Kezdődik az olimpia

Játékok a buborékban  

  • Simon Andrea
  • 2021. július 21.

Sport

A hivatalos megnyitóval július 23-án kezdődik a világ legnagyobb sportrendezvénye. Elmaradása derékba törné az olimpiai mozgalmat és dollármilliárdos károkat okozna, a megtartása újabb lendületet adhat a delta variánsnak, és nem csak Japánban. Védelmet nyújthat-e ez ellen a buborék?

„Ez az egyetlen esély, még egyszer nem lehet majd elhalasztani a tokiói olimpiát” – mantrázták sportvezetők és politikusok azóta, hogy 2020. március 24-én a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) bejelentette: a járvány miatt egy évvel később tartják meg az eseményt. Halasztásra a modern kori olimpiák 1896 óta íródó történetében még nem volt példa, éppen ezért, ahogy Kulcsár Krisztián, a Magyar Olimpiai Bizottság (MOB) elnöke alig egy éve a Narancsnak mondta: „A realitás az lett volna, ha beszámozzák a játékokat, és nem rendezik meg. Erre eddig háromszor került sor – egyszer az I., kétszer a II. világháború idején –, de halasztás még nem volt. Csak az ilyen esemény méretét, szervezésének komplexitását nem ismerő laikusok gondolhatták, hogy a hetekkel vagy egy-két hónappal való eltolás egyáltalán alternatíva lehet. A végső döntéshez az is kellett, hogy a japánok legyenek a szervezők, akiknek erre megvan a kapacitásuk, a tudásuk, a fegyelmezettségük és a pénzük.”

A járvány 40 napja

Tokió másodszor rendez olimpiát. Japán számára az 1964 októberében megtartott nyári játékok tétje a nemzeti önbecsülés visszaszerzése volt. A II. világháborúban vesztes országként, bő húsz évvel a megaláztatás után demonstrálhatta a világnak az újjáépítés eredményeit, és a sikeres szervezésnek köszönhetően emelt fővel tért vissza a nemzetközi porondra. Ekkor debütált a Sinkanzen gyorsvasút Tokió és Oszaka között, a részt vevő japán sportolók (29 érmet nyertek összesen) a társadalom egészével együtt úgy érzékelhették, hogy az olimpia pozitív hatással volt az életükre – a 70-es évekre Japán a világ második legnagyobb gazdaságává nőtte ki magát. Nem csoda, hogy másodszor is belevágtak. A NOB 2013-as döntéséről Abe Sinzó akkori miniszterelnök azt mondta, jobban örült a rendezési jog elnyerésének, mint a saját választási győzelmének. A sikeres olimpiával meg lehetett volna mutatni, hogy a 90-es évek stagnálása a múlté, Japán modern, büszke és magabiztos házigazda, és tíz évvel a rettenetes földrengés és szökőár, illetve a fukusimai atomerőmű-katasztrófa után fényesen ragyog a világ színpadán. Az eredeti költségvetés 6,7 milliárd amerikai dollár volt, szolid, visszafogott büdzsé, amelyből futotta volna valamennyi ’64-es helyszín újrahasznosítására.

Ám 2013 óta az országnak új miniszterelnöke lett, a japán államadósság a GDP 250 százalékára hízott, és beütött a járvány is. Egy éve még mindenki azt remélte, hogy javul a helyzet, és ha nem is a megszokott formában, de enyhébb korlátozásokkal meg lehet majd tartani az eseményt. Aztán közbeszólt a valóság.

A járványhelyzet egyre romlik Japánban, és rettenetesen lassú tempóban haladtak az oltással. Még március végén a Nikkei egy helyi politikusra hivatkozva azt prognosztizálta, hogy a japánok nagy része valószínűleg csak a nyári vakációk időszakára kapja meg az oltását – lapzártánkig a 126 milliós országban a lakosság 31 százalékát oltották be, többségüket csak egyszer. Minden nagyobb közvélemény-kutatás eredménye azt mutatja, hogy a japán társadalom többsége ellenzi az olimpia megrendezését – közel háromnegyedük újra elhalasztaná vagy lefújná a játékokat, a törlés érdekében indított petíciót az első két napban több mint 200 ezren írták alá, és alig egy héttel a játékok kezdete előtt is azért tüntettek a Tokióba érkező NOB-elnök szállodája előtt, hogy mondják le az eseményt. Az egészségügyi szakértők szerint „a kórházi kapacitásainkat csökkenti, ha az orvosainkra az olimpián lesz szükség”, és felhívják a figyelmet arra is, hogy „az olimpiarendezés és a több tízezer ember beutazása szerte a világból akár egy új koronavírus-mutáció kialakulásához alkalmas környezetet is teremthet”. Japán egyik vezető napilapja és az olimpia egyik fő médiatámogatója, az Aszahi Simbun véleménycikkben vetette fel az olimpia lemondását. „Nem hisszük, hogy értelme lenne ezen a nyáron megtartani Tokióban az olimpiai vagy paralimpiai játékokat. Széles körű a kormánnyal, a tokiói önkormányzattal és az olimpia szervezőivel szembeni bizalmatlanság és ellenállás, mivel egyikük sem próbált választ adni az emberek kételyeire és aggodalmaira. Kérjük Szuga miniszterelnököt, hogy higgadtan, objektíven értékelje a kialakult helyzetet és döntse el, törölni kell-e ezen a nyáron a játékokat.”

Hogy a tokiói olimpia népszerűtlensége a szponzoroknak is gondot okoz, azt több japán nagyvállalat is jelezte. A Toyota már vissza is mondta olimpiai témájú hirdetéseit, mert az olimpia úgymond „nem bírja a közvélemény támogatását”; a kérdés most az, hogy hány japán vállalat gondolja úgy, hogy inkább megégeti magát, ha a márkáját a rendezvényhez köti. Szon Maszajosi, a SoftBank Group milliárdos alapítója a Twitteren már korábban bírálta a kormányt amiatt, hogy ragaszkodik a játékok megrendezéséhez („Ki kényszeríti ezt ránk és milyen jogon?!”), Mikitani Hirosi, a Rakuten Group ugyancsak milliárdos alapítója és vezérigazgatója pedig „öngyilkos misszióhoz” hasonlította az egészet. Mindeközben az amerikai külügyminisztérium utazásra nem ajánlott kategóriába tette Japánt a koronavírus negyedik hulláma miatt, Tokióban pedig 40 napra rendkívüli állapotot hirdettek. A japán fővárosban a korlátozó intézkedések ellenére is egyre több a fertőzött, és számuk az egész országban meredeken emelkedik. Ebben a 40 napban lesz az olimpia is, zárt kapuk mögött.

Toki? 2020

 
Láng vagy örökmécses 
Fotó: MTI/EPA/Reuters/Kim Kjung Hun

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.