthassa az ideális hőmérsékletet. S még szerencse, hogy ez nem is marad el - elvégre sportolni érkeztünk!

false

 

Fotó: fortepan.hu

Csakhogy az erősödő fáradtság miatt a szervezetnek mind kevesebb az energiája ahhoz, hogy megbirkózzon a stresszel, amit a bónusz testhőtermelés vált ki. Így lenne akkor is, ha nem éppen az ivás miatt volna szükség a belső fűtésre, de az alkohol csak tovább súlyosbít a helyzeten. Dehidratál, azaz valósággal kipumpálja a vizet a szervezetből - a vízeltávolítás nagyságrendben is nagyobb, mint amit magunkhoz veszünk ivóvíz vagy még inkább az alkoholos italokban található vízkomponens szorgos bevitelével. Ráadásul hideg időben a szervezet nem csak a sportolás közben tovább fokozódó izzadással (és rendszeres ürítéssel) veszít vizet, hanem légzéssel is - amikor a meleg, párás lélegzetet használja a hideg levegő felfűtésére. A hideg szél csak tovább fokozza a hőleadást és egyben a dehidratációt is - elvégre gyorsítja a párolgást. A legsúlyosabb tünetegyüttest már csak a hidegben vedelők elrettentésére szokták előhozni: ha túl sok alkoholt döntünk magunkba, s minden határon túl kint maradunk a szabadban, úgy érvényesül a szesz narkotikus hatása. Ilyenkor az áldozat elalszik, sőt eszméletét veszti, azután jön a fehér halál - a légzés lelassul, a hipotermia pedig végzetessé válik. Mindezt tekintsük pusztán a kötelező, elrettentő erejű prológnak, elvégre az ivásról úgysem mond le a téli sportok - teljes körű rekreációt megcélzó - művelője. Ráadásul akadnak trükkök és módszerek, melyek alkalmazásával a fenti malfunkciók legalább részben tompíthatók.

Rum, aroma

Az alaptrükk pofonegyszerű. Hideg van? Akkor növeljük a szeszek hőmérsékletét! Az alkoholtartalmú forró italok szorgalmas fogyasztása révén nem csupán a múlhatatlanul szükséges szeszbevitelt biztosítjuk, egyben rakunk is egy kicsit a szervezet kályhájára.

A legismertebb, határokon átívelő, szinte mindenütt kapható meleg ital a forralt bor - amelynek már a neve is megtévesztő. Forralni ugyanis semmiképpen sem szabad a bort, ekkor ugyanis szinte maradéktalanul elveszítheti alkoholtartalmát, de leginkább aromakomponenseit. S bár elkészítése az ántivilágban még a rosszul kezelt, megecetesedett, megpimpósodott lőre fogyaszthatóvá tételét szolgálta, senkinek sem ajánljuk, hogy fogyasztásra alkalmatlan löttyből próbáljon némileg fűszeres pancsot készíteni. Jóféle vörös- vagy akár fehérborból kell kiindulni, megmelegíteni (de nem forralni!), s ezután jöhet hozzá a cukor (igényeseknek mindjárt méz...), a fahéj, a szegfűszeg, a szegfűbors, no és a citrom (literenként akár egy fél). Akinek ez kevés volna, az adagolhat a forralt borba reszelt gyömbért (csillagánizst, szerecsendiót, kardamomot, noch dazu kapszaicinban gazdag csiliport), aszalt gyümölcsöt, mazsolát s az egészet meg lehet bolondítani egy kis rummal is. A rum már magában is remek alapanyag: a forró víz, rum, cukor, citrom alkotta, változatosan fűszerezhető grog magában is kitűnő téli ital - s ha valaki mindezt színtelenített rumos teának gúnyolná, úgy ne hagyja ki e keverékből a teafüvet sem. Igaz, így a rumot csak akkor ajánlatos hozzátenni, ha már kicsit hűlt az ital - különben illan a spiritusz. A teát sem csak rummal lehet inni: a boros tea legalább ennyire finom. Ha az egy-egy arányú bor-tea keverékhez még cukrot (mézet), citromot (narancsot) adagolunk, ne adja isten egy kis gyömbért, fahéjat reszelünk, máris úgy érezhetjük, hogy szinte végigjártuk a meleg italok körkörös spektrumát. Ez azonban súlyos tévedés, hiszen nem csupán bort, de sört is forralhatunk! Igaz, ez mifelénk nem szokás, ám elég átlépni a határokat (mondjuk nyugat felé), s máris beleszaladhatunk a lélekmelegítő hatású, ámde - legalábbis első blikkre - gyomorforgató illatú (?), forralt sörbe. Ennek készítésekor nem csak a sört forralják: kerül abba tojás, vaj, só, cukor, fahéj - a végén persze rum. De ne hagyjuk ki a meleg kávét sem, amit többféle szeszfélével is fel lehet ütni, és nem csak a már túl sokat emlegetett rummal. Például a whisky, kávé, tejszín, kis cukor megvan? Ráadásul jobban esik, továbbá - bár ezt a szintetikus aromák rajongóinak hiába is mondanánk - finomabb is, mint a sokak által kedvelt vodka/whisky plusz energiaital kombók, hatóanyag-tartalma (etil-alkohol plusz koffein) pedig nagyjából azonos. Vajon tudnak arról, hogy az osztrák (a bajor stb.) sípályák mellett forróra gőzölt, így némileg redukáltabb alkoholtartalmú szilvasnapszot isznak tejszínhabbal (Heisse Witwe - azaz forró özvegy)? S hogy ugyanez a technológia működik Olaszországban - csak ott tojáslikőr az alapanyag? Fél deci felforrósított tojáslikőrbe kerül három cent grappa, a tetejére tejszínhab, s máris kész a bombardino! Utóbbi a lazább verzióról sem hiányozhat, nyilván a hósipkás csúcsok miatt, ám abba már csak forró tojáslikőr kerül. Egészségükre!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.