BRINGÁSBLOKK - A jövő bicikliskellékei

Légzsák és projektor

  • Koller Gitta
  • 2014. március 20.

Sport

Sokak számára életérzés a tekerés, a kerékpár pedig szent tárgy, szinte családtag, amit kedvükre öltöztethetnek, dekorálhatnak, ráadásul közönsége is van. De van-e értelme az eredetieskedésnek? Van bizony! Íme, néhány eredeti ötlet, ami akár a jövő zenéje is lehet.

A horgolt szoknyavédő és a szőrös küllő, az egyedi festésű váz vagy az aranylánc legfeljebb széppé (rondává) tehet egy biciklit, ám szerencsére nem kis számban vannak olyan formatervezési megoldások is, melyeknél a funkció a legfontosabb. Például alapvetés, hogy a váz legyen könnyű, rugalmas és erős - ma már a fém mellett a fa, a műanyag, sőt a papír is elképzelhető... Persze legtöbbször a tervezőasztal fiókjában végzi az ilyen modell, vagy legfeljebb a prototípust gyártják le, de ki tudja, mit hoz a holnap? Elég egy kutyaközönséges mountain bike-ra ránézni: negyven évvel ezelőtt arról se mondta volna senki, hogy egyszer majd átlagossá válik.

Fejjáték

Ha a bringáknak nem is, a spéci kiegészítőknek azért rövidebb a kifutási idejük, gyorsabban találnak gyártóra. Itt van például a bukósisak, a biciklizés egyik legvitatottabb kelléke. Nem az a vitatott, hogy kell-e - persze hogy kell -, de sokak szerint "nem néz ki jól", tönkreteszi a frizurát, és különben is, hová tegyük, ha leszállunk a bringáról?

Számos ötlet született a bukósisak viselésének megkönnyítésére, megszerettetésére. Van már összecsukható változat: félbe vagy harmonikaalakzatban is össze lehet hajtani, sőt készítettek olyan sisakot is, amit pántokkal és kapcsokkal lehet a fejre igazítani.

A legígéretesebb cuccot azonban Anna Haupt svéd dizájner mutatta be hosszas kísérletezés után. A légzsákos bukósisak valójában nem is sisak, hanem egy bumfordi sál, ami csak eséskor, ütközéskor nyílik ki és borul felfújt állapotban a tarkóra meg fejtetőre. Az immár sorozatgyártott cucc akksija USB-n keresztül tölthető, illetve tartható aktív állapotban, még fekete dobozzal is rendelkezik, így a baleset később kielemezhető. A színes és mintás változatban is kapható, a kellő pillanatban sisakká változó "védősálat" kb. 90 ezer forintos áron lehet megrendelni, nem csoda, hogy azokban az országokban népszerű, ahol valamivel magasabb a minimálbér.

De nekünk, magyaroknak sem kell szégyenkeznünk! Egy hazai egyetemista, Filczer Balázs találmánya, a tajvani IBDC (International Bicycle Design Competition) díját 2013-ban elnyert bukósisak nemcsak védi a kobakot, megold egy másik problémát is: világít, sőt a kerékpáros irányváltoztatási szándékát is képes jelezni, vagyis indexelni tudunk vele - a kormányra szerelhető vezérlőegységgel lehet irányítani a sisakba épített lámpákat. Az immár megvalósult sisak világpremierje az augusztus végi Eurobike kiállításon lesz Németországban, forgalmazni a tervek szerint 25 ezer forint körüli áron fogják.

Fény az éjszakában

De addig is kell a "rendes" világítás, persze nemcsak a rendőr miatt. Ma már egy 100 forintos boltban is lámpást adnak a kezünkbe, ráadásul bagóért, de nem kevesen gondolják, hogy a tíz-tizenöt éve még high-technek számító villogó ledek mellett többre és másra is szükség lenne. Például fluoreszkáló vázra és felnikre, hiszen a sötétben kerékpározó számára a feltűnés nem viszketegség, hanem kötelesség. És mi van, ha az elem váratlanul lemerül? Nos, a dinamóelven működő lámpa közvetlenül a kerék mellett helyezkedik el, ám kiküszöböli a régi, vezetékes megoldásokat, sőt fizikai érintkezés és súrlódás nélkül működik. A lámpa és a generátor egy házban helyezkedik el, könnyen felszerelhető bármilyen kerékpárra. A Lumos nevű lámpa viszont legfeljebb kiegészíti a hagyományos világítást. A cucc a kormányba szerelhető: a szarvkormányba a piros, a hagyományosba a fehér izzós változatot ajánlják. A legérdekesebb a Lumigrid névre hallgató LED projektor, ami nemcsak láthatóvá teszi a kerékpárost, abban is segít, hogy a bringa elé vetített háló megmutassa a sötétben a talaj egyenetlenségeit. A kínai fejlesztők három fokozatra kalibrálták a szintén a kormányra szerelhető fényforrást: a projektor lassú, gyors és csapattempóhoz különböző méretű négyzethálót vetít az éjszakába.

Kellemes tapintás, enyves kéz

A tervezők a kiegészítők tekintetében is a változatos anyagfelhasználás mellett teszik le voksukat. Például tetszetős és kényelmes megoldásnak tűnik a fa és a bambusz használata. A bambuszbiciklit már bemutattuk (Fából vasparipa, Magyar Narancs, 2011. május 26.), de a váz mellett a kormány, a markolat, a sárhányó, a csomagtartó, a láncvédő is készülhet természetes anyagból. A legpraktikusabbnak a markolat tűnik, a bambusznak állítólag antiszeptikus tulajdonságai vannak, de elég csak a tapintására gondolnunk, ha inkább erre szavazunk, mint a hagyományos gumi- vagy szilikonbandázsra. És ha már a növényeknél tartunk: 50 ezer körüli áron olyan fából készült pedált rendelhetünk, amit még csúszásgátló "smirgli"-bevonattal is elláttak. Gondolatban is jobban tapad, mint a hagyományos műanyag vagy a fémből készült pedál.

Ne feledkezzünk meg a fémből készült, theft pedalnak nevezett kellékről, ami valójában a sokoldalúság diadala: egy fordítás, és máris patkózárként funkcionál, vagyis a küllők közé nyúlik, így nehezítve a tolvajok dolgát.

Amúgy a lopásvédelmen legalább annyian gondolkodnak, mint a sisakon vagy a vázak kialakításán, csak éppen kevesebb sikerrel. Tetszetős megoldás a kormány két végéből az első keréken átfutó sodrony, bár ettől a bicikli még felemelhető - pláne, ha karbonvázas. Ugyanez a baj minden olyan lakattal - legyen az számzáras vagy éppen világító -, ami csak a kerék forgását gátolja meg, azaz önmagához láncolja a biciklit. A GPS-es nyomkövetés viszont csak addig működik, amíg minden egyben van, vagyis nem szerelték szét a bringát.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.